Egy sztrájkra lázító igazgató leváltásáért.

Csak hogy a sok CÖF-ködés, Edősinéskedés mellett (egyelőre kopaszok nélkül, de majd kerülnek azok is, ha meg kell védeni a "magyar keresztény" érdekeket) legyen egy kis más féle hang is. Fő a változatosság és a pluralizmus, ugye? Jól értem, hogy itt azok gyűltek össze, akiknek fényesebb a kardnál a lánc és szívesebben nyugodnak szolgaföldben. Rendben, nem kell szeretni a szabadságot, lehet a (kis)királyságot kedvelni. Azt hiszem az itt jelenlévőkhöz hasonlók ihlették a következő kis szöveget: "Besze János hentes és mészárosnak a legerősebb hangja volt a szerepvivő egyéniségek között. (...) s evégből azzal bízták meg Besze Jánost, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsejéről szónokoljon a spontánul összegyűlt tömegnek. Besze készséggel vállalkozott is. Felállt a lépcső tetejére — rezes orra messzire piroslott, egyszerű kockás ingét, melyet hétszámra nem vetett le, meg-meglobbantotta a szél —, s kiengedte dörgedelmes hangját. Akartok-e rabok lenni? A tömeg nem várta be a mondat végét, hanem egyhangúlag rázúgta: Akarunk! Akarunk! A szónoklatnak vége volt."