Szatyor Miklós a Pécsi állatkert igazgatója mondjon le!!!

A pécsi, elszabadult farkas ügyében számos (sokszor alpári, téves, érzelmi alapon álló is) indulatos vélemény látott napvilágot. Lehet, hogy nem volt más, mint, hogy ki kellett lőni a megszökött állatot. Az, hogy az igazgató nem tett meg mindent a farkas élő befogásáért, az a nyilatkozataiból egyértelműen kiderül. Állítólag az igazgatónak van vadászvizsgája is. Ha a veszélyes, sebzett vad (pl. vaddisznó), után követési szabályait betartja és az adott helyzetre adoptálja, akkor a farkas fellelése után a teendő a következő lett volna: Az utánkövetést két fegyveressel végeztetem, vagy végzem. Egy biztos kezű, altatópuskával ellátott, valamint egy éles lőfegyverrel felszerelt, az altatópuskást biztosító egyénnel. A terv elkészítésére több mint 24 óra állt rendelkezésére. A biztosító személy megfelelő típusú éles lőfegyvere, még a támadó farkas esetén is esélyt adott volna a visszatámadó vad helyben marasztalására (akár annak élete kioltása nélkül!). Nem ragozom tovább. Az igazgató a legrosszabb (de ismerjük el a közbiztonság szempontjából a legbiztosabb és legegyszerűbb) megoldást választotta. A nyilatkozat szövegének silánysága egyébként sem teszi túl szimpatikussá önt. Az igazgató úr nem csak a farkasokkal, de a magyar nyelvvel is hadi lábon áll. A kolléga és alkalmazott szó nem ugyan az. Nem tudom elképzelni, hogy kik lehetnek az állatkert, vagy a Duna-Dráva Nemzeti Park kollégái? Szerintem, kollégája csak személynek van. Az idézett mondatokból az derül ki, hogy a farkasokat két csoport is figyelte, az állatkert kollégái és az állatkert munkatársai. Idézem:„Napközben az állatkert kollégái folyamatosan szemmel tartották az új állatokat. Munkatársaink a nap 24 órájában szemmel tartották a farkasokat,…” „A gondozók azonnal értesítették a kollégákat a történtekről,..”. Nem értem. Az állatkert munkatársai miért nem a kollégáikat értesítették, miért az állatkert kollégáit!? Az már csak ráadás, hogy ha ilyen sokan figyelték a farkasokat, miért nem akadályozták meg a kerítésen való átmászást. Nagyon tisztelem és szeretem a farkasokat. Volt szerencsém többször találkozni velük a természetben. De azért nem tudnám őket megszemélyesíteni, min ahogy Szatyor úr a következő mondatában teszi: ,„…közeledni próbáltam a farkas irányába, aki tőlünk mintegy 50-60 méterre tartózkodott.” Aki szó csak emberi személyre használható! Állatra soha! Legalább is egy magyar nyelvből sikeresen érettségit tett ember nem teszi. Ön egy zoopedagógiai intézményt is vezet! Sajnos az igazgató úr nem gondolja át sem azt, amit mond sem azt, amit tesz. Beszédünk és tetteink a személyiségünk tükrei. A vadász ember, aki minden tévhittel ellentétben felesküszik a vad óvására és védelmére (a sikeres vadászvizsga után, mielőtt az engedélyt megkapja). Személyében megfontolt, meggondolt és felkészült ember. Volt már ilyen állatkert igazgató. Gondolok itt néhai Szederjei Ákosra, egykori tanáromra, vadgazdálkodóra, vadászra és azt az állatvédelemnek messze alárendelő tudományos kutatóra. Igazgató úr, ön nem csak a farkas élete megóvásáért nem tett meg mindent, de a valódi vadászokat is lejáratta. Nemtelen támadások célpontjává tette. Sajnos vadászengedélyt lődühös puskások is birtokolhatnak.