Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

Johann Caspar Bluntschli (Zürich, 1808 - Karlsruhe, 1881); német jogi és politikai író.; a genfi Nemzetközi Jog Intézete (Institut de droit international / Institute of International Law) ez egyik alapítójának a szavait idézem:

A Konferenciákon és kongresszusokon az államok megbízottjai, képviselői vagy fejei azért gyűlnek egybe, hogy ha lehetséges, megegyezzenek egyes kérdésekben, de nem, hogy elhatározásuk szabadságáról eleve lemondjanak, önállóan és szabadon tanácskoznak, mint az üzletet kötő felek.
Kongresszusokon nincs és nem lehet oly többség s ennek oly határozata, amely a kisebbségre nézve kötelező volna.
S reactionarius, sőt lehetetlen theoriának mondja azt hogy sem népnek, sem államnak ne legyen joga a változott viszonyokhoz képest a többi hatalmak előleges beleegyezése nélkül változtatni régibb szerződéseken.
Az okoskodás (a régibb szerződések változhatatlan érvénye, a régibb jog-állapotok változhatatlan fönntartása) oda vezetne, hogy minden egyes európai nagyhatalmasság ellentmondásával valamennyi többi államot megakadályozhatná bármily szükséges javítás vagy változtatás keresztülvitelében, ha e javítás egy régibb congressus bármely határozatától eltérne.
Az európai államrend nem függne többé a népek életének történelmi fejlődésétől, hanem bármely egyes állam kegyeitől.
Ha a szerződött feleknek csak egyike is ellenezné e jogos törekvések bármelyikét, egyetlen állam megakadályozhatná a népek fejlődését, ismerje el bár föltétlenül minden többi állam e változások elkerülhetetlenségét, s követeljék bár e változást, mint fejlődésüknek elutasíthatatlan kellékét magok azon népek, amelyeknek rendezése forog kérdésben.
Ám tűrjék el az ily alaki jogi bizonykodást magánfeleknek magánpörlekedésében; de kétségtelen, hogy az föltétlenül megvetendő, ha a népek élete forog kérdésben.
A szerződésszerű megállapodásoknak azonban semmi esetre sem lehet az az értelme és célja, hogy örök időkre változhatatlan szabályokat teremtsenek, örökös szerződésszerű törvények éppen oly természetellenesek és lehetetlenek volnának, mint örökké tartó alkotmány-törvények.
A változhatatlanság eszméje ellenkezik a jog fogalmával, mert a jog élő emberek számára van s ennél fogva nem lehet holt, merev forma, amely a helyett, hogy a népek életének szabályozó és szabályozott föltétele volna: merevségében a népek életét bilincsben tartaná s minden haladását megakadályozná.
A népek joga fejlődésre képes, és a fejlődést nem nélkülözheti éppen úgy, mint a népek élete sem, amelynek szolgálatában áll az előbbi.
A népeknek azon természetes joga, hogy élhessenek és fejlődhessenek, magasabban áll és erősebb, mint bármely írott jog, törvény és szerződés.
A természet erejével érvényesül és szükség esetén áttöri a természetellenes korlátokat.
Sem jogászoknak, sem kormányoknak nincsen hatalmukban vagy jogukban, az életszükségeknek ily fejlődő változását megakadályozni.

Vagyis az EB a népjog alapszabályai ellen cselekszik.
Egy kormányfő sem mondhat le országának a fejlődéshez való jogáról.