A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

Ezt a kérdést szem előtt tartva álljon itt El Joachim Amman: A zsidó rituális gyilkosságok „rövid” jegyzéke. Az alábbi kivonatos közlések teljes egésze megtalálható a Szittyakürt 2009. októberi számának 6 -9. oldalán.

Kr.u. 117-ben írja Dio Cassius történelmi feljegyzései 78. könyve 32. fejezetében:
„Akkor (a jelenleg Észak-Afrika tripoliszi partján fekvő) Cireney-ben a zsidók vezetőt választottak maguknak, akinek neve Andreas volt. A görögöket és a rómaiakat lemészárolták, testüket felfalták, vérüket megitták, és áldozataik lenyúzott bőrébe öltözködtek. Tömegével fűrészelték ketté az élőket, a fejüktől a lábukig. a végén 220 000 ember lett legyilkolva. Ugyan ezt tették Egyiptomban és Ciprusban is, ahol további 240 000-et mészároltak le.

Kr.u. 419-ben Socrates: Historia Ecclesiastica című művében; a VII. könyv XVI. Fejezetében foglalkozik Inmestar község életével
A szíriai Posidonius (Kr.e. 135 -51.) és az első századbeli görög Apollonius Molon, valamint Apion már korábban jelentették, hogy zsidó szokás volt évenként egy görög fiút feláldozni, akit erre a célra felhizlaltak. A rituális mészárlások tényei, amelyeket a keresztény vallás kezdetekor a keresztények ellen említettek, valószínűleg abban gyökeredzik, hogy az így megvádolt keresztények zöme tulajdonképpen kikeresztelkedett zsidó volt.
Jegyzék (A „The Jewis Encyclopedia” 1903. évi kiadás IV. kötetének oldalaitól kezdődően.) Megjegyzés: Az adatok csak Kr.u. 70-től kezdve szerepelnek, mert ebben az évben szűnt meg a független zsidó állam, hogy Amerika és Anglia támogatása mellett és fél millió arab hazátlanná tételének az árán 1948-ban újra feltámadhasson.

1080. Párizsi vérvád. Párizsban a zsidók egy gazdag iparos fiát kivégzik zsidó Húsvétkor. A tetteseket kivégzik. Párizs kikergeti az összes zsidót a városból.

1144. Norwichi vérvád. Egy 12 éves keresztény gyereket találtak meg zsidó Húsvétkor. Meg volt feszítve és az oldala megszúrva. Az egyik tanú, bizonyos Theobald vallotta, hogy a zsidóknak szokásuk, hogy Húsvétkor mindig feláldoznak egy keresztény gyermeket. Például
ez történt a múlt évben Narbonne-ban. Az Egyház ezt a gyermeket Boldoggá avatta, mint Szent Vilmos.

1171. Bloisi vérvád. A zsidók a zsidó Húsvétkor egy keresztény gyermeket feszítettek keresztre, vérét vették, majd a hullát a folyóba dobták. A vádlottak bevallották, hogy a gyermek vérét a Húsvéti kenyér készítéséhez használták fel.

1179. Pontoisei vérvád. Egy Richárd nevű keresztény fiút a zsidók megkínoztak, keresztre feszítették, és vérét vették. A per alatt jelen volt Fülöp Ágost király történetírója. A gyermek testét Párizsba vitték, ahol az egyház, mint Szent Richárdot szentté avatta.

1181. Bury St. Edmundsi vérvád. Egy Robert nevű keresztény gyermeket áldoztak fel és feszítettek meg a zsidók.

1160. Gloucesteri vérvád. Egy Harold nevű keresztény fiú holttesttét húzták ki a folyóból, testén a keresztre feszítés szertartásos jeleivel.

1192. Braisnei vérvád. A zsidók egy keresztényt feszítettek keresztre, akit bizonyos Agnes, a Dreux-i grófnő adott el a zsidóknak. Ezt a pert maga Fülöp Ágost vezette le.

