Quaestor károsultak megmentéséért

2.

Ha a Quaestor 2009-ben csődbe megy, akkor a károsultak nagy része néhány tucatnyi pénzügyi intézmény és önkormányzat lett volna. Lettek volna károsult kisbefektetők is, de viszonylag korlátozott számban. Ehhez képest amikor 2015 márciusban végül tényleg bedőltek, több mint harmincezer kisbefektető vesztette el a millióit. De kezdjük elölről.

Az arany tojást tojó brókercég

Az első részben részletesen volt szó arról, hogy a Quaestor mennyire borzalmasan rossz volt a nyereséget termelő projektek indításában. De éppen ennyire jó volt abban, hogy ügyesen mozogjon a vidéki pénzügyi intézmények árnyékvilágában, és pénzt szerezzen az egyszerűbb befektetőktől.

Tarsoly Csaba azzal talált rá a nagy pénzre, hogy a kilencvenes évek legelején rájött: vannak olyan lomha, de sok pénzt kezelő intézmények, amik forrásaival lehet kezdeni valamit. A Quaestor munkatársai háromhavonta rutinszerűen végigtelefonálták az állami háttérintézményeket, önkormányzatokat és takarékszövetkezeteket, és befektetési lehetőségeket ajánlottak nekik. Ebből a munkából egészen szép jutalékbevételt ért el a Quaestor. Tulajdonképpen évtizedeken át ez volt a pénzszerzési módszer alapja. Így anélkül jutottak forráshoz a legnehezebb időkben is, hogy projektek sikerre vitelével, azaz objektív teljesítménnyel, negyedévről negyedévre szállított nyereségekkel ki tudták volna érdemelni a befektetők bizalmát.

Kezdetben bankok ügynökeiként közvetítettek jobb hozamot nyújtó befektetéseket, 1993-tól kezdve viszont saját brókercéget alapítottak, a Quaestor Értékpapírt. Így már maga a Quaestor hajthatta végre ügyfelei megbízásait, jellemzően három hónapra vették át az ügyfeleik pénzét, és előre meghatározott kamatot fizettek nekik erre az időre. A kilencvenes években pedig elindították az első kötvényprogramot, az innen bevont forrásokból vidéki fiókhálózatot építettek ki. Sikerült is minden nagyobb vidéki városban irodát nyitni.

A Quaestor Értékpapír látszólag úgy működött, mint minden brókercég. Ha egy ügyfél, legyen szó magánszemélyről vagy egy önkormányzatról, takarékszövetkezetről, számlát nyitott náluk, akkor kapott egy pénzszámlát és egy értékpapírszámlát. A pénzszámlára utalta be a pénzt az ügyfél, a brókercég abból megvette neki az értékpapírt. Az értékpapírok végül a brókercég KELER-nél – a Központi Elszámolóház nevű speciális intézménynél – vezetett számlájára kerültek, 2003-ig ömlesztve, onnantól kezdve el kellett különíteni a brókercég saját számláját az ügyfelek megbízói számlájától. Ezért a Quaestor Értékpapírnak a KELER-nél volt egy KELER S (saját) és egy KELER M (megbízói) számlája, az ügyfelek értékpapírjait az utóbbin kellett tartani.

Fontos szabályok ezek, mert elvileg ezzel lehet megelőzni, hogy a brókercégek elköltsék az ügyfeleik által rájuk bízott vagyont. A saját pénzüket és értékpapírjaikat szegregálni kell az ügyfelek eszközeitől.

Hogy melyik értékpapír pontosan kié a KELER-nél vezetett megbízói számlán, azt a Quaestornál 1996-tól kezdve egy saját rendelésre fejlesztett programmal, a Brókerrel tartották nyilván. A programot az egyik Quaestoros igazgató, Varga János és ügyessége miatt „Ördögnek” becézett testvérének cége, a Devilsoft Kft. fejlesztette, és egyik jellemzője volt, hogy bizonyos műveleteket titkosítani lehetett vele.

Ez azért volt fontos, mert

A QUAESTOR GYAKORLATILAG A SAJÁTJAKÉNT KEZELTE AZ ÜGYFELEI ÉRTÉKPAPÍRJAIT. AMIKOR ELSZENVEDTÉK AZ ELSŐ NAGY VESZTESÉGEKET, AZ ÜGYFELEK PÉNZÉT KEZDTÉK KÖLTENI SAJÁT CÉLJAIKRA.

Ez volt a Quaestor-csalás első része, ami már a kilencvenes években elindult.

Az ellopott, majd visszalopott értékpapírok

De hát hogyan lehet valamit csak úgy ellopni az ügyfelek számlájáról, hogy azt senki ne vegye észre? Sima ügy.

Csináltak egy ügyfélszámlát, még akkor, amikor átálltak a Bróker rendszerre, tehát 1996-ban, amit az egészen unalmasan hangzó „T2 Technikai számla” névre kereszteltek el. Talán azért hívták T2-nek, hogy a számla léte ne tűnjön fel senkinek: vannak olyan technikai számlák, amiket a T+2, T+3 munkanapos elszámolások könyvelésére használnak, ez is erre utalhatott (az is lehet, hogy eredetileg tényleg ez lett volna a célja a számlának, de ez már a múlt homályába vész). A Quaestor saját belső informatikai rendszerében, a Brókerben a 5/2014-es azonosítót kapta a T2 számla, amiből az 5-ös a szegedi fiókot jelöli, ahol nyitották, a 2014 pedig sorszáma, tehát a 2014-ik ügyfél volt abban a fiókban.