Felhívás a menekültekkel szembeni emberségesebb bánásmódért

#26: Géb -  

 Tisztelt Géb,

Nem tudom, ön hol él, milyen forrásokból szerzi információit.

Kérem, mielőtt véleményt formál róluk (nem, nagyon nem "ezekről"!), tekintsen meg néhány képet a rommá lőtt Damaszkuszról, a százezres szír határmenti menekülttáborokról, esetleg beszéljen azokkal az embertársaival, akik mindenüket odahagyva hagyták el otthonaikat.

Ami a bánásmódot illeti, ahhoz pedig ajánlom szíves figyelmébe a beszámolókat a szerb-magyar határon hivatalos engedélyre várakozók el(nem)látásáról.

Szeretni nem kell a menekülteket (bár közülük is sokan méltóak a szeretetre);

befogadni sem muszáj őket (bár sokan sokat tudnának adni "cserébe", hisz nagy százalékban képzett, diplomás, nyelveket beszélő felnőttekről is szól ez a történet... - - - és a világméretű problémát csakis a nemzetek összefogásával lehet megoldani: ez a helyzet vizsgahelyzet a befogadásra képes nemzetek számára is);

az megfelelő bánásmód azonban kötelesség (akár a keresztényi szeretet parancsolja, akár minden jelző nélküli emberség)

(Ami az ön házába betörő bűnöző hasonlatot illeti...

... hát nem helytálló. Képzelje inkább úgy, mintha egy viharos éjszakán a zord időjárás miatt összeomlott házukat elhagyók kopogtatnának az ajtaján, hogy adjon nekik ideiglenes szállást éjszakára a pajtájában... Sokan sokszor idézték már fel ennek kapcsán annak a zsidó családnak a történetét, amelyik úgy 2000 évvel ezelőtt a népszámlásnak álcázott gyermegyilkosságok elől menekülve kapott helyet egy betlehemi istállóban.)

Kevesebb indulat, több empátia, 

kevesebb gyűlölet, több információ,

kevesebb elutasítás, több elfogadás... és sokkal, sokkal, sokkal jobb, élhetőbb lesz a világ (Magyarország is!)