Ismétlés a tudás anyja, avagy ki és miért szórakozik a szlovákiai magyarsággal? Öntsünk tiszta vizet a pohárba, Hölgyek és Urak, !!!

Ismételten beleolvasgattam Fülöp Mihály: Befejezetlen béke c. munkájába, melynek mellékletében megtalálható az 1947-s párizsi békeszerződés.
A békeszerződés 5. cikkelye az alábbi szöveget tartalmazza: „Magyarország kétoldalú tárgyalásokba fog bocsátkozni Csehszlovákiával abból a célból, hogy rendezze azoknak a Csehszlovákiában lakóhellyel bíró magyar etnikai eredetű lakosoknak ügyét, akik a lakosságcsere tárgyában (…….. ) nem fognak Magyarországba áttelepíttetni.” „Abban az esetben, ha a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül megegyezés nem jönne létre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszteni és a végleges megoldás elérése érdekében a Tanács segítségét kérni.”
A békeszerződés záró rendelkezésének 39. cikkelye az alábbit mondja: „A jelen Szerződés életbelépését követő időszakban, amely nem haladhat meg 18 hónapot, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői fogják, egymással egyetértésben eljárva, képviselni a Szövetséges és Társult Hatalmakat a magyar kormánnyal szemben minden olyan kérdésben, amely a jelen Szerződés végrehajtására és értelmezésére vonatkozik.”
A 40. cikkelyben többek között a következő van: „ A jelen Szerződés értelmezésére vagy végrehajtására vonatkozó minden vitás kérdést, mely közvetlen diplomáciai tárgyalás útján nem nyert megoldást, a 39. Cikk értelmében eljáró három képviseletvezető elé kell terjeszteni; ilyenkor azonban a képviseletvezetőket nem köti az említett Cikkben megszabott időhatár. Amennyiben az ilyen vitás kérdést a képviseletvezetők két hónap alatt nem döntik el, azt, hacsak a vitában álló felek kölcsönösen más rendezési módban nem állapodnak meg, az érdekelt felek bármelyikének kívánságára bizottság elé kell terjeszteni, amely bizottság mindkét fél egy-egy képviselőjéből és a két fél közös megegyezésével harmadik országok állampolgárai közül választandó harmadik tagból fog állni. Amennyiben a két fél a harmadik tag kijelölésére vonatkozólag egy hónapon belül nem egyeznének meg, a kijelölés megtételére bármelyik fél az Egyesült Nemzetek Főtitkárát kérhetik fel. A Bizottság tagjainak szótöbbségével hozott határozatot a Bizottság határozatának kell tekinteni s azt a feleknek végleges és kötelező határozatként el kell fogadniok.”

Nos, a fentiekkel kapcsolatosan automatikusan generálódnak (legalább is nálam) a kérdések:
1/ vajon született ezen az 5. cikkely értelmében valamilyen megállapodás a csehszlovák és a magyar kormány között, mely rendezi a (cseh)szlovákiai magyarok ügyét?
Valószínű, hogy igen, mert nem tudok róla, hogy Csehszlovákia ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztette volna és a végleges megoldás elérése érdekében a Tanács segítségét kérte volna.”
Mikor lesz ez a megállapodás nyilvánosságra hozva, hogy a szlovákiai magyarság tisztában legyen azzal, milyen megállapodást kötöttek a feje fölött, milyen sorsra számíthat???
2/ Ha az 5. cikkely értelmében nem született semmilyen megállapodás a (cseh)szlovákiai magyarok ügyének rendezéséről ez idáig, az anyaország miért nem használta ki a 39. és 40. cikkely által biztosított lehetőséget a (cseh)szlovákiai magyarság ügyének végrehajtására és értelmezésére vonatkozóan ???

Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, talán értelme van az ilyesfajta petícióknak. Ha nem kapunk választ, álmokat kergetünk és légvárakat építünk. Saját magunkat butítjuk feleslegesen.

#118: A válaszra várás - Pozsony

Tisztelt Uram,

köszönöm elemzését és kérdéseit. Bizonyára nagyon fontos lenne tisztázni, mi is történt ezügyben valójában, ám e Memorandumnak az a szerepe, hogy MOST mozgósítsa, gondolkodásra késztesse a felvidéki magyarokat (s persze nem csupán azokat), de túllépve a háború utáni korszakon, mi fogalmazzuk meg, milyen feltételek között kívánunk élni, s politikusaink a köz javát szolgálva, igyekezzenek azt érvényesíteni!

BZ