IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!

#20: Racionalitás - Egy vélemény a racionális oldalról

Ahhoz, hogy megértsd a problémát, érdemes volna átgondolnod néhány olyan információt, amiket itt tényként kezelsz, holott azok nem tények, hanem propagandaszlogenek, amiket a kórháziszülész-szakma prominensei terjesztenek. Teszik ezt egyrészt tudtalanságból: sosem láttak még otthonszülést, sem kórházi háborítatlan szülést, és nem is igazán tudják, mi fán terem az, mivel másra lettek képezve. Másrészt pedig azért terjesztik ezeket a hamis információkat, mert az otthonszülések létezése súlyosan veszélyezteti az érdekeiket: a komplikációmentes, nem orvosi módszerekkel vezetett otthonszülések száma az összes szüléshez képest nagyon kicsi, de ahhoz éppen elég nagy, hogy nyilvánvalóvá tegye, amit egyébként a nemzetközi tapasztalatok is igazolnak: hogy a szülések döntő többségéhez nincs szükség orvosi beavatkozásokra, sőt, orvosok és kórházi személyzet jelenlétére sem. Vagyis a ma leginkább a szülészeteken jellemző hálapénzek döntő részét a semmiért veszik föl. Ráadásul a bábai szüléskísérési gyakorlat elterjedése idővel a kórházi szülészetet is átformálhatja, és az orvosok kezéből kiveheti a normális lefolyású szülések felügyeletét. Figyelembe véve, hogy mekkora összegek forognak évente a hálapénzbizniszban, nem nagyon nehéz belátni, hogy hova vezetnek az otthonszülések elleni vad és hazugságtól sem visszariadó támadássorozat gyökerei.

Nézzük akkor a tényeket.

„Ha egyszer ma Magyarországon nem szabad valamit megtenni, akkor nem szabad.” – Ha azt gondolod, az otthonszülést megtenni nem szabad, vagy eddig nem volt szabad, tévedsz. Semmi sem tiltotta eddig sem, csak nem volt kidolgozva a szükséges jogi szabályozás.

„Gondolom nem nagyon kampányol itt az az anyuka, akinek az egyetlen gyermeke nem élte túl élete második percét! Ha tévedek, szóljatok! Vagy az a család, akinek fogyatékkal született a gyermeke.” – Dr. Geréb Ágnes több mint húszéves otthonszülési gyakorlata alatt (több mint 3500 szülés) három haláleset történt. Az érintettek közül egy szülőpár fordult ellene, a másik kettő továbbra is támogatta (a bíróságon is), sőt, az egyik érintett anyuka azóta újabb gyermekeket szült otthon, az orvos-bába segítségével.

Kórházi szülésekben évente meghal kb. hatszáz kisbaba, és több anya is (tervezett otthonszülésben soha egyetlen anya sem halt meg az elmúlt két évtizedben). Az ő hozzátartozóik vajon miért kampányolnak? És vajon milyen következtetés vonható le ez alapján a kórházi szülés biztonságosságáról?

Szerintem semmilyen, de éppígy nem lehet önmagában következtetéseket levonni abból, hogy otthonszülésben is történtek tragédiák. A kisbabának, aki a szülés közben meghalt, elakadt a válla a szülőcsatornában. Ez egy nagyon ritka, de nagyon súlyos komplikáció, évente több baba belehal vagy súlyos károsodással születik ilyen esetben a kórházban is, mivel ha ez a helyzet kialakul, alig néhány perc van a cselekvésre, utána már nincs mit tenni. Minden szóbajöhető műfogás elvégezhető otthoni körülmények között is. Ha azt a babát meg lehetett volna menteni, akkor Geréb Ágnes a helyszínen is meg tudta volna menteni, mint ahogy más babákat is megmentett már hasonló helyzetben. Bármilyen nehéz, el kell fogadni, hogy történnek balesetek, ahogy az élet minden területén, és van olyan helyzet, amikor nem lehet mit tenni, nem segít sem a technika, sem a szaktudás.

„Talán egyetlen érv szól az otthonszülés ellen, hogy nem biztosított a komplikáció esetén történő szakszerű ellátás!” – Miért nem? A tervezett otthonszüléseket szakképzett bábák kísérik (dr. Geréb Ágnes pedig több mint 30 éve praktizáló szülész-nőgyógyász szakorvos, aki 17 évet klinikán dolgozott, és az otthonszülések idején is rendszeresen járt kórházi gyakorlatra). Az otthonszüléseket kísérő bábákat többek között arra készítik föl a képzésük során, hogy időben észleljenek minden olyan komplikációt, veszélyes helyzetet, aminek az ellátásához kórházi környezetre van szükség, és ilyenkor azonnal gondoskodjanak a kórházba szállításról.

A szülészszakma nem nagyon szokta emlegetni, de számos kórházban sincs infrastruktúra és szakember az újszülöttek intenzív ellátásához. A Cerny Alapítvány és más újszülöttmentő-szolgálatok munkájának része, hogy az ilyen helyeken bajba kerülő csecsemőket hívásra ellássák a helyszínen, vagy átszállítsák másik kórházba, ahol perinatális intenzív centrum (PIC) működik. Ezeket a kórházakat is be kellene tiltani?

Van persze egy nagyon fontos különbség: otthonszülésre eleve azok készülnek, akiknek a szülése várhatóan komplikációmentes lesz, tehát koraszülés, beteg babák világrahozatala nem történik otthon, és olyan szülések sem, ahol a kismamának van valamilyen veszélyes betegsége. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az otthonszülés kísérésének módszertana gyökeresen különbözik a hazai kórházak orvosi szülés-levezetésétől.

A legfontosabb különbség a szülő asszonyok teljes figyelemmel történő testi és lelki támogatása, ami a kórházakban sajnos jószerivel ismeretlen fogalom. A szülés biztonságossága szempontjából további fontos különbség, hogy a bábai szüléskísérési modellben semmilyen fölösleges rutinbeavatkozást nem végeznek otthoni körülmények közt, a szülést nem indítják be mesterségesen, nem gyorsítják föl, hanem hagyják a természetes ütemében folyni, a kismamát nem zavarják meg általa nem kívánt személyek tolakodó jelenlétével, nem stresszelik, nem ordítoznak vele, nem kényszerítik olyan kitolási testhelyzetbe, ami számára kényelmetlen stb. Ezek ugyanis mind olyan komplikációforrások, amiktől az otthonszülések teljesen mentesek, ezért van az, hogy elenyésző esetben történnek váratlan és elháríthatatlan vészhelyzetek– csak erről a hazai kórházi szülészek nem szívesen beszélnek. Beszél azonban helyettük az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO), aminek a normális szülésre vonatkozó, magyarul is olvasható ajánlásaival a hazai kórházi szülészeti gyakorlat finoman szólva nem kompatibilis – a Geréb Ágnes és bábatársai által alkalmazott szüléskísérési modell azonban igen.

És még egy fontos dolog: amit Geréb Ágnes csinál, az egész Nyugat-Európában, Amerikában, Kanadában, Oroszországban stb. törvényesen választható lehetőség és gyakorlat. Vajon ezeken a helyeken nem tudják, hogy „otthon nem biztosítható az összes körülmény, ami a baba teljes biztonságát szavatolja”? Ezt csak a hazai szülészorvosok „tudják”?

Vagy valami egészen másról szól ez a történet?