A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

#234: - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

T. Apáthy István!

Nos, akkor "Gój" helyett válaszolnék arra, hogy hol is bántotta a zsiókat a petíciójában, de válaszolok néhány felvetésére is. Igaz, nem tudom van-e értelme, mert nem tudom, hogy petícióját csupán az empátia totális hiánya okán írta, vagy merő rosszindulatból, esetleg gyűlöletből... A szösszenet ugyanis hemzseg.... hogy finoman fogalmazzak a csúsztatásoktól. Tegyük fel, Ön nem elvakult, nem utálja eredendően a zsidókat, csak valamit igazságtalannak érez, s ezt kívánta kiadni magából és éppen ezért hajlandó elgondolkodni, kicsit más szemmel nézni a dolgokat. /A hozzászólók jelentős részétől ezt nem várom el, de miután Ön váltig állítja, hogy nem antiszemita, s más problémája van, hátha... A helyenként megjelenő cinizmusom így nem is - feltétlen - Önnek szól.../ A kárpótlással nem foglalkoznék, csupán az emberi dolgokkal.

1. "kun (kohn) béla" - Kétszer is "muszáj" volt jelezni, hogy "(kohn)", azaz finoman utalt arra, hogy zsidónak született. /S ez nem elhanyagolható, hogy bár zsidónak született, sok köze nem volt a zsidósághoz. Egyéb észrevételeimet ez ügyben majd később, itt csak annyit, hogy bizony, bújtatottan zsidózott.../ Az már talán csak az én "butaságom", hogy akit megvetek/utálok stb., annak a nevét BIZTOS nagybetűvel írom, mert nem emelem "nemecsekernő" rangjára... /Jó tudom, a Pál utcai fiúk szerzője, bizonyos Molnár Ferenc ugye... zsidó volt, így kit érdekel, miket írt, még akkor is, ha szerte a világon kiemelten kezelik ezt a regényt. Miként "névadómmal", Rejtő Jenővel is ez a gond, hogy hiába nőttek fel rajta nemzedékek, de ugye szintén zsidó volt, ráadásul akik ezt felrótták neki, a halálba küldték.../

2. Bevallom kicsit zavaros már a petíció első mondata is. Azok akik nem éltek akkor, nyilván nem érezhették magukat felelősnek 1944-ben. /2014-ig még ne szaladjunk előre, addig még van egy év.../

Viszont, ha arra gondol, hogy akik akkor éltek, azoknak nem kéne felelősnek érezniük magukat, akkor bizony már nem értünk egyet. Én elhiszem, hogy az Ön szülei, nagyszülei semmilyen szerepet nem játszottak a deportálásokban, sőt még azt is készséggel elhiszem, - tudom, nem írt ilyet, - hogy több zsidó életét is megmentették. A lényeg, hogy ők nem tettek rosszat egyetlen zsidóval sem. Lássa kivel van dolga, azt is elhiszem, hogy a "Mozgalomban" is csak ilyenek vannak, akik sem maguk, sem a szüleik/nagyszüleik révén nem érintettek a zsidók üldözésében, de....

Egyrészt idézhetem a költőt: "vétkesek közt cinkos aki néma", milliók nézték tétlenül, ahogy a szomszédjukat kifosztotték, elvitték, megölték... S ami a nagyobb, hogy rengetegen AKTÍVAN részt vettek mindebben. Az pedig hazugság, hogy csak a németek, mert a magyar csendőrség, a(z akkor IS, majd néhány évtizeddel később szintén...) feljelentgető házmesterek, a zsidók házára, vagyonára stb. pályázó hazonlesők, antiszemita gyűlölködők stb. nélkül bizony nem történhetett volna meg a vidéki zsidóság szinte teljes elpusztítása. Így viszont magyar emberek küldtek halálba, s ezt fontos kiemelni: MAGYAR embereket, akiknek csupán annyi bűnük volt, hogy zsidó családba születtek. Ráadásul a többségük még csak nem is volt különösebben vallásos! S ha az is volt, magyarnak tartott magát, csupán másfajta templomba járt imádkozni... Tehát a magyar állam (emberek) nem védték meg a honfitársakat, mi több rengetegen aktívan részt vettek az üldözésükben, s akkor ugye még nem beszéltünk a Dunába lövésekről, s egyebekről.

3. Értem Önt, nem Ön tette, nem Ön a gyilkos, miként a családjának sincs semmi köze a szörnyűségekhez, így nincs miért bocsánatot kérnie, de... A bocsánat kérés NEM arról szól, hogy Ön személy szerint mit tett, hogy minden magyar bűnös, hanem csupán a következőt: "Sajnálom, - esetleg elítélem, - hogy az akkor élő magyarok, nem védték meg az elhurcolt, ugyan más vallásba született, de szintén magyar embereket, gyerekeket... Miként azt is, hogy sokan kegyetlenkedtek, vagy érdekből, lelkesedésből segítették a deportálásokat..." Ennyit jelent, nem többet! Nem azt jelenti, hogy Ön a felelős! Egy gesztus! Egy nagyon komoly gesztus, amely megemlíti, hogy magyar emberek, magyar emberekkel szemben tették...

Nos, ha Ön (vagy bárki) nem ért egyet az idézőjeles résszel, az a következőt jelenti: nem sajnálja, így jó eséllyel helyesli, ami akkor történt... vagy nem tartja magyarnak az elhurcoltakat, megölteket. /A petícióban 10 millió magyar emberről - gondolom itt élőkről - ír, így ez azt jelenti, hogy elfogadja, a Magyarországon élő zsidók, - többnyire - magyarok! Ráadásul az Ön által említett '48-49-es szabadságharcban a zsidók a számarányuknál lényegesen nagyobb létszámban vettek részt, már akkor is bizonyítva magyarságukat.../

4. Ön OKKAL nem tartja hibásnak magát a deportálásokért és az akkor történetekért. De kétszer is jelzi, hogy Kun Béla "hova is tartozott", így kimondatlanul is arra utal, hogy a ma Magyarországon élő zsidók viszont vegyék magukra Kun, vagy Rákosiék bűneit...  Mindezt azért, mert Kun és "bandája", vagy Rákosi és társai közül többen is zsidó családba születtek. Miközben az átlagzsidó ugyanannyit szenvedett mindkettő idején, s ugyanaz a sors várt rá, mint bárki másra, így előnye nem származott abból, hogy zsidó, hátránya viszont kétszeresen is! /Kun és a többiek, illetve Rákosiék zsidóságáról is beszélhetnénk, mennyire zsidó az, aki a sajátjait ugyanúgy irtja, mint másokat... De ez hosszadalmas, és nem tartozik ide./

5. "a zsidóság, mint népcsoport nem is szerepel a magyar nemzetiségek listáján" - Ez pontosan azért van így, mert az itt élő zsidók nem nemzetiségnek, hanem zsidó vallású MAGYAR-nak tartják magukat...

6. S végül: bár nyilván semmit nem változtatna a múlton, de mint gesztus, gondolom Önnek is jól esne, s az Ön számára is jelzés értékű lenne, ha a ma élő osztrákok, franciák, oroszok jeleznék, hogy ugyan nem ők tették, hiszen nem éltek akkor, de elnézést kérnek: a szabadságharc leverését követő időszakért, Trianonért, a 40 év alatt elkövetett bűnökért stb. Egy bocsánat kérés a normál, mindennapi életben sem tudja megváltoztatni, ami történt: ha valaki véletlenül rálép egy másik lábára, meglöki és még sorolhatnánk, a lényege, hogy sajnálom, ami történt.

Üdvözlettel:

Gorcsev Iván...