Tiltakozás a Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás miatt

#9897: filiszteus - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:  

 Hát akkor egy ellenpélda:

Volt nekem egy osztálytársnőm, első általánostól jártunk egy osztályba. Az apja egyedül nevelte, az anyja meghalt fiatalon. Jómódúak voltak, a mai eszemmel tudom, hogy milyen egy viszonylag fiatal embernek, akár férfi, akár nő, társ nélkül élni. Harmadik gimisek voltunk, amikor az apja szerelmes lett egy büszke goj nőbe (direkt írtam így). A nő felrúgott mindent a gazdag élet reményében, otthagyta a családját, elvált és a barátnőmékhez költözött. A barátnőm mindent elkövetett, hogy az apja hagyja abba ezt a kapcsolatot, nem sikerült. A lány zsigerből érezte, hogy a nő nem szereti az apját, őt meg pláne. Egyszer tanúja voltam egy családi veszekedésnek, amikor a nő lila fejjel ordította az apjának, akkor már férjének, hogy: neked kuss, neked nem osztottam lapot, ne pofázz, én goj vagyok, te senki vagy. Ma is a fülemben csengenek a szavai. Ennek a nőnek 6 általánosa volt, de goj volt, a pasi kétdiplomás, 5 nyelvet beszélő ember, vezető beosztásban. Én ott, akkor hallottam először a kifejezést, hogy "goj", addig nem is tudtam, mi az. Ezek az emberek aztán több évtizedet leéltek egymás mellett, nem is tudom, miért. Szörnyű légkör uralkodott náluk mindig. Sajnáltam a barátnőmet, neki is borzasztó lehetett. 

Sándor Pál (Palika) sógornője egy időben kolléganőm volt, nem kell a családot bemutatni. A kolléganőnek nem volt fontos a származás. Az ő esetében egyedül az ego volt fontos.