Kegyelmet a börtönbüntetésre ítélt Móricz József népművésznek!

#1: Berry - Börtön egy harci kutya megtámadásáért? 

 Móricz József nyugállományú állattenyésztő barátomat, fafaragó népművészt tegnap láttam először azóta, hogy egy udvarába betört véreb "megkínzásért"a liberálisok állatvédelmi törvénye értelmében 1 év 2 hónap 15 napos letöltendő börtönbüntetésre Baracskára vitték.

Nem írom le azt a hatást, amelyet rám a százat közelgető börtönnap testi nyomai gyakoroltak. Inkább beszélgetésünk pár emlékét osztom meg azokkal, akik aggódnak Jóska sorsa, és a civilizációs jog precedens-bíráskodásának e riasztó esete miatt.

Jobbára közös állatélményeinkről beszélgettünk. Ő a maga élvezetes modorában arról a "vadlóról" mesélt, amelyet első téesz-munkahelyén kapott. Amelyet éppen vágóhídra akartak küldeni, mert már mindenkit megtanított repülni. Neki hűséges határjáró társa lett. Az állat megérzi a jó embert, és a szolgálatába szegődik.

Kisizsáki udvarára a népes háziállatcsapat mellé kutyát is akart szerezni. Kézenfekvő, hogy az ember ilyenkor örökbe fogad egy kivert házőrzőt a megyeközponti állatmenhelyen. – Nézegetem a bentlakókat – meséli emlékezve Jóska. – Egyszer csak rám vakkant egy csillogó szemű korcs. Te vagy az! – mondom neki – bár láttam, hogy a jobb hátsó lába törött, tán nem is egy helyen. Ő csaholt lelkesen, mintha azt mondta volna: "Gazdi, akkor induljunk is!"

"Azt nem lehet" – hűtötte le kettejük örömét az ügyeletes állatvédő: "Még nincsen ivartalanítva!". – De én meggyógyítom előbb otthon, aztán meglátjuk – próbálkozott Jóska. "Ha mindenképp ez kell, jöjjön egy hét múlva", volt a válasz.

Egy hét múlva a kutyus már nem volt a helyén. "Odaadták valakinek?" – csóválta fejét Jóska. "Nem. Csak nem bírta ki az ivartalanítást" – válaszolta amaz. Íme az állatvédelem egyik állatáldozata. A szeretet helyett a könyörtelen szakmai elvek... És Jóska az emberáldozata ennek a könyörtelen állatvédelemnek. Így van ez rendjén?

kultúrökológus