Együtt a Budai Campusért!

A Corvinus Egyetemen, illetve jogelődje a Kertészeti Egyetemen karai Európában egyedülálló, és világ-szerte elismert felsőoktatást végez. A színvonalas oktatás mindenkori feltétele volt az is, hogy a hallgatók ne csak elméleti tudást szívjanak magukba, hanem ismerjék a kertészetben termeszthető növényeket és a dísznövényeket, köztük azokat a ritkán előforduló fajokat is, amelyek jelenleg az Arborétumban is megtalálhatóak. Az oktatás jelenlegi szervezete, a tanszékek és az oktatási tematika, a kor követelményeit követve, több mint 150 év alatt alakult ki, és fejlődött folyamatosan, a valamikori Kertészeti Tanoda által lefektetett alapokon. A Kertészeti Tanoda tanárai és tanítványai voltak azok, akik valamikor az ország nagyobb városainak képét megalkották, mint főkertészek és műkertészek. (A Tanoda első épülete még most is megtalálható az Arborétumban).
Az egyetemnek és az oktatásnak már az is rengeteget ártott, hogy nem csak megszüntették az önállóságát, hanem a gyakorlati oktatás helyszíneinek jelentős részét, a volt tangazdaságait (Soroksár, Szigetcsép, Kamaraerdő, stb.) fokozatosan elsorvasztották, majd eladták az önállóság megszűnése után. A Budai Arborétum maradt az egyetlen hely, ahol a hallgatóknak még gyakorlatokat tarthattak, mert e nélkül színvonalas oktatást végezni nem lehet. A tanszékeken saját, az adott szakterület igényeinek megfelelő laboratóriumok és, műszeres kísérleti munkára alkalmas felszerelések vannak, amit az évtizedek során, nagy nehézségekkel fejlesztettek és amik mind elengedhetetlenek a hallgatók képzéséhez. A Budai Arborétum növényei, az ott lévő fás növényállomány több milliárd forint értékű, amit a nagy kertész elődök, Nagy Béla professzor, Probocskay professzor, Ormos professzor, és híres elődeik gyűjtöttek össze, a világ minden tájáról. Kertész és kertépítész oktatás és á Budai Arborétum másfél száz éve a jelenlegi helyén működik. Különlegessége az itt folyó oktatásnak, hogy nem csak a kertészet legmagasabb szintű tudásanyagát tanulhatják meg a hallgatók, hanem annak végtermékei feldolgozását is, amit az Élelmiszer-Tudományi kar oktatása biztosít. Ha ezt szétdarabolják, az oktatási irányokat szétválasztják, akkor ez egy Európa-szerte kuriózumnak tekinthető oktatási forma és a hozzá tartozó intézménynek, a jelentős hazai értéknek a szemétbe dobását jelentené, a gazdasági érdekek alapján.
Ez nem engedhető meg!!!! A jelenlegi kormányzati vezetésnek fejleszteni kellene (legalább visszafejlesztenie a korábbi szintjére)- mert az elmúlt 25 évben, mindig csak elvettek belőle, de soha nem adtak. Ez egy nagyon-nagyon elhibázott kormányzati döntés lenne. Egy ország értéke az is, ha különleges oktatást tud nyújtani, különleges feltételekkel. A korábbi Kertészeti Egyetem ezt nyújtotta. A világ minden tájáról, Ázsiából, Afrikából, Európából jöttek tanulni a diákok a régi Kertészeti Egyetemre.
A mostani Egyetem, a váltakozó kormányzatok döntéseit, már eddig is megszenvedte. A megcsonkult Egyetem kivégzését jelenti a jelenlegi tervezet. Az Egyetemen oktatók élete Budapesthez kötődik. Ha bárhová költöztetik a karokat, az oktatók jelentős része nem fogja tudni követni, itt Budapesten pedig nem tudják a megszerzett tudás-szintjüket, pl. egy középiskolában, megfelelően kamatoztatni. Így az Ő tudásukat is kidobják a szemétbe az Egyetemmel .
Ha Magyarország egyik legjelentősebb értékére, a kertészeti hagyományok és a kertészetek fejlesztésére fordítaná a figyelmet, ahhoz képezni is kell az embereket. Itt családok nemzedékei tanultak. Az Egyetemen oktatók sok év alatt, a nagy elődöktől tanulták meg, hogy mit és hogyan tanítsanak. Az egyetemi szakmai oktatás több, mint a tankönyvek megtanulása, különösen egy ilyen speciális szakma esetében. Egy- egy tárgy oktatási tematikáját sok év, -évtized, néha másfél száz év alatt alakították ki, és adták át egymásnak az oktatók. Ha a Budai Campus oktatói nem tudják követni az áthelyezett intézményrészt, és biztos, hogy a nagyobb részük nem tudja megoldani, akkor ki fog tanítani? Egy általános iskolai, vagy közép iskolai tanár könnyen helyettesíthető, de egy életen át tanult, a saját szakterületén magas szintű- egyetemi oktatásra felkészült tanár nem helyettesíthető bárkivel. Ennek hiányában pedig az adott szakma oktatása vagy teljesen megszűnik, vagy szánalmas színvonalra süllyed.
Javasolom, hogy a jelenlegi döntés helyett, a volt Kertészeti Egyetem fejlesztését, a speciális oktatási jelleg miatt, inkább a fejlesztését tegyék. Hogy z elmúlt éveket jellemezte, hogy azokat a legnagyobb tudással bíró professzorokat elküldjék, akiktől, a diákok a legtöbbet tanulhatták volna. Egy egyetemi oktató 64-67 évesen ér el a csúcsra. Addigra szinte mindent tud a szakmájáról. És akkor parkoló pályára küldték, többé nem taníthat, mert a fiatal oktató is csak akkor tarthatja meg az állását, ha elegendő az óraszáma. Így, bár negyed annyit sem tud, de mégis ő tanítja a diákokat, mert mást nem tehet. Az elmúlt években ez történt az Egyetemen.
Jó lenne, ha a meglévő tudást jobban megbecsülnék és annak látható jelét is adnák a kormányzati döntés-hozók. A tudós agyat eldobni olyan felelőtlenség, ami visszafordíthatatlan degradációt okoz a felsőoktatásban. Ez a folyamat sajnos évek óta zajlik. Ideje megállítani és visszafordítani, amíg még lehet.
Kérem ezért megfontolni a döntésüket, és szétszabdalás helyett, a meglévő helyszínen a fejlesztésről gondoskodni, ahogy ez a szakma, és a művelői, de Magyarország polgárai is megérdemlik.

Tisztelettel: Jószainé dr. Párkányi Ildikó
ny. egyetemi docens, volt tanszékvez. h., Corvonus Egyetem