Szólaljunk meg! Az irgalmasság bátorsága.

Egy felháborodott polgár

/ #65 Körlevél - Városmajori Gimnázium

2016-09-26 12:33

Kedves Csapody Barbara!

 
Ön 2016. szeptember 25. 23:23 -kor az alábbi körlevelet küldte az osztályába járó gyekekek szüleinek:
 
"Kedves Szülők!
 
Szokatlan ügyben írok. Könnyen lehet, hogy találkozni fognak vagy már találkoztak is azzal a nyílt levéllel, amelyet két barátommal egy petíció formájában jelentettünk meg a menekültkérdéssel kapcsolatban. Valójában nem a klasszikus értelemben vett petícióról van szó, inkább állásfoglalásról.
 
Szeretném, ha tudnák, hogy ez nem egy politikai jellegű megnyilvánulás, hanem az értékrendemből, hitemből fakadó kiállás - kiállás az irgalmasság (és józanság) mellett.  Ezt akkor is megtenném, ha az állásom múlna rajta, mert a lelkiismeretem, józan eszem ezt diktálja. Ugyanakkor azt is jelezni szeretném, hogy ahogyan eddig, úgy a továbbiakban is figyelni fogok arra, hogy az iskolába soha ne vigyem be a politikát, illetve bármi olyan kérdést, ami megosztó lehet, illetve amivel beavatkoznék a gyerekek és családjuk személyes életébe. Ezért is mondtam a gyerekeknek, hogy bármilyen aranyosan is egyből el kezdtek bejelölni engem Facebookon, nem fogom őket visszajelölni.
 
Nem szeretnék senkit terhelni azzal, hogy most elküldöm a petíciós linket (ha kérik, persze megteszem), inkább csak jelezni szerettem volna, hogy, ha találkoznak vele, kérem bízzannak bennem: ahogyan azt a szülői értekezleten is mondtam, szeretném, ha nyílt, őszinte lehetne köztünk a kapcsolat a következő hat évben, hiszen együtt kell működnünk, együtt fogunk azon dolgozni, hogy a gyerekek a lehető legjobban megtalálhassák és kibontakoztathassák  magukat, képességeiket és a bennük lévő emberséget.
 
Kérem, ha bármi aggodalmuk, kérdésük, kétségük van, szóljanak!
 
Köszönöm előre a megértést,
 
Üdvözlettel és szeretettel,
Csapody Barbara"
 
- 
 
Nem szerepelek a levlista címzettjei közt, csupán egy felháborodott, megrémített szülő továbbította számomra az ön levelét. Tehát az én gyerekem nem jár az ön osztályába.

Miért írok mégis, anonim módon? Mert egyszerű polgárként mélységesen felháborít az ön körlevele! 
 
Nyilván egyik szülő sem kíván konfrontálódni önnel már az iskolakezdés negyedik hetében, hisz a következő hat évben ön jelentős hatással lesz a gyereke életére - és ugyan ki akarna ártani a saját gyerekének?
Elég, ha a következő hat évben ön mindig lefelé kerekíti egy kicsit az osztályzatokat, nem javasolja az önnel nem egy politikai, erkölcsi platformon álló szülő gyerekét kitüntetésekre, díjakra, versenyekre - és ezzel egy egész életnek más irányt szabhat.
Ha tehát csupa lelkes, az ön politikai állásfoglalásához csatlakozó válaszlevelet kap, még véletlenül se alakuljon ki önben az a tévképzet, hogy a szülők többsége osztja az ön "értékrendjéből, hitéből fakadó kiállását"! Ez csupán arra utal, hogy azok a szülők, akik nem érzik magukénak az ön érzelgős, keresztényi köntösbe bújtatott liberális, kozmopolita világszemléletét, nem akarnak konfliktusba kerülni egy olyan pedagógussal, aki a tanári etikával összeegyeztethetőnek tartja, hogy így-úgy, de bevigye az elfajult napi politikát a tiszta lelkű gyerekek közé!

Ha tehát ön nem akar politikailag megnyilvánulni gimnáziumi tanárként, tizenkét éves gyerekek osztályfőnökeként, akkor semmiképp se érezzen értékrendjéből fakadó kényszert, hogy ezt mégis megtegye!

Ne cselekedjen saját akarata ellen, ezt az áldozatot nem várják öntől a tizenkét éves nebulói - és a szüleik sem!