Mentsük meg a Hármashatárhegyi repülőteret!

Az ország vezetésének és irányányának pontos mércéje az, ami itt történik, és az, hogy hogyan fog végződni. Én is itt kezdtem repülni, ami egy életre szóló "szerelem" kezdete lett. Szomorú, hogy vannak olyan rosszindulatú vagy korrupt bürokraták, akik (ki tudja miért - senki se lát be a fürdőkben zajló mutyizásba és korrupt szervezkedésbe, sem a rosszindulatú, hatalomtol megrészegedett kisemberek erőfitogtatásába, bármelyik is legyen ez) képesek keresztbe tenni egy olyan, minden jóérzésű ember szerint támogatandó ügynek, mint a repülés öröme, kihívása és élvezete.

Akárki is legyen az arctalan, arrogáns és pitiáner bürokrata, aki élvezetét leli abban, hogy lerombolja, amit mások sok évtizedes munkával felépítettek, gondoznak és élveznek, azt üzenem neki, hogy öreg, sajnállak, hogy magaddal kell élned! Gondolj a repterükről elkergetett sportolókra, akikre bármely kultúrált ország büszke lenne és támogatná őket, és kérdezd meg magadtól, hogy azért került a kezedbe a pecsét és a hatalom, hogy ártsál vele másoknak? Talán fel kellene idézned, hogy mi fizetjük a székedet, a mi adónkból van a ruhád és az ennivaló amit hazaviszel a családodnak, és mi fizetjük a villanyszámládat. És semmi mást nem kérünk, csak azt, hogy ne tegyél nekünk keresztbe.

Itt lenne az ideje, hogy ne ellenünk és a saját országod ellen dolgozz, hanem emeld fel a segged a bársonyszékről és tegyél valamit azért, amiért fizetünk: hogy jobb legyen ez az ország. Hogy a gyerekeid ne azt tanulják meg Tőled, amit itt most művelsz. Mi lesz az örökséged? Azt fogják a sírkövedre vésni, hogy Te voltál az a kisember, aki bezáratta ezt a nagyszerű repülőteret? Vagy Te leszel az, aki megmenti? Még nem késő.