6.

Arra viszont legalább jó volt a hihetetlen mennyiségű kamukötvény kibocsátása, hogy elkezdhették belőle visszafizetni a korábban a nagyobb szereplőktől ellopott állampapírokat, részvényeket, befektetési jegyeket.

Az állampapír-hiány 2009 elején-közepén érte el a maximumát, onnantól kezdve már csökkenő trendben volt. A Quaestor Értékpapírnak ugyanis volt annyi bevétele a Hrurira kötvények eladásából, hogy a piacról vegyen állampapírokat a hiányzóak helyére, és azzal betömje a lyukat.

Ez volt az, amit eldöntöttek 2009 májusában, amikor majdnem elfogyott minden az ügyfelek számlájáról.

Erre már csak azért is szükség volt, mert a PSZÁF a 2009-es ellenőrzésen rájött, hogy a Quaestor Értékpapír néhány nagyobb ügyfelének vagyonát engedély nélkül kezelte portfólióban. Ezt akkor megtiltották nekik (bár a vizsgálatot lezáró határozatnak ezt a részét valamilyen rejtélyes okból nem hozták nyilvánosságra). Aztán 2013-tól a takarékszövetkezetek FHB-vezérelte integrációja miatt lettek zavarok, sok takarékszövetkezet elvitt ekkor pénzt. És egyébként is folyamatosan fenyegetett, hogy a nagy ügyfelek hirtelen leléphetnének. Szóval inkább sietve betömték a lyukat a kisbefektetőknek eladott QFH-kötvényekből.

Nem túlzás azt mondani ez alapján, hogy a Quaestor a kisbefektetőktől kicsalt kötvényekből fizette vissza az önkormányzatokat, takarékszövetkezeteket és az olyan entitásokat, mint a Magyar Nemzeti Kereskedőház. Így végül, az elkerülhetetlen bedőlés után 20-40 nagy intézményi károsult helyett lett harmincezer kisbefektető károsult. Ha a kötvénykibocsátás felpörgése előtt dől be a Quaestor, akkor teljesen más jellegű pénzügyi csalás lepleződött volna le.

A KICSALT PÉNZEKKEL TEHÁT ELLEPLEZTÉK A LOPÁST.

Amikor már a felügyeleti biztos, illetve a felszámoló irányítása alatt a külsős szakemberek felmérték a QÉP állapotát, akkor arra jutottak, hogy az ügyfelek összes értékpapírja megvan. Nem csak az értéktelen, fizikailag létező Bakonyi és Pécsi Erőmű részvények penészedtek egy pincében – ezek miatt kezdett lopni a cégcsoport –, hanem minden állampapírt és részvényt visszaloptak már addigra. A veszteség a kisbefektetőknél maradt.

Piramisjáték a piramisjáték tetején

Volt tehát egy értékpapírlopás, továbbá egy nem engedélyezett kötvénykibocsátás. Ezekre adódott egy harmadik fő bűncselekmény is, de ez már inkább csak a cseresznye volt a habos torta tetején: az opciós szerződések.

Kiderült ugyanis, hogy az utolsó pár évben Tarsoly Csaba és néhány embere (főként a fiókhálózatért felelős B. László és győri régiót vezető F. Sándor Balázs) a hivatalos és kamu QFH-kötvényeknél lényegesen magasabb hozamot ígérve színlelt, „opciós jogokról” szóló szerződésekkel szedtek be pénzt kiválasztott ügyfelektől.

Ez már klasszikus pilótajáték típusú illegális betétgyűjtés volt. Tarsoly és emberei készpénzben kérték és kapták a pénzt, amivel aztán nem tudni, mit csináltak. Ahogy a felvett QPT-s készpénzek, úgy ezek a pénzek is ismeretlen helyre távoztak. Ha valaki ki akarta venni a pénzt, azt már a kötvényekhez hasonlóan a Quaestor Értékpapírnak kellett fizetnie.

A sértettekkel kötött szerződések dátumát és a kumuláltan felvett pénzt összeadva látszik, hogy főleg az utolsó két évben pörgött fel ez a fajta pénzszerzés (igaz, lehet hogy az ügyfelek a korábban megkötött, majd lejárt szerződéseket kötötték újra). Volt, akivel három nappal a bedőlés előtt, március 5-én kötöttek ilyen szerződést.

