Tárgyalásokat a felsőoktatásért!

#17: tanulniszeretnék -

Ahogy beszélek a kollégákkal, sok szakon ilyen a helyzet. Azért írtam orvost példának, mert őket is jól ismerem és belelátok a képzésükbe: laktam velük nemrég albérletben, voltak közös tárgyaink, volt évfolyamtársaim tartanak nekik órákat, családtagom kórházban dolgozik. De a tanár"képzés" is nagyon szomorú... Amúgy biológus vagyok, volt külföldi ösztöndíjam, kellettem volna oda, de hazajöttem. A körülöttem lévő kollégák is hasonló szintűek (Nature, Science cikkek..., már elnézést a nagyképűségért), de itthon szeretnénk élni. Nem jó helyre mentél PhD-zni! :)

Amúgy a reformhoz tényleg hozzá kéne, hogy tartozzon egy oktatói szelektálás. Mindenesetre amíg egy oktatóra ennyi fölös diák jut, addig nincs fölös oktató. Azt is rendbe kéne tenni, hogy egy oktatót mi alapján engedünk oktatni: engem nem tanított senki tanítani, nem volt ilyen vizsgám, de 3 órás előadásokat tartok. Ez korrekt? Továbbá, a kutatói állások esetén kevesebb oktatás, de magasabb szintű publikálás kéne, mint az oktatói állásoknál. Mindkettő fontos, de más arányban. Amerikában ez működik (már nem mintha fenékre esnék az ottani "oktatástól", de ami jó, azt átvehetnénk). Az oktatást és kutatást egyszerre nem lehet korrektül magas szinten végezni, pláne ha közben még pályázatokat is kell írkálni.