IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!

Itthon szültem én is. Nem Ágival, mert éppen vele más szült, máshol, de akik velem voltak, csodálatosak voltak. Nagyon alapos felkészítést kaptunk a tanfolyamon, és több vizsgálatot végeztettek el velünk, mint általában.
Az egész vajúdás alatt Deva Premalt hallgattam a narancs-napszínű hálószobámban, miközben a három bába - dúla felváltva masszíroztak, borogattak. Már a vége felé jártunk, amikor a baba fejét nem érezte a kezével a bába - mert, mint később kiderült, odaszorult egy része a még magzatvízzel telt magzatburoknak, vagyis nem volt komoly gond, de ők nem tudhatták, és ragaszkodtak hozzá, hogy segítséget hívjunk. Nem akartam kihívni a mentőt, tiltakoztam kézzel-lábbal - két rideg, rossz emlékű szülésem már volt kórházban, és sok bunkó nőgyógyásszal hozott össze a sors - ekkor felhívták nekem Ágit. Ági kijelentette, hogy muszáj hívni a mentőket. Ennyit az ő "felelőtlen" viselkedéséről.
Mire a mentők kijöttek, a magzatburok felrepedt, és végül kisfiam teljesen egészségesen, a saját ágyunkban született meg. Örök emlék.
A bábák elbújtak az orvosok elől, és mi sem árultuk el sem a mentőknek, sem a kórházban, hogy vállalt otthon szülés volt. Mintha bűnöztünk volna. Persze a kórházban rájöttek - úgy hívtak minket, hogy a "Geréb-félék", és úgy is bántak velünk. Egy napba telt, mire teljesen egészségesen, saját lábamon hazatérhettem. A szüléskísérőim még aznap eljöttek hozzánk. A doktornénink (gyerekorvos) is, és a védőnőnk is támogatott ebben a folyamatban. Mindannyiuknak hálás vagyok.