Tiltakozás az egész napos iskola ellen

Két gyermekem született (írhatnám azt is, hogy két felnőtt gyermekem van) vagyis két gyereket neveltünk fel (hogy ki? - sokan, családon belül és kívül, sőt magukat is nevelték a "lurkók"), és nekik köszönhetően, nyolc iskolás unokám van. Mélyen átérzem a problémát. Zavar az a pökhendiség, ahogyan az új törvényt kitalálók semmibe vesznek bennünket. Ezt olvastam (http://hvg.hu/itthon/20110825_hoffmann_rozsa_kozoktatas_koncepcio) a HVG-ben:
„Sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nincs olyan pedagógiai tudása, amelynek birtokában pedagógiai szintű döntéseket hozhatnak” – mondta az államtitkár. A jövőben a nevelőtestületre, a tanárokra bíznák a pedagógiai döntéseket. Igaz, a pedagógusoknak kötelességük lesz a döntések előtt „bölcsen, a gyerekeknek és a szülőknek a véleményét kikérni”. Példának említette, hogy a mai rendszerben pszichológusból, gyermekorvosból álló szakértői bizottságok foglalnak állást abban, hogy egy iskola éretlen gyerek mehet-e iskolába vagy sem. „Nincs okunk feltételezni, hogy ezek a szakemberek nem a gyerek érdekében döntenek. Mégis ezt a javaslatot a szülő ma felülbírálhatja, és sok esetben felül is bírálja. Ezért a jövőben a szakértői bizottságok döntése egy évig érvényes és kötelező jellegű lesz” – közölte az államtitkár.” Hoffmann Rózsa téved, mind a szülőknek, mind a gyermekeknek biztosítani kell, hogy a pedagógiai kérdések eldöntésébe is beleszólhassanak. Az iskola nem egy speciális hatalmi territórium, az iskola a családi környezethez hasonlóan a gyermeki szocializáció színtere. A gyerek nem azért jár az iskolába, hogy fölkészüljön az életre, azért van ott, mert éppen ott tölti el a gyermekkorának nevezett életideje egy részét. Ahogy a családokban sem csak az dönt, AKI A PÉNZT ELŐTEREMTI, mit képzel az állam, milyen alapon dönthetnek minden kérdésben?