Tárgyalásokat a felsőoktatásért!

Amint látom megoszlanak a vélemények!
Nem akarok senkinek a véleményére reagálni,csak a saját tapasztalatomat írom meg röviden.
Én 1962-ben végezetem el az egyetemet,mint építész.Akkoriban 5-en voltunk lányok ezen a szakon.Az évfolyamból több mint a fele átképezte magát,azaz más szakot választott.
Gyermekeim az 1980-as évek elején kezdték el az egyetemi tanulmányaikat,sikeresen be is fejezték.Jelenleg mid két gyermekem külföldön dolgozik,mivel itthon nem tudtak elhelyezkedni,azaz a cégüknél leépítések voltak./építész és radiokémikus a két gyermekem /
Négy unokám közül három már egyetemre jár,itthon.A legkisebb jövőre kezdené egyetemi tanulmányait orvosi szakon,csak az kérdés hol?
Szeretnének Magyarországban letelepedni és tanulni a továbbiakban itt is maradni,mert nem szeretik a külföldi életet. /jelenleg is nálam laknak mind a négyen/ Kérdezem ki és miből fogja ezt finanszírozni,mivel a négy unokámnak még 2-3-és 5 éve van hátra az egyetemi tanulmányaikból.
Szorgalmas,jó fejű és nem " pofátlan " /RÉSZMUNKAIDŐS EGYETEMI OKTATÓ?/ gyermekekről van szó.Ők a felvett szakmát ugyanúgy szívvel és becsülettel fogják gyakorolni és végezni,mint minden becsületes ember.
Valahol tudomásul kellene már venni,hogy a tudásalapú társadalom tud csak kellőképpen fejlődni.Attól függetlenül,hogy szakmunkásról,vagy diplomás emberekről beszélünk.
Csodálkozom azokon az embereken,akik állítólag a tanításból élnek és " diákellenesek "
Én azt vallom - " tanulj,hogy taníthass "-