#39: Violetta Kozma-Joó - Re: Re: Re: Re:  

 Más társadalmi környezetben más a berendezkedés. Ráadásul sok nő nem is képes kihordani gyermeket, nem beszélve az egyre gyakoribb genetikai és környezti problémáról. Az anyagiak sem elhanyagolhatóak. Egy túladóztatott társadalomban nem akar senki arra gyermeket vállalni, hogy nézze, amint sóvárog azok után a dolgok után, amiket a társai megkaphatnak.

Aki nem tud szülni, vagy nincs rá lehetősége, még nem kell elásni magát.

Persze nehéz ezt erdélyiként megérteni, mert ott mások a szokások, de Magyarországon arra is fel kell készülnie egy nőnek, hogy magára marad a gyermekekkel, ezért fontos, hogy ha bekövetkezne, akkor ne legyen ott munka és olyan képzettség nélkül, hogy ne tudja eltartani a gyermekeit.  A magyarországi viszonyok mellett egyrészt a férfiak kis része képes akár 2 másodállással is annyi pénzt teremteni, hogy el tudja tartani az asszonyt és a gyerekeket, sokszor ehhez a két szülő keresete is kevés. De ha el is tudja, a férfiak csapodárok, ezért gyakorlatilag ők kényszerítették a nőket egyfajta kényszerpályára. 

Ez pont olyan, mint a statisztika, nem mindegy, hogy milyen sokaságot figyelünk meg, más-más eredményre juthatunk.

#42: - Re: Re: Re: Re: Re:  

 Kedves Vendég,

Ön azt írja:
"Ráadásul sok nő nem is képes kihordani gyermeket, nem beszélve az egyre gyakoribb genetikai és környezti problémáról. " - Asztrológusok vagyunk, ezzel foglalkozunk, ezeken a problémákon tudunk segíteni annak, aki akarja. Aki szeretne családot, az még ha sajnálatos módon meddő is, vagy legalábbis nem fogan meg hosszú várakozás után sem, azoknak van lehetőségük örökbafogadni, a férjem rendelői közül is vannak, akiknek így lett családjuk és nagyon boldogak.

"Persze nehéz ezt erdélyiként megérteni, mert ott mások a szokások" - és más a szociális háló is, vagyis Magyarországon magasabbak is a családi támogatások, kedvezmények, juttatások, olyannyira, hogy még vissza is ütött keményen, mert a válások nagyobb részét a nők kezdeményezik és sokszor szabályszerűen kifosztják utcára teszik a férjeiket, a gyerekeik apját. Másrészt nekem nem kell mondja, hogy én, mint erdélyi ezt nehezen értem, mert én magyarországi származású vagyok, de nemcsak az én felfogásom, hanem a Szilárdé is az, hogyha ketten nem tudnánk jól együttműködni, akkor különválnánk, nem a szokáskövetés tart minket össze, hanem a szellemi alapállásunk egyezése és a szerelmünk.

"A magyarországi viszonyok mellett egyrészt a férfiak kis része képes akár 2 másodállással is annyi pénzt teremteni, hogy el tudja tartani az asszonyt és a gyerekeket, sokszor ehhez a két szülő keresete is kevés. " - nem a viszonyokkal, hanem az életmóddal van a baj. Mert mi sokkal nehezebb viszonyok között is megélünk a Szilárdnak az egyáltalán nem magas keresetéből, támogatásokat alig kapunk - a magyarországiakkal összehasonlítva messze kevesebbet, tehát szó nincs róla, hogy itt könnyebb, mégis nagyobb a gyermekvállalási kedv. Dehát köztudott tény, hogy az anyagi helyzettel fordítottan arányos a gyermekvállalási kedv, ezért kár is erre hivatkozni.

"De ha el is tudja, a férfiak csapodárok, ezért gyakorlatilag ők kényszerítették a nőket egyfajta kényszerpályára." - Mire alapozza ezt a kijelentését? A nők talán nem épp annyira csapodárak?

#42: - Re: Re: Re: Re: Re:  

 Kedvesem, nem gondolod, hogy siralmasan nevetséges érvelés az, hogy a Magyarországi (anyagi? erkölcsi?)  körülmények rosszabbak az Erdélyiekhez (Romániaiakhoz) képest? Ne vicceljünk! Ezerszer megtapasztaltam már, hogy "mai magyarországi eemberi ésszel" :) még csak fel sem fogható a tény, hogy az első három gyermekünkre semmiféle, de semmiféle gyest, vagy gyedet, vagy egyebet nem kaőtunk. És akkor még az állami gyermeksegély is nem szivar- hanem gyufapénz értékűnek számított. Sőt. Még internetem sem volt, hogy a tanulmányaimat oda kitegyem és külföldről is kapjunk rendeléseket. (Sőt, mivel már kezedettől megértettem a lényeget soha nem is jósoltam..., tehát még ezzel a "kiskapuval" sem kereshettem több pénzt kenyérre és tényleg volt, hogy Medárda enni kért és egyszerűen nem volt amit adjunk neki.)
És mégis itt vannak, még ha Réka nincs is a mi családunkban, de minden hét végét itt tölti már, mind a négyen, jó kamsz -egészségesen, és egyikst sem adnám az egész életművemért!

Még akkor sem, hogy mejd megőrültem, amikor a volt feleségem itt hagyott a három nagyobbikkal.  - Ezt csak azért írtam le, hogy elejét vegyem a férfi hibáztatásnak, amiben látom, bele fogtál.

Ahogy férfiként -apaként tehát képes voltam hosszű hónapokig három gyermeknak sütni - fözni, mostni, takarítani, a kisebbeket óvodába vinni, onnan elhozni és mindeközben a munkámat is minőséggel elvégezni, annak érdekében, hogy a rendelések megmarajanak és legeyn amit ennünk,. amiben öltőzködnünk, úgy egy Magyarországi - számunkra mennyországi szintű gyessel, gyeddel, családi pótlékkal és egyébb jutattásokkal is támokatott (Számunkra: az állam által kenylezetett) "elhagyott anya" is csak el bír gondozni egy - két gyermeket.

Asztrológusként azzal is tisztában vagyok, hogy sok esetben biológiai - fizikai okai vannak a maqgyzatfoganásnak, és nehézséget okoz a gyermekkihordás, a gyermekszülés, a szpotatás, stb., hiszen ilyen értelmű segítségkérést is kapok és oldok meg eéleget. Nem vagyunk tehát Erdélyi elzártságukban a realitás-érzéskület elvesztett kis hőbörgők, nem kell minket a gyakorlati valóság felől felvilágosítani, hanem inkaább azt kellene megnézni, ha már ilyen kifogásokat kerestek, hogy mindezek (Pl. az Erdélyi asztrológusi szegémyságünk, családi támogatás-hiányaink!) ellenére, mégis, miért állunk ki a "Normalitás" hirdetői mellett?