1234. december 10. Fuldai vérvád. A Fuldai zsidók között egy meggyilkolt keresztény holttestét találják meg. A kihallgatás alatt a vádlottak azt is bevallották, hogy eddig öt keresztény gyermeket vágtak le, és vérüket gyógyítási célra használták fel.

1235. Norwichi (második) vérvád. A zsidók elloptak egy keresztény gyermeket, és elrejtették azért, hogy később körülmetéljék és megfeszítsék.

1250. Saragossai vérvád. Egy keresztre feszített keresztény gyermeket találtak, mint Szent Dominoculus szentté lett avatva.

1255. Lincolni vérvád. Július 31 -én eltűnt egy Hugh nevű fiúgyermek. Holttestét később az anyja találta meg egy Copinus …nevű zsidó udvarának a kútjában. A gyermeket a zsidók megkínozták, keresztre feszítették és a vérét vették. Copinus bevallotta hogy a gyermeket ők ölték meg.

1261. Pforzheimi (Baden) vérvád. A zsidóknak egy hét éves leánygyermeket adott el egy öregasszony. A zsidók a leánynak vérét vették, utána megfojtották és a testét a folyóba dobták.

1279. Northamptoni (Anglia) vérvád. Egy keresztre feszített keresztény gyermek holttestét találják meg. A perbe fogott zsidók bevallották, hogy a gyermeket ők feszítették keresztre rituális okok miatt.

1286. (Rajna mellett) vérvád. Április 19-én a zsidók egy Werner nevű fiút elraboltak. Húsvétjuk előtt három napon át kínozták, majd lábainál fogva felakasztották és a vérét vették.

1287. Bernei vérvád. Zsidó Húsvétkor a zsidók levágtak egy Rudolf nevű fiú gyermeket egy gazdag zsidónak, Matlernek a házában. A zsidók bevallották, hogy a fiút ők feszítették keresztre.

1290. Oxfordi vérvád. I. Edward angol király június 21-én egy Izsák de Puler nevű zsidót, egy keresztény gyermek rituális levágása miatt börtönbe zárat.(Ez a rituális gyilkosság volt az oka az angliai zsidók kiűzetésének!)
/mint már annyiszor, mindig bebizonyosodik, hogy a zsidók üldöztetése alapos okokra vezethető vissza. Szál-ka/

1468. Sepulveda, (Spanyolország) Segoviai vérvád. A zsidók keresztre feszítettek egy keresztény gyermeket. Ezt a tárgyalást maga a Segoviai püspök vezette és az összes vádlottat kivégeztette. (Érdekes az, hogy ez a püspök: neve: Jean d’Avilla is egy kikeresztelkedett zsidónak volt a fia.)

1485. Padovai vérvád. A zsidók egy Lőrinc nevű keresztény fiút vágtak le Húsvétjukkor XIV. Benedek Pápa a fiút, mint Szt. Lorenzinot, szentté avatta.

1490. Toledói vérvád. La Guardia (Toledó mellett) a zsidók egy Kristóf nevű gyermeket feszítettek keresztre. Egy Juce nevű toledói zsidó, minden kínzás vagy fenyegetés nélkül jelentette ki, hogy a fiú keresztre feszítésénél jelen volt. A per alatt a vádat Torquemada főinkvizítor vezette -aki korábban maga is zsidó volt- Torquemada nyomozásának és bizonyítékainak eredményeképpen űzetik ki két év múlva a zsidókat egész Spanyolország területéről.
/Nagy baj lehet az olyan népfajjal, akiket sehol sem látnak szívesen. Anglia, Spanyolország, Portugália, - hogy csak néhányat említsek és ezért kiűzettek. Szálka/

1505. Budweissi vérvád. Egy keresztény gyermek rituális levágása miatt Budweis polgárai a város összes zsidóját leöldösik.
/Ahonnan el nem űzetnek, ottan leöldöstetnek a gonoszak, mert ártatlan gyermekeket nem lehet sehol a világon büntetlenül keresztre feszíteni, és vérüket venni. -Szál-ka/

1510. Brandenburgi vérvád. A Berlini Törvényszék vád alá fog számos brandenburgi zsidót, hogy keresztény gyermeket vágtak le Húsvétra, és vérét vették. Ostyagyalázás is történt. A vádlottak bevallották tettüket.

