Sajnos a mai demonstáción személyesen nem tudtam megjelenni (dolgoznom kell, nem lehetek folyamatosan szabadságon), de eljuttattam oda a beszédem, amit a feleségem olvasott fel. Ezúttal megosztom itt is, hogy azokhoz is eljusson, akik szintén nem tudtak valami ok miatt ott lenni:

Szíjjártó Péter miniszter személye miatt gyűltünk ma a Külügyminisztérium előtt össze. Az ő szerepe a Quaestor botrányban ugyanis nem megkerülhető. A külügyminiszter személyében köti össze a kormányzatot a Tarsoly Csaba féle bűnözői körrel, illetve az alvilággal. Számtalan fotón szerepel együtt Tarsoly Csabával, a mai demonstráción is szeretnénk majd neki egy ilyen fotót egy vadonatúj tarsolyban átadni neki, néhány további kérdés kíséretében.

A fényképeken látható összefonódás ugyanis csak az egyszerűbben áttekinthető részét jelenti a kormányzati bűnözők és a Tarsoly Csaba képviselete alvilági bűnözői körök közti átfedésnek. Nem beszélhetünk ugyanis elkülönült bűnözői körökről, pont a külügyminisztérium illetve a kormányzat szimbiózisát feltárni szándékozó kérdések körüli titkolózás mutatja, hogy igenis van itt rejtegetni való, máskülönben nem lenne értelme a titkolózásnak.

Kezdjük rögtön a leggyanúsabbal, a Külügyminisztérium háttércégei pénzének kivonásával közvetlenül a Quaestor bedőlése előtt. A Magyar Nemzeti Kereskedőház 3.8 milliárd Forintot vont ki a Quaestorból a csődöt megelőző napon, soron kívül, a szokásos 48 órás várakozási idő mellőzésével. Tette ezt akkor, amikor a mi, kisbefektetők már akkor se tudtuk kivenni a pénzünket, még ha ki is vártuk a 48 órát. Emlékeztetnék itt a Népszavában a napokban megjelent információra, amikor kisbefektetők már az első kamucsődöt megelőzően, március 5-én sem tudtak hozzájutni a pénzükhöz.

Mindeközben viszont a Kereskedőház sikeresen kivont 3.8 milliárdnyi készpénzt egy 5 milliárd Forintnyi likviditási alappal rendelkező cégből. Ez az egyetlen tranzakció önmagában elégséges ahhoz, hogy egy a Buda-Cash bedőlése utáni ideges helyzetben csődbe juttasson egy Quaestor méretű céget még akkor is, ha nem lettek volna hamis kötvénykibocsátások.

A Kereskedőház állítólag magyar állampapírokat tartott a Quaestornál. Állítólag, mert pont ez az első gyanús momentum. Ugyanis a Kereskedőház készpénzt kapott vissza, nem állampapírt. Mi értelme lett volna eladni az állampapírt, és készpénzt visszautalni? És egyáltalán mi értelme volt ennek a sürgősségnek a tranzakció körül? Ha a kormányzat nem tud a hiányzó kötvényekről előre, akkor még egy csőd esetén sem kell félnie. Ha az államkötvények megvannak, azt egy felszámolási eljárás során maradéktalanul visszakapja. Ennek az ügyletnek így nincs értelme.
Az egész tranzakció viszont rögtön más megvilágításba kerül, ha a Magyar Kereskedőház pénzét nem állampapírban, hanem vagy Quaestor Hruria kötvényben tartották, vagy pedig kézpénzben, és ebből (meg a győri önkormányzat pénzéből) próbálták fedezni a hamis kötvények miatt tátongó lyukat. Mindehhez még fel kell tételezni azt is, hogy minderről tudtak a kormányzatnál és a Külügyminisztériumnál.

Felállíthatunk tehát két feltételezést:
- Nem államkötvényekben volt a Kereskedőház pénze, és
- a kormányzat tudott is erről, és legalábbis sejtette a Quaestornál folyó manipulációt a hamis kötvényekkel.

Így viszont rögtön egy olyan képet sejthetünk, ami logikus, szemben a külügyminiszter és a kormányfő egymásnak is ellentmondó nyilatkozataival a Quaestor kamucsőd bejelentése utáni napokban. Ha ugyanis tudott a kormányzat és a külügyminiszter arról, hogy nem állampapírokban van a Kereskedőház pénze, és tudott a Quaestornál folyó manipulációkról, az rögtön megmagyarázna egy csomó dolgot.

