Otthonszülés a kórházban

A kezdeményezéssel teljesen egyetértek – ezért írtam alá a petíciót –, de az elnevezést nem tartom szerencsésnek.

„Otthon szülni a kórházban” – a kiváló dr. Bálint Sándor által meghonosított, jószándékú, de félrevezető szlogen. Azt sugallja, hogy az otthonosság a fontos, de a biztonságot mégis a paraván mögött kéznél lévő kórházi háttér, műszerek adják.

Ehhez képest azok, akik nem szeretnének a kórok házában szülni, gyermeket nemzeni, meghalni, és a biztonság fogalmát egészen másképp élik meg, mint azok, akik ezt a szomszéd helyiségben ugrásra kész orvos, a műtő közelségében találják meg (ez nem hiba, kinek-kinek az ő lelke szerint), azok számára az otthonosan berendezett kórházi miliő olyan, mint egy hálószobának álcázott rohamkocsi.

Félrértés ne essék: a szükségtelen orvosi beavatkozást lehetőség szerint, akár közvetlen orvosi jelenlétet is mellőző, a szülésznő által kísért, meleg, otthonos berendezett szülőszobában való szülést, meg az ambuláns szülést, meg egy sor átmenetet nagyon is helyénvalónak tartok, hiszen a lényeg az, hogy ott, úgy, és azzal (azokkal) szülheseen a szülő nő, ahol, ahogy és akivel/akikkel ő a legbiztonságosabbnak érzi (mert – furamód – így a legkisebb a komplikációk, szövődmények aránya), és ebben minél szélesebb a paletta, annál inkább kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet, csak azt tartom félrevezetőnek, ha az „otthonszülés kórházban” szlogent átvesszük, s ezzel a lényegről (vagyis hogy a valódi otthonszülést megfontoltan választók számára a szülés nem betegség, a kockázatot nem az őrző-védő szolgálat előre történő kirendelésével csökkentjük) akarva-akaratlanul eltereljük a figyelmet.

Bálint doktor nagyon is tudja, miről beszélek, egy konferencián azzal kezdte a hozzászólását, hogy az autóvezetéssel, mint veszélyes üzemmel kapcsolatosan megkérdezte: „Önök azért, hogy baj esetén rögtön kéznél legyen, beültetnek egy autószerelőt és egy traumatológust a kocsiba? – majd így folytatta – normál lefolyású szülésnél a szülész-nőgyógyász jelenléte olyan, mintha gyermekorvost hívnánk bébiszitternek a kicsihez, amíg távol vagyunk.”

Ha a szomszéd szobában várnak (a hasonlattal illusztrálva: a kocsihoz utánfutóval kötjük őket, vagy egy másik kocsival követnek bennünket) az nem arról szól, hogy alapvetően természetes folyamatként éljük meg a szülést, amibe – mint az életben bármikor – előfordulhatnak olyan fordulatok, amelyeket az ott és akkor rendelkezésre álló szaksegítség hivatott további segítséggel vagy önállóan menedzselni, hanem arról, hogy szeretnék így tenni, de jobban bízom a hight techben. És ez is rendben van. – Csak tudjunk róla.