1529. Posingi (Magyarország) vérvád. A zsidók levágtak egy keresztény fiút, és vérét vették. Minthogy a vádlottak bevallották a tettüket, sok zsidót kivégeztek, közöttük harmincat máglyán égettek el.

1598. Podolai vérvád. Egy Albert nevű négy éves keresztény kisfiút vágnak le a zsidók Húsvét előtt, és vérét veszik. A helybeli rabbi (!) bevallja a tettet.

1670. Metzi vérvád. Raphael Hemi nevű zsidó egy három éves keresztény gyermeket lóháton elragadott, és az erdőben levágta. A metzi parlament a zsidót elítélte és elevenen elégette.

1753. Zsitomiri (Lengyelország) vérvád. A Zsitomir-i zsidók egy három éves keresztény gyermeket vágtak le Húsvét előtt.

1764. Orkutai (Magyarország) vérvád. Egy fiúgyermeket találtak halva, teste tele volt rituális vágásra való sebekkel. A tettesek ismeretlenek maradtak.

1791. Tasnád-i vérvád. A Tasnád-i zsidók levágtak egy keresztény fiút, és vérét vették. A koronatanú az egyik zsidó ötéves fia volt.

1823. Velishi (Oroszország) vérvád. Húsvét vasárnapján eltűnt egy két és féléves keresztény fiúgyermek. A holttestét egy hét múlva találták meg a lápban. Körül lett metélve, a bőre le volt kaparva és egész testét vágások borították. Vérét vették, a holttest teljesen vértelen volt. Az ügyben öt zsidót tartóztattak le. Az egyik asszony azt vallotta, hogy egy zsidó nő rendelte meg a gyermeket. Továbbá vallotta, hogy a gyilkosságot követő napon a rabbi felesége segédkezett, amikor a gyermek vérét vették.

1840. Damaszkuszi vérvád. (Mely legfőképpen bizonyságul szolgál a létező rituális gyilkosságokra, mely szükséges a zsidó Húsvéti kenyér elengedhetetlen kellékének; a keresztény vérnek-, bármi áron történő „megszerzésére”. Szál-ka)
Február 5-én eltűnt egy szerzetes, bizonyos Tamás atya. A szolgája keresésére indult, de ő is nyomtalanul eltűnt. –Ebben az évben a zsidó Purim február 15-re esett. Hét zsidót tartóztattak le, ezek bevallották a gyilkosságot, és azt is elmondták, hogyan vágták le a szerzetest (a torka átmetszve és a vére felfogva, mely vért a rabbihoz (!) küldötték a Húsvéti kenyér elkészítése céljára). Yakub el Entabi főrabbit (!) a Törvényszékre kísérték, ahol bevallotta és igazolta, hogy a vért meg is kapta, s ez a keresztény vér a zsidó Húsvéti Kenyér szertartásos elkészítéséhez volt szükséges. A vádlottak azt is bevallották, hogy a szerzetes szolgáját is ők ölték meg, szintén vérét vették és a holttestét egy árnyékszékbe,
dobták.
/Ebben az a legborzasztóbb -ha mondhatjuk ezt-, hogy nem csak az egyszerű zsidók viselkedtek barbárként, hanem a tanító „fő rabbi” a legvéresebb kezű mészáros, aki Isten szolgájának vallja magát. Vagy tán a zsidóistennek mondott Jehova az ilyen és hasonló „vérszopó” cselekedetekre buzdít?- Szál-ka/

1852-53. Szaratovi (Oroszország) vérvádak. Egy tíz éves keresztény gyermeket és egy és egy tizenegy éves keresztény gyermeket levágtak a szaratovi zsidók. Mindkét gyermek testét az áradás után a folyóból húzták ki, tele rituális sebekkel.

