Ott Voltunk. Virtuális Békemenet Magyarországért

Fantasztikus volt, az emberek mosolyogtak, vidámak voltam, segítették egymást, (pl. nekem a mécsesem elaludt, s nem tudtam újragyújtani) egy bácsi kikaparta a közepét a kulcscsomójával, s meggyújtotta, amit a földre a virágágyásokra raktunk le. Én 1/2 6-ra érkeztem a rokonaimmal a Kossuth térre, mert már előző nap vonattal jöttem, s tömve volt a tér. Azt hittem, hogy már ez a békemenet, hiába hívtam a Keszthelyieket, gondolom nem hallották a nagy zsivajban. Kiderült, hogy még nem is ért ide a békemenet. A szívem is megdobbant, hogy én ugyan Keszthelyről jöttem, de az első, amit megláttam egy oszlopra fel volt írva, hogy Mezőcsát. Gondolom ők ott gyülekeztek, s én ott születtem, ebben az akkor kis városban. Láttam egy kis csapatot a Németország-i Köln táblája alatt. A távozó - hátukon zászlót vivő embereket az utcán senki sem támadta, senki sem szólt be nekik, hogy a Békemenetről távoztak. Én úgy éreztem, hogy lélekben most tényleg együtt volt az ország, amit tiszta szívemből szeretnék, hogy a magyar ne legyen a magyar ellen. Én kiküldtem ezt a támogató emailt a Londonban élő lányomnak is, aki elment, mert nem talált itthon munkát évek óta diplomával, nyelvtudással, s ez égő fájdalom a lelkemben, a többi távozott fiatalért is.