A harcsák tilalmi szabályozásának módosítása

#312: egy másik vendég - Re: Re: Re: Re: Re:

"HALFAUNÁNK JELENE, JÖVŐJE ÉS HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiai Tanszék

A vizek minőségi kérdéseit vizsgálva sem lehetünk maradéktalanul optimisták.
Kétségtelenül vannak pozitív példák, mint a Sajó vízminőségének javulása, vagy a Balaton
eutrofizálódási folyamatának lelassulása, de e téren a legnagyobb fenyegetettség az alvízi
helyzetünkből adódik. Nem kívánjuk hosszan elemezni a tiszai cianidmérgezés történéseit,
de mindenesetre nyugtalanító tény, hogy határainkon kívülről bármikor érkezhetnek olyan
víztömegek, amelyek összetétele kedvezőtlen vagy kifejezetten káros halainkra.
A tiszai cianidmérgezéssel együtt jelentős mennyiségű nehézfém is érkezett, ami
rávilágított a fémek által okozott szennyezések eddig kevés figyelmet kapott problémakörére.
Nagy és munkatársai (2001, 2002, 2005) szerint a Tisza egész hosszában (Vásárosnamény
térségétől egészen Szegedig), minden mintavételi helyen került elő olyan halegyed,
amelynek májában, kopoltyújában – vagy éppen izomszövetében – egészségügyi határérték
feletti nehézfémszennyezés volt kimutatható. A Nyíregyháza és környéke, valamint a teljes
Dél-Nyírség részben tisztított, részben tisztítatlan szennyvizét Tiszába szállító Lónyayfőcsatorna
viszont nehézfémek tekintetében kevéssé terhelt. Miután Dévai és munkatársai
(2007) eredményei is azt bizonyítják, hogy az Eger-patak által szállított nehézfémek döntő
része már a Tisza-tóban kiülepedik, s nem jut el a Tiszáig, így a Tisza medrében mért
nehézfémszennyezések döntő részét külföldi eredetűnek kell tekintenünk."

Gondolom ez is kevés.