1880. Szmirnai vérvád. A tengerparton megtalálják egy eltűnt fiúgyermek holttestét, tele rituális gyilkosságot igazoló vágásokkal és sebekkel. A gyermek vérét is vették. Mindez a zsidó Húsvétkor történt.

1882. Tiszaeszlári vérvád. (Április 7.) Solymosi Eszter tizennégy éves leánygyermek eltűnik. A zsidó sekrestyés fia (öt éves) több asszonynak újságolja el, hogy az anyja a leányt az utcáról házukba csalta, utána titokban a zsinagógába kísérte. A zsidó Scharf Móricz (tizennégy éves), egy másik sekrestyésnek a fia a bíróságon azt vallotta, hogy a zsinagóga kulcslyukán keresztül látta, amint több (nem falubeli) zsidó elvágta a lány torkát és a vérét egy vázában fogták fel. Amikor erre a vezető bírósági elnök keresztkérdéssel azt mondotta a fiúnak, hogy ez nem lehetséges, hiszen Solymosi Eszter él, akkor a zsidó fiú ezt mondotta: „Akinek úgy vágják el a torkát, mint ennek a leánynak vágták, az nem maradhat életben. A letartóztatott zsidók bevallották, hogy ők vágták le a leányt és vérét vették a zsidó Húsvéti Kenyér elkészítéséhez.
Az ítélet előtt egy nappal -július 21 én- Orczy Béla báró miniszter leutazott Tiszaeszlárra, és egy közeli kastélyba kérette a pervezető három bírót, köztük a bíróság elnökét is, és közölte velük, hogy a miniszterelnök utasítására van itt. Ha ebben a perben elítélő ítélet lesz hozva, akkor báró Rothschild megtagadja a Magyarországnak ígért 500 millió aranykorona gazdasági kölcsönét, aminek megtagadása Magyarország teljes gazdasági csődjét fogja maga után vonni. A Tiszaeszlári perben másnap felmentő ítélet lett hozva. Mindhárom ítélőbíró azonnal beadta a nyugdíjazása iránti folyamodványát. Bary József vizsgálóbíró később 600 oldalas könyvben: „A Tiszaeszlári bűnper”-ben az egész pert teljes terjedelmében ki is adta.

1888. Breslaui (Németország) vérvád. Július 21 -én, egy Bernstein nevű 24 éves zsidó, aki a Talmud Iskola növendéke volt, az utcán találkozik Hacke Severin 8 éves keresztény fiúval. Cukrot vesz neki, és felcsalja a lakására. Utána levetkőzteti a fiút, megvagdossa késsel a testét, és a vérét itatós papírra fogja fel. A fiút hazaengedi, de megfenyegeti, hogy ne szóljon senkinek. Azonban a fiú apja észreveszi a gyermek testén a szokatlan sebeket, a rendőrségre
megy és feljelentést tesz.
/Nem szükséges a kegyetlenkedéshez, hogy zsidó Húsvét legyen. Az elferdült hajlam -”cukros bácsi szindróma” a liberalizmusban burjánzik. A késelési ösztön egy másik kisebbségi népcsoportosulás jellemző vonása hazánkban (is). Erre szokták mondani: „Az egyik kutya, másik eb! -Szál-ka/

