#3518: Kispont - Re: Re: Re: Re:

Kispont. Ön úgy látom szimpatizáns.

Egyetlen tényt szeretnék közölni. Magyarország méhészeti nagyhatalom. Sok család él ebből a mesterségből. És a lényeg nem csak ebben rejlik, hanem abban is, hogy az előállított akácméz a világ egyik legkivállóbb méze, amit az unióba importált mézek minőségi feljavítására használnak fel.

Ez már sokadik hadjárat hazánk értékeinek eltüntetése érdekében. (libmáj, házi disznóvágás, szőlőkivágás támogatása). Nem lennék meglepve, ha tényleg ez lenne a cél.

Úgy vélekedem, hogy szomorú. Egy lapon és plakáton hirdetik a parlagfűvel.

Nem. Én nem vagyok fakereskedő viszont aztbtudom, hogy néhány kg akác tüzifával kellemes meleget tudok varázsolni a kisfiam szobájába.

Én láttam olyan erdőt ahol megoldott az, hogy az akác a tölgy és a többi fa is jelen van.

Önnek miért is nem tölgyerdője van?

#3522: - Re: Re: Re: Re: Re:

Kicsi sáverdőm van, annak az akác jó. Körbeszántják, nem tud terjedni. Az egyik vége egy tölgyeshez ér, nem szívesen megyek arra, ahol megbomlik a lombkorona, már ott is akác nő.

Nem elég nagy, hogy csak abból kifűtsek, vennem kell hozzá. Nem rossz tüzifa az akác, legfőbb erénye, hogy frissen vágva is lehet vele tüzelni. Szomorú, de sok, felhalmozni képtelen szegényember menedéke télen.

Az akácméz jó, de - persze ez véleményes dolog - azért nem a legjobb. Ahhoz meg elég olcsó, hogy jól el lehessen adni külföldön is. Sokan élnek belőle, jól is van ez.

De. Azt látom a statisztikákban, hogy hazánkban az akácosok aránya közelíti a 25%-ot. A környezetemben mit látok: ahol felnőttem, a kert végében volt egy kis nyárfaliget. Ma akác és csalán. Eljártam gyerekkoromban egy elhagyott telekre játszani, bogarakat gyűjteni, többféle fa volt ott, bokrok, bogarak, gyíkok, madarak, sok-sok élet. Ma akác és csalán. Kamaszként apámmal gombászni, hurkot vetni (jajaj, már akkor is tilos volt) egy erdőbe jártam (őszintén, nem tudom milyen fák voltak, nem értek hozzá, volt akác is, bele-beleakadtam), ma csak akác és rengeteg csalán. Udvarolni egy kis tölgyerdőn át jártam. Kivágták, a helyére hagytak akácot települni (nem telepítette azt senki). Most csend van ott (hol vannak a madarak?), és rengeteg csalán. Veszteségek ezek,  ebben biztos vagyok, nem kell "érteni" is hozzá. Csak a mértékét (a forintban kifejezhető értékét) nagyon nehéz megbecsülni az eltünt növényeknek, rovaroknak, rágcsálóknak, madaraknak.

Itt nem az akác, a méhek, a méz, a méhészek, horribile dictu a magyar emberek ellenségei azok, akik nem helyeslik, hogy kitüntetett helyre kerüljön az akác, szemben az összes többi fafajjal.

P.S.: Az Únióban sehol nem lehet libát tömni, a háznál vágott disznót sem lehet kimérni sehol sem. A szőlőről: nem találja furcsának, hogy hazánkban a borhamisításért jövedéki birság szinte korlátlanul kiszabható, de letöltendő szabadságvesztés nem? Ezért van az, hogy kizárólag szegényemberek udvarán vannak a tartályok elásva.