A sértett ügyfelek között főleg magánszemélyek vannak, de vannak köztük olyan intézmények is, mint az Árpádházi Szent Margit Plébánia, a Nyíregyháza Városi Csatornamű-építő Vízgazdálkodási Társulat vagy a Kaposvölgyi Vizitársulat. A tanúkihallgatásokból úgy tűnik, főleg olyan vagyonos ügyfeleknek adták el ezeket, akikkel volt valamilyen bizalmi viszony, például Tarsoly Csaba és más munkavállalók ismerőseinek.

A teljesen szabálytalan szerződések után 12 milliárd forint adósság maradt, ami méretében ugyan eltörpül a fenti két csalás által okozott károkhoz képest, de azért önmagában is jelentős bűncselekménynek számít.

A 120 milliárdos eltérés

Egy ilyen gigantikus csalássorozat nyomait valahogy el kellett tüntetni. Egy pillanat alatt lelepleződött volna minden, ha a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó csoportszintű beszámolóiból látszott volna, hogy a rengeteg terméketlenül elszórt pénz miatt milyen óriási veszteségek vannak. De erre is volt megoldás.

A KÖNYVELÉST IS MEG KELLETT HAMISÍTANI.

Ehhez egy pofonegyszerű trükköt választottak. Az anyacég Quaestor Pénzügyi Tanácsadó úgy csinált, mintha kölcsönadott volna egy csomó pénzt a Quaestor Értékpapírnak, utóbbi pedig folyamatosan törlesztett volna, amiből a QPT-nek évről évre nagy-nagy bevételei lettek volna. Ezeket az állítólagos kölcsönöket a QÉP viszont nem szerepeltette a könyveiben. Nem csoda, ugyanis ezek a kölcsönök nem léteztek, legalábbis semmi bizonyíték nincs a létezésükre.

A QPT által a saját brókercégének, a QÉP-nek állítólag kölcsönadott pénz értéke évről évre halmozódott, a végén már elérte a 120 milliárd forintot, miközben a QÉP könyvelésében a valós adat szerepelt, tehát hogy nem kaptak semennyi kölcsönt sem a QPT-től.

Ezzel fedték el, hogy valójában minden évben 2-3 milliárdos veszteségei voltak a cégcsoportnak. A QPT papíron mindig kimutatott egy pozitív nullszaldót, de ezt valójában olyan pénzekkel tömték be, amelyek mögött nem volt semmilyen valós teljesítmény, csak a QÉP csalásból származó bevétele. Ez azt is jelenti, hogy ha bárki – adóhatóság, pénzügyi felügyelet, KEHI – veszi a fáradtságot, bekéri a főkönyvi kartonokat és összenézi a Quaestor két fő cégének könyvelését, akkor pillanatok alatt észrevette volna az óriási eltérést. Abban, hogy ez nem derült ki, az is segített, hogy más-más ember végezte a fő Quaestor-cégek könyvelését és könyvvizsgálatát. A QÉP könyvvizsgálója egy hetvenéves férfi, a QPT könyvvizsgálója pedig egy hetven év feletti nő volt, utóbbi probléma nélküli elhitte, hogy azok a számlák és egyenlegközlők, amiket a Quaestoros könyvelők letettek elé, valódiak („a memóriám nem a régi”, jegyzi meg egy ponton a kihallgatásán). De mégis fura – már-már hihetetlen –, hogy soha nem derült ki semmi. Ennyire sem kellett volna mélyre ásni, hogy a csoport iszonyatosan gyanús legyen: még a meghamisított könyveléssel is látszódhatott, hogy a finanszírozott projektek nem hoznak pénzt, ezért sehogy sem jön ki a nullszaldó. Igazi rejtély, hogy egy ekkora értékben, két évtizeden át végiggörgetett csalás hogyan nem szúrt szemet a magyar állam egyik hatóságának sem. A cikksorozat következő része a pénzügyi felügyelet mulasztásairól fog szólni.