1891. Xanteni vérvád. Megtalálnak egy Hegmann nevű öt éves keresztény fiút, a torka el volt metszve és a vérét vették. A gyilkosságot elkövető zsidót letartóztatták, azonban az igazságügyi miniszter De Schellig (aki maga is zsidó volt), a szertartásos gyilkosság vádjával
elítélt tettest felmentette.
1899.Polnai vérvád. Hruza Ágnes, 19 éves leány 1899. március 29-én gyilkosság áldozata lett. A lány testét április 1-én találják meg a cserjében, nyaka majdnem teljesen le volt metszve testéről, ennek dacára egy csepp vért sem találtak a hulla körül, de a test teljesen kivolt vérezve. Egy Peschal nevű tanú szerint, ezen a helyen látta Hilsner nevű zsidót, két másik zsidóval együtt. Egy másik leány oszlásnak indult hulláját találták meg 1898. július 17-én, Kilma Mária volt az áldozat. Hilsner bevallotta a gyilkosságokat, két társára is rávallott.
(Zsidó rituális gyilkosságok a huszadik században is számos esetben megtörténtek, sőt még napjainkban is megtörténnek, amit az USA, Európa és a Közel -Kelet több gyilkossági esete bizonyít. A szerk.).
Ezek a rituális gyilkosságok, mint a cikk szerkesztője is megjegyzi, nem fejeződtek be a XIX. században, de a jelenleg reneszánszát élő zsidóság mélyen elhallgatja. A majdan homályba veszendő gyilkosságok áldozatait apró betűs hírek hozzák tudomásunkra:
„ismeretlen tettes több késszúrással ismeretlenségig eltorzult holttestet találtak”
„eltűnt a …éves kislány (kisfiú)”
„nem találják szülei az otthon hagyott gyermeküket”,
„kútba esett, megfulladt gyermek”,
„kukába találták meg a csecsemőt”,
stb. És akkor még nem beszéltünk a több száz eltűnt (eltüntetett?) tizenéves „csellengő”-ről, akik soha nem kerülnek elő.
Nem állítom, hogy minden elcsavargott, eltűnt gyermek, gyilkosság áldozatává lett, csak felhívom olvasóim figyelmét arra:
A gyilkosok köztünk élnek!
Budapest, 2011. március 30./Szálka /TeoR/

Keresztényüldözés
A szovjetek által gerjesztett keresztényüldözés hazánkon is végigsöpört. Nem csak a 45. utáni időszak félelmetes koncepciós pereire gondolok itt, hanem az 1956-os megtorlás éveit követő üldöztetésekre is. /A jelen keresztényellenes politikáról itt most nem ejtek szót/

Az 1945 utáni „meggyőző beszélgetések”, melyek a papságot volt hivatott meggyőzni az Igehirdetések tartalmáról, némely esetekben sikeresnek mutatkozott. Papok, lelkészek néhányan ugyan aláírták -sajnos - a „Békepapi” nyilatkozatot, melyben lelkészi hivatásukhoz méltatlanul elvállalták, hogy jelentéseket írogatnak híveikről, környezetükről annak fejében, hogy elkerüljék az egyház tagjaira váró meghurcoltatásokat. Csak Isten a megmondhatója, hogy ezek a lelketlen egyházszolgák csak kevesen voltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a meggyőzés időszaka után a megfélemlítés került előtérbe.

1960. november 22-én beindultak a bőrkabátosok. Számos egyházi vezetőnél tartottak házkutatást, valamint lecsaptak különböző hitbéli csoportokra. A demokratikus államrend megdöntésre irányuló szervezkedés címén 1961. június 7-től kezdődött az első nagyobb koncepciós per, mely 7 napig tartott. A hatalmat kiszolgáló bíróság 11 vádlottat ítélt el két és fél évtől öt évig terjedő börtönbüntetésre. Többek között Lénárd Ödön, Emődi László, Barlay Szabolcs, Ikvai László került rács mögé. A többtucat egyházi személy lett az egyházat eltörölni vágyó ateista államvezetők sorsüldözött áldozatává. Például Tabody István, aki ebben a keserves időszakban is emberhez méltóan szolgálta az egyházat. Titokban segítette a teológus tanulókat, pappá szentelésükig. Tizenkét év börtön lett a „jutalma”. Ugyanekkor ítélték el Nagy Imrét (nem azonos az 56-s mártírral), Hrotkó Gézát és Rédly Elemért. A Regnum Marianum papi és világi munkatársait 1961. július 3-tól feszítették a vörös csillag homlokzatára. Hat Istenszolga mellett számos hitbéli polgár került ennek következményeként a rács mögé.
Még ugyanebben hónapban tíz szentimre-városi katolikus ifjúsági vezetőt dugtak a rács mögé. Az ismertetett pereken kívül megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb per feketítette be az egyházi élet egét. Ilyen volt többek között az u.n. Bolváry Pál pálos szerzetessel kapcsolatos per, ahol több száz fiatalt azért állt a bírói pulpitus előtt, mert ismerték a szerzetest. E perben 3 papot és két hívő esett áldozatul az elfogult bíróságnak.

