Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

A külföldi támadás célja a megfélemlítés és az elrettentő példa statuálása a környező nemzetek: szlovákok, románok, bolgárok, stb. számára, nehogy nekik is eszükbe jusson követni Magyarország példáját, mivel így Nyugat-Európa elveszítené az egyik legfontosabb piacát. A szomszédos országok meg nem ismerték fel, hogy ez egy példa nélküli lehetőség a gazdasági függőség alóli kitörésre, így egyedül maradtunk. De nem kell félni, mert Magyarország önmagában is elég jelentős piac az Únió számára, nem akarnak ők tönkretenni minket, mert akkor nem tudnának tovább élősködni rajtunk. Csak ránk akarnak ijeszteni... másik, nem is rejtett céljuk, hogy a magyarok között körvonalazódó egységet, összefogást szétzúzzák. Csak nem számolnak egy örök pszichológiai szabállyal: a külső ellenség megjelenése érdekközösséget kovácsol egy belső közösségből. A közös ellenségkép még az amúgy széthúzó erők között összefogást eredményez. Ez nekünk pozitív tanulsággal is szolgálhat, az individualizálódó világban ez megint a közösség fontossága felé tereli a figyelmet (a mai fiatalokét is, akik nem élték meg annak idején a szocializmus általi külső- és belső fenyegetettség érzését). A magyar nemzetnek rengeteg pozitív tulajdonsága van, azonban van egy kiemelkedően negatív is: a széthúzás. Egy egységet legkönnyebb belülről megbontani, az összetartásra képtelenségünk jelentheti a vesztünket és emiatt még csak nem is okolhatunk másokat. Ez legyen a tanulság: EGYSÉGBEN AZ ERŐ!
Ami meg a politikát illeti: mivel rendkívüli kihatással van a gazdasági folyamatokra, nem lehet faltörő kosként fejjel a falnak menni, mert lehet, hogy a mi fejünk törik be. A nyílt csata nem mindig a legjobb megoldás. Tanuljunk őseinktől és az ázsiai mentalitásból: az ellenség legyőzésében a fondorlatosság megengedett: lehet színlelni meghátrálást és akkor kell lecsapni rájuk, amikor már a mi teritóriumunkra bátorkodtak. Nem kell egy csatában megvívni a harcot: elég apránként felemészteni az ellenséget, ami azért is jó, mert nem szúr szemet, nem kap észbe idejében. Az ellenséggel szemben hazudni, alakoskodni nem aljasság, hanem hőstett! Ez a keleti hadviselés módja, amit át lehet ültetni a politikai hadviselésbe is. És minthogy az Únió is alkalmazta ezt a szemléletmódot ellenünk amikor az "egyenlőség és testvériség" nevében felvett, így ránk nézve sem kötelezőek többé a bajtársiasság szabályai. Ugyanakkor azt el kell érni, hogy bizonyos kérdésekben senki ne merészeljen véleményt nyilvánítani, mert nincs köze: amennyiben mi nem engedjük meg magunknak, hogy véleményezzük a francia alkotmányt, médiatörvényt, stb. (ami mellesleg kit érdekel?), úgy ők se engedjék meg maguknak, hogy véleményt formáljanak a miénkről, főként nem úgy, hogy nem is ismerik a tartalmát!
Fel a fejjel, nincs itt veszve semmi, ez csak egy hullámvölgy. Ha a vezetőink okosak, mi pedig összetartóak vagyunk akkor jól jöhetünk ki belőle.