Tiltakozás a Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás miatt

#9551: filiszteus - Re: Re: Re: Re: saskabaré 

 Te Fili!

Ennyi besúgó a 40 évben sem volt, mint amennyi ma kis hazánkban található. Nézd meg, hogy akinek szikrányi szerepe van a mai politikai életben, az érezheti Áder úr 2002-es ígéretét, miszerint "minden baloldali érezheti a nyakán jeges leheletünket". Hát fázik is mindenki nyaka. Ez a mai politikai rendszer termelte ki az igazi besúgókat. A 40 év alatt nem volt annyi, mint ma, ebben biztos vagyok.

Más: belehalnál, ha nem gyurcsányiznál? Egyszer elkezdek vonázni, annak nem lesz jó vége. Egyet jegyezz meg, nem akarom, ne provokáld ki.

Még más: Igen, 1964-től, míg diák voltam, minden teljes nyári szünetet az ausztriai rokonoknál töltöttem nyelvtanulás céljából. Ez úgy zajlott, hogy: Első nyáron első héten Bécs, ismerkedés mindennel, ami belefér, utána levittek Reichenauba egy osztrák családhoz, ahol a nagyobbik gyermekkel egyidős voltam. Na, itt vagy mondtam németül, amit akartam, vagy tátottam a számat. Első délután  rá kellett jönnöm, hogy ha szomjas vagyok, akkor nem mutogatok, hanem ich bitte ein Glas Wasser. Második nyáron Bäbysitter voltam Baden bei Wien-ben, ez is jó nyelvtanulás volt. Mai eszemmel másképpen látom, akkoriban nagyon megszenvedtem, mert én úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi mutatvány a vasfüggönyön túlról, akin kint csodálkoznak, itthon irigykednek, hogy nekem milyen jó, én nyugaton nyaralok, mikor más meg a Balatonra se jut el, a családon belül meg a szegény rokonnak éreztem magam, főleg nagynéném férje miatt. Később persze sok minden változott, az öreggel is jó lett a kapcsolatom, nagynénémmel jobb, mint a saját lányával, de ehhez mindannyiunknak fel kellett nőni. Én voltam a villámhárító nagynéném és unokanővérem között. Milyen kegyetlen a világ, a gyerekkoromból ma már ő az egyetlen élő rokonom, ő Párizsban él, oda ment férjhez. Ebből aztán természetesen következik, hogy Párizsban is eltöltöttem nem egy szabadságot, hál'Istennek a fiammal is.  Ma már nevetünk mindenen, ami valamelyikünknek sérelem volt, gyerekként másképp éltük meg. Én itthon megkaptam, hogy "bezzeg a Juli", ő ott megkapta, hogy látod, az unokahugod mennyivel háziasabb, mint te?  Ez lányoknál másképp cseng le, hidd el nekem. Én nem jól éltem meg, nem szerettem gyerekként azokat a nyarakat. Sorolhatnám még a többi nyarat is, de indiferens, ez az első kettő volt a meghatározó.

Örülök, hogy ma nem kell hozzá útlevél, ha az ember ki akar ruccanni Bécsbe, vagy a határon túlra egy szelet Wiener Schnitzel-t bekapni, vagy a Theater an der Wien-ben megnézni egy darabot. Ma lehet menni, csak nagyon szűk a réteg, aki megengedheti magának. Ma annyi valutát váltassza, amennyit az erszényed megenged, a fiatalságunk idején én a látogató útlevelemmel kiváltottam 5 dollárnak megfelelő Schillinget, aki túrista útlevéllel ment, az 50 dollárt is kiválthatott. Rengeteg ismerősöm él Bécsben, az unokanővérem ahányszor jön Páizsból szól, hogy mikor érkezik, menjek, legyünk kicsit együtt. Lehet, hogy megbonyolítottam  az életemet azzal, hogy vidékre költöztem, így nehezebben mozdulok, mert először fel kell mennem Pestre, ha tovább akarok utazni, de az árak is olyan magasra szöktek, hogy százszor meggondolom, hogy elinduljak, pedig nekem csak utiköltségben kell gondolkodnom.  Ettől, hogy szegényebb az ország, nem érzem magam szabadabbnak. Tudnék hosszasan filozofálni erről, most fáradt vagyok hozzá.

Így a végén megkérlek, hogy Gyurcsányt ne gyurcsányizd, mert engem bosszantassz vele. Megköszönöm.

Jó éjt.