Az 1960-1961-es évek kommunista tombolása az egész országban begyűjtötte a hithű magyarságot és egyházi személyeket. A teljes névsorra talán 1000 oldal sem lenne elegendő, ezért most csak néhányat említek: Arató László, Bölcsvölgyi Zoltán, Lotz Antal, Hahót Ferenc, akit például azért ítéltek el, mert bélyeggyűjtő szakkört vezetett fiataloknak.
Az egyházellenes akciókban résztvevők csoportját a BM „Fekete Hollók-nak nevezte, akik a két év során több mint 1000 lakásba hatoltak be és 85 személy letartóztattak. A továbbiakban még 120 fő lett a „boldog békeidők társadalmának kivetettje.

Az 1962-es és a következő évek sem voltak az egyház tisztességes tagjainak a kánoánja. Továbbra is folytatódtak a fenyegetések, zsarolások azokkal szemben, akik nem tértek le a hit útjáról. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH), minden volt csak egyházügyi nem, hiszen ők adták ki a megbüntetendő papok névsorát. Az esztergomi Főpásztor 62. februárjában ilyen lista alapján zavart világgá 13 papot, tudván azt, ha nem teszi, talán ő kerül hasonló sorsra. Ilyen
egyházi vezető is volt, mint látjuk -sajnos nem is egy-. Bár 1964. szeptember 15-én a Vatikán megállapodott a Magyar Állam vezetőivel, a helyzet mit sem változott. Nem sokkal később december 8-án 14 papot dugtak tömlöcbe a vörös pribékek.
Ekkor úgy tűnt, lehiggadnak a kommunisták általi üldöztetések, de tévedett, aki ezt hitte. 1970-től még nagyobb hévvel vetették magukat a hitgyakorlókra. Ismét a Regnum Marianum csoport volt -már sokadszor- a kiszemelt áldozat. Ennek következményeként ismét négy pap „feje hullt a porba”.
Az utolsó katolikus per -legalábbis amiről tudunk, (és itt nem említem a napjainkban is dúló háborút, ifj. Hegedűs Lóránt Református lelkész elleni megveszekedett áskálódást) -1972. január 19-én zajlott, Domonkos rendi papok és szerzetesek ellen, köztük Tudós-Takács-János domonkos atya, aki ennek következtében 3 év egy hónap börtönbüntetést töltött le, ifjúsági csoport vezetése „vétke” miatt. Az elítéltek, meghurcoltak, kihallgatottak, tanúk több ezren voltak, akiknek egész életükben hurcolniuk kellett ennek hátrányos következményeit az iskolában, munkahelyükön és az élet más területein.
A megfélemlítési hullám részben sikerült. A templomokból, a hittanórákról, a keresztelőkről stb. lassanként el-elmaradoztak az emberek, bár szívük rejtett zugában továbbra is őrizték és őrzik keresztény hitüket.

És egy aktuális: Nem Táncos Gábor volt a körmendi kislányka gyilkosa, akit brutálisan, a zsidó szertartásra kísértetiesen emlékeztető módon öltek meg.