A közoktatásért!

A karaván halad

/ #178 Re: Re: Re: Fordítva bekötött pedagógus

2013-01-26 18:18

#167: Elkeseredett - Re: Re: Fordítva bekötött pedagógus

Tudod, gondolkodtam azon, egyáltalán érdemes-e reagálnom arra, amit írtál.

A rendszer jelentéseken és utasításokon alapul-ezt írod. Te látod a jövőt?

Ha valami bürokratikus volt, ha valami aktakupacokat termelt, akkor az eddigi oktatási rendszer biztosan az volt. Gondolj a minőségbiztosításra! Gondolj bele: minőségügyileg jónak lenni, az nem ugyanazt jelentette, mint szakmailag, emberileg jónak lenni. Ez már önmagában rendszeridegen volt az oktatásban.

Azt nem akarom ecsetelni, hogy egy-egy önkormányzati iskolában kik és milyen módon és szinten szólhattak bele  az iskola életébe. Az urambátyámsogorkomám soha nem működött ilyen "hatékonyan!" Minél kisebb volt a település, annál nagyobb volt a legelő a birkák számára.

Minek ide egyéni kezdeményezés?-ezt kérded. Kérlek szépen ezen a pályán mindig is azok alkottak, teremtettek, akik kezdeményezők voltak. Akiknek volt energiájuk, bátorságuk újítani, és ez eztán is így lesz.

A vezetők nem győztek semmitmondó statisztikákat kérni, amelyek aztán a fiókban lapultak a következő iratmegsemmisítésig. Tisztelet a kivételnek. Az igazgató dolga eztán a tanerő szakmai ellenőrzése lesz, belső ellenőrzés, amire alig volt idő. Persze törvényes keretek között, ugye.

"A pedagógusi életpálya modell bevezetése pedig ugye meglehetősen bizonytalan." Várjunk áprilisig!

Erről is van véleményed?? A neten találtam:

1. Évtizedeken át állandósulnak a reformok (ez egyszerre tünete és oka is a hanyatlásnak), mindig az aktuális hozza majd el a megváltást, amitől azonban folyamatosan távolodunk.
2.  A tanárok helyett nagyobb megbecsülést kapnak a különféle pedagógiai szakértők, akik gyerekeket többnyire csak lerajzolva láttak a tankönyvekben.
3.  Milliárdokat költenek minőségbiztosításra, anélkül, hogy a minőségi oktatás mérésének lenne egységes metodikája.
4.  Az oktatási folyamat céljai közt megjelenik és egyre nagyobb súlyt kap a különböző méréseken való jó szereplés.
5.  A sokoldalú ismeretközvetítés szerepét a feladatlapok begyakorlása veszi át: nem az a lényeg, hogy mit tudsz,milyen mélységű ismereteid vannak, hanem hogy minél jobban töltsd ki azon mérések feladatlapjait, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a tananyaggal.
6.  Egyedül üdvözítő módszernek kiáltanak ki kétes értékű pedagógiai eljárásokat: team-munka, projekt-készítés, kooperatív tanulási technikák stb.: ezek ugyanis el tudják fedni, hogy ki az, aki ténylegesen dolgozik, s ki az, aki egyszerű megfigyelője a munkának.
7.  A tényleges tudás, az ismeretek háttérbe szorulnak, a „kompetencia” szót annyiszor mondják ki naponta az oktatás irányítói, mint a tibeti buddhisták az „Om” szótagot, és legalább akkora varázserőt is tulajdonítanak neki.
8. Az „elitképzés” szitokszóvá válik, az ezt célként megfogalmazó iskolákat különféle módszerekkel igyekszenek ellehetetleníteni: beiskolázási körzetek felállítása, felvételik korlátozása, hátrányos helyzetűek előnyben részesítése stb.
9.  Meghatározóvá válik az a felfogás, hogy a tanítási folyamat legfontosabb eleme, hogy a gyerek érezze jól magát az iskolában, lehetőleg minél kevésbé terheljük, csökkentsük a tananyagot, szorítsuk vissza az olyan különösen frusztráló tárgyakat, mint a matematika, fizika, kémia, s nagyjából elég az is, ha valamilyen szinten megtanul angolul és be tudja kapcsolni a számítógépet.
10. A tantestületek öreg motorosai a szeptemberi tanévkezdéskor megismerkedvén az új kollégákkal egyre többször sóhajtanak fel: „Ez is tanít? Az istenit!”