Megmagyarázná azt,
- hogy miért kellett sürgősséggel kivonni a Kereskedőház pénzét,
- hogy miért készpénz érkezett, nem pedig állampapír,
- hogy miért nem lepődött meg a Kereskedőház azon, hogy készpénzt kapott, és egyáltalán miért egy készpénzes számlaszámot adott meg a tranzakciót kezdeményező, nem pedig egy értékpapírszámláét, holott a kettőnek még a hossza is különböző, vagyis egy számítógépes rendszerbe való rögzítésnél még véletlenül sem keverhetőek,
- hogy miért akkor dőlt be a Quaestor, amikor bedőlt (megszűnt a hamis kötvények létét eltakaró állami tőkeinjekció), és
- hogy miért nem vonta vissza a Külügy a botrány kirobbanásakor azonnal Tarsoly Csaba diplomata útlevelét. (Kellemetlen tanúvá vált, hátha lelép a diplomata útlevéllel, és így a kormányzat számára kényelmetlen kérdéseket nem lesz kinek feltenni.)

Van tehát egy gyanú, ami alól a Külügyminisztérium egyszerűen tisztázhatná magát, ha nyilvánosságra hozná azt, hogy ki, mikor és pontosan milyen szövegezéssel kérte a Kereskedőház milliárdjainak visszautalását a Quaestor bedőlését megelőző napon. Egy ilyen információ nyilvánosságra hozatala nyilván a Külügyminisztérium érdeke is lenne, ha ez őt tisztázná a fent felvetett gyanú alól.

Viszont nem hozza nyilvánosságra. Közérdekű adatkérés volt az ügyben, amiben pont ezt az információt szerette volna megtudni a kérdező. A Kereskedőház visszautasította a közérdekű adatigény megválaszolását. Emiatt a kérdező dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztoshoz fordult, aki felszólította a Magyar Nemzeti Kereskedőházat, hogy adja ki ezt az információt. A Kereskedőház ezt az adatvédelmi biztos kérésére sem teljesítette, ezért perben leszünk kénytelenek kikényszeríteni ennek az adatnak a kiadását.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem adja ki a Kereskedőház ezt az információt, ha ez adott esetben pont őt tisztázná a gyanú alól. Nyilván azért, mert ez az információ éppenhogy nem tisztázná a Külügyminisztériumot és háttércégét, hanem pont terhelő információt tartalmaz. Más logikus magyarázat nincs, ellenkező esetben nyilvánvalóan a Külügy és háttércége magát védendően önként, kérés nélkül is nyilvánosságra hozná ezt.

Nem teszi, és ez a gyanút erősíti. A gyanút, hogy a Külügyminisztérium és a kormányzat sokkal többet tudott vagy sejtett a Quaestornál folyó csalásról, mint amennyit nyilvánosan beismer.

Ezért vagyunk ma itt. Követeljük, hogy
- Hozzák nyilvánosságra azt az üzenetet, amiben a Kereskedőház a pénzének visszautalását kérte a Quaestortól a csőd előtti napon.
- Nyilatkozzon a külügyminiszter úr arról, hogy mióta és honnan ismeri Tarsoly Csabát.
- Nyilatkozzon a Külügyminisztérium arról, mi indokolta azt, hogy a Quaestor üzemeltessen az állam nevében külföldi kereskedőházakat és vízumközpontokat. Milyen alapon választották ki pont a Quaestort erre a feladatra?
- Nyilatkozzon a külügyminiszter arról, hogy figyelembe vette-e azt a külföldi kereskedőházak és vízumközpontok működtetésének a Quaestor botrány kirobbanásakori felmondásánál azt, hogy ezzel a Quaestor vagyon egy részét értékteleníti el, és ezáltal az egyébként is nehéz helyzetbe került károsultaknak okozott kárt növelte. Nem lett volna helyesebb valamilyen megállapodás során a Külügynek átvenni ezeket az intézményeket, és a vételárat a Quaestor károsultak kártalanítására fordítani?
- Nyilatkozzon a külügyminiszter arról, hogy nem ő az állítólagos Tarsoly féle megvesztegetési listán százmilliós nagyságrendű kenőpénzt elfogadó kormányzati politikus.

A külügyminiszter Quaestor botrány kirobbanása utáni nyilatkozataiban rejlő ellentmondások önmagukban elegek lennének arra, hogy a lemondását követeljük. Ehhez jön még az, ami majd közérdekű adatigénylésünk bírói úton történő kikényszerítése után kiderül.

Külügyminiszter úr, mondjon le!