Quaestor károsultak megmentéséért

3.

A T2 Technikai számla a Bróker rendszerben. A T2 Technikai számla tehát nem egy speciális, elszámolási célú technikai számla volt, hanem valójában egy ugyanolyan ügyfélszámla, mint a többi, csak éppen nem volt külső ügyfélhez rendelve, és egyébként titkos is volt. Azok látták csak a Quaestor Értékpapírhoz (QÉP) tartozó back officeban, és azok kezelték, akik erre jogosultságot és utasításokat kaptak a cég vezetésétől. Ezt a T2 számlát eleinte az ügyfelek értékpapírjainak ellopására használták. A módszer az alkímia és a tolvajlás fura keveréke volt. Megnézték, milyen értékpapírokkal rendelkeznek az ügyfelek. Néhány kattintással létrehoztak („jóváírtak”) egy ilyen értékpapírt a T2 Technikai (5/2014) számlán, mondjuk egy magyar állampapírt. Az ügylet másik oldalán egy jövőbeli utalás volt, általában az adott év végére időzítve. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a T2 számlán a semmiből létrejött egy állampapír, aminek értékét egy későbbi, még meg nem történt utalás fedezte. Ezt az állampapírt a T2 számláról átvezették egy ügyfélszámlára – de nem akármelyikre: a Quaestor fő cégének, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadónak a Quaestor Értékpapírnál vezetett számlájára. Ez ugyanaz a számla, a 7/737, amiről a Quaestor vezetői felvették a készpénzt. Innen megvette a Quaestor Értékpapír, az állampapír átkerült a KELER megbízói számláról a KELER saját számlára, ahonnan aztán az állampapír másodpiacon értékesítették, főleg bankoknak. Máshogyan fogalmazva, a brókercég megvette az értékpapírt saját anyacégének nála vezetett számlájáról, majd eladta a piacon. És már kész is: pénz a semmiből, amit költhettek a Quaestor veszteséges projektjeire, de felvehette azt Tarsoly Csaba is készpénzben, akár. Valahogy így néz ki a folyamat egyben.

A folyamatot a mindennapokban irányító Kámory Ferenc így foglalta össze dologot 2015. október 14-i tanúkihallgatásán: „A [T2-re] jóváírt állampapír nemlétező állampapír volt. (...) Amikor át lett vezetve a T2-ről az adott állampapír a 7/737 QPT számlára, akkor a QPT-nek keletkezett állampapírja, tehát mintha valamilyen forrásból szerzett volna állampapírt.” – magyarázza Kámory. Amikor átvezették a értékpapírokat a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó QÉP-es számlájára, akkor a T2 egyenlege negatívra váltott, hiszen a későbbre beírt, jövőbeli utalás még nem érkezett be (ezeket a későbbre beírt utalásokat általában év végén továbbgörgették a következő évre). A T2-n lévő mínuszból lehetett látni, hogy mennyi értékpapír hiányzott arról a megbízói számláról, amin valójában az ügyfelek értékpapírjainak kellett volna lennie, és amihez tilos (lett volna) hozzányúlni. Vegyünk egy példát: az ügyfeleknek összesen száz állampapírjuk van. Ebből huszat „jóváírnak” a T2 számlán, aztán „átvezetik” a QPT 7/737-es számlájára, onnan pedig eladják a piacon, Tarsoly Csaba pedig elkölti az érte kapott pénzt. Mi történik? Odakinn, a valóságban, például a KELER-ben vezetett számlán 100-ról 80-ra csökken a Quaestor megbízói számlán lévő értékpapírok száma. A Quaestoron belül a Bróker rendszerben viszont mintha mi sem történt volna, továbbra is számon tartják, hogy száz állampapírja van az ügyfeleknek, és az ügyfél is ezt látja, ha megnézi a számláját a Quaestor rendszerében. A T2 Technikai számlán viszont van mínusz húsz, pontosabban hiányzik onnan húsz darab – hiszen „átvezették” onnan a QPT számlájára. De volt egy olyan variáció is, hogy rögtön olyan állampapírokat adtak el az ügyfeleknek, amik nem is léteztek. Egyszerűen jóváírták a belső Bróker rendszerben („átvezették” a T2 számláról a QPT számlájára, a QPT pedig eladta a nem létező kötvényt a QÉP-nek, aztán a QÉP eladta az ügyfélnek). Az ügyfél úgy láthatta, hogy megvan, ha kikérte az értékét a brókercégtől, akkor megkapta, de valójában a KELER-ben nem volt ott az értékpapír. Ez azért fontos, mert ez adott mintát a későbbi fiktív kötvényes csaláshoz. Bizonyos állampapírokat többször is elloptak. Előfordult például, hogy egy ügyfél által vásárolt államkötvénnyel rendszeresen kereskedtek a piacon: az ügyfél tudta nélkül eladták, újra megvették, nagy nyereséggel újra eladták. A Quaestor Értékpapír egyébként nagy ügyfeleivel, az önkormányzatokkal és takarékszövetkezetekkel nagyrészt háromhónapos repó ügyleteket kötött. Az ügyfelek így rövid hozamot kaptak, elsőre meghatározott áron. A befolyt pénzből viszont a QÉP állampapír-kereskedője – Kámory Ferenc – hosszú lejáratú kötvényekkel spekulált. Évi százmillió forint körüli nyereséget ért el a QÉP ebből a kereskedésből. Az ilyen ügyletek összértéke az évek alatt megközelítette az ezermilliárd forintot. Az értékpapírok sikkasztásának trükkös módszere miatt azt sem lehet tudni pontosan, hogy kitől lopták el azokat a konkrét állampapírokat, részvényeket, amiket elloptak. Hiszen az ügyfelek ömlesztve kezelt közös zsákjából lopták ki őket, azok egyenként nem voltak felpántlikázva tulajdonosaik nevével. Azt viszont tudjuk, hogy 2009 KÖRÜL MÁR CSAK 3-4 MILLIÁRD VOLT MEG A QÉP ÁLTAL KEZELT 22 MILLIÁRD FORINT ÉRTÉKŰ ÁLLAMPAPÍRBÓL, A TÖBBIT ELLOPTÁK. A QÉP vezetői gyakorlatilag a saját pénzügyi pufferükként gondoltak az ügyfeleik vagyonára. Májer és Kámory a nyomozás során lefoglalt emailjeikben a legnagyobb természetességgel hivatkoztak „szabad keretként” vagy „szabad készletként”, „mozgástérként”, „tartalékként” az ügyfelek még ellopható értékpapírjaira, vagy azok hiányára. Májer 2001-ben így figyelmeztette Tarsolyékat: „a [Kámory] Fecó nem vett vissza hanem még jobban az áp-ból finanszírozzuk magunkat!”. Három évvel később, 2004-ben Kámory

úgy fogalmazott egy Tarsolynak írt emailben, „az Ép. [az értékpapírcég] nem tud már sajnos nagy eredményeket felmutatni, 3 állampapirból 2 hiányzik”. Májer 2008 augusztusban azt írta a vezetőknek, hogy „a QÉP áp állomány kritikus szinten”, amivel szintén a megbízói számlán lévő, lerabolható állampapírokra célzott. „A helyzet katasztrófális, minden határon túl mentünk, megbizói szlán 20 helyett 3mrd maradt, 2009.06.03-án szó szerint kivégeztek minket, annyi pénzt vittek el” – írta Kámory 2009 június 11-én, szintén Tarsolynak. „Jelenlegi helyzetünkben az m en 3,3 mrdft áp van, maradt... amiből 1,8 mrd portfol [portfólióban kezelt vagyon], vagyis a »mozgásterünk« 1,5 mrd” – ezt Tarsolynak és Kámorynak írta Májer 2009 június 29-én.Részvényekből is elég sok hiányzott, ezeket hasonló technikával, a T2 számlán átvezetve tulajdonították el. Ez még nagyobb kockázatot jelentett a cégnek, mivel trükközni kellett a Mol- és OTP-részvények osztalékfizetésénél: a részvénytársaságok név szerint a tulajdonosoknak fizetik az osztalékot – a brókercégen, ez esetben a QÉP-en keresztül –, és erről igazolást is adnak nekik, ami szükséges például az adóbevalláshoz. Az ellopott, nem létező részvények esetében viszont természetesen sem osztalékfizetés, sem igazolás nem volt. A problémát úgy oldották meg a QÉP-ben, hogy kiszámolták és kiutalták az osztalékot a hiányzó részvények esetén is, az ügyfeleknek pedig azt mondták, hogy „technikai probléma” van az igazolásokkal. Érdekes módon az ügyfelek közül kevesen panaszkodtak erre a problémára, és őket is sikeresen megnyugtatták a cégnél. Sose lett botrány.

Keller Emília

Érdekes módon nem csak a T2 számlát használták szabálytalan pénzügyi műveletek elfedésére: volt egy másik is, Keller Emíliáé. Ez egy cinikus vicc volt. Keller Emília valós személy, aki egyben a Quaestor egyik befektetőjének a lánya, és a cég korábbi munkavállalója. A Quaestor pénzügyesei egyszerűen fogták az ő Quaestornál vezetett számláját, és rendszeresen több milliárd forintnyi befektetési jegyet vezettek át rajta. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy Keller Emília neve a végét elharapva egyezik azzal, hogy KELER M, ami KELER-nél vezetett megbízói számla rövidítése: „keler-emm”. Vélhetően nagyon jól szórakoztak, amikor kitalálták, hogy Keller Emília számláját fogják használni a KELER M számla megkavarására. Már 2000-ben voltak fura ügyletek Keller Emília számláján, de 2008-ig csak száz tranzakciót végeztek rajta. 2009 augusztusában viszont nagyon beindultak, 2015 márciusig közel négyezer műveletet csináltak ezen a számlán. Keller Emíliát magát is meghallgatta a rendőrség tanúként, ő azt mondta, egyszer a 2010-es évek elején kapott emailt a számláján történt tranzakciókról, de nem foglalkozott vele: „azt gondoltam, hogy az édesapám számláin lévő pénzmozgásról szóló egyenlegeket kaptam meg, amit a Quaestor tévedésből küldött meg nekem.” Később . amikor egy vidéki Quaestor irodánál járt, megkérdezett egy ottani alkalmazottat, hogy mégis miért vannak milliárdos mozgások a számláján. Erre az irodista rögtön rávágta, hogy adminisztrációs hiba történt. Az emaileket megtartotta a postafiókjában, de a Quaestor-botrány kitörésekor azok egyszerűen eltűntek onnan.

Nincs az a pénz, ami elég lenne

Az ügyfelek értékpapírjainak módszeres fosztogatása nem volt elég, a cégnél már az ezredforduló környékén is tudták, hogy ez örökké nem fenntartható. Már csak azért sem, mert a hiányzó állampapírok után nekik kellett kigazdálkodni a kamatot, ahogy a hiányzó részvények után is az osztalékot, ami egészen költségessé tette ezt a fajta finanszírozást, amellett, hogy teljesen illegális volt. Mivel nem voltak nyereséges projektjeik, ezért esélyük sem volt arra, hogy betömjék a lyukat, visszalopják a hiányzó értékpapírokat. Elég lett volna, hogy néhány nagyobb ügyfél úgy döntsön, inkább kiveszi az értékpapírokat, és pillanatokon belül kiderült volna, hogy azok egyszerűen nincsenek ott. A cég nagy erőkkel ráment arra, hogy bankhiteleket szerezzen. Ez nem volt könnyű,