Tisztelettel, amit ön leirt elolvastam ,elnézést az öszinteségért,de elég szánalmas én is dolgozo ember vagyok én se vagyok jomodú  de mégse panaszkodom, és még egyenlöre autom sincs,de mivel hogy elég sokat tanultam mostanra Egy nagyon jo állásom  van és jol keresek!! 3gyermekem van  nem kapok támogatást utánuk, mégis eltudom tartani öket !!szoval csak dolgozni kell ha más nincs  és kész.Ja 40 éves vagyok

#181: Teva -

Kedves Teva!

Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint Ön. Én 50 éves vagyok, van egy 8 éves kislányom és két felnőtt gyermekem. A gyermekvállaláskor volt jó munkelyem, 80 ezer Ft-os fizetésem, a párom is dolgozott, egy főiskolást kezdő és egy középiskolás gyermekem. Káros szenvedélyektől mentes, dolgos család vagyunk, volt egy tehermentes házunk. Mondhatnám nyugodtan és boldogan éltünk, neveltük és taníttattuk a gyerekeket, dolgoztunk becsülettel, emellett folyamatosan tanultam, egyik szakvizsga a másikat követte 13 éven át.

Mikor a legkisebb gyermekem 5 éves lett, jött az átszervezés, a létszámleépítés, munkanélküliség (13 év hűség után), leégett egy éjszaka a házunk (majdnem mind bennégtünk mi is), a párom üzlettársa meglépett a cég teljes vagyonával. Egyik pillanatról a másikra nincstelenek lettünk. Se munka, se pénz, se otthon...

Nem mentünk segélyért. Újraépítettük a házunkat, a párom vállalkozását - természetesen hitelből -, lediplomáztattuk a legidősebb, szakmát adtunk a középső, és elindítottuk iskolába a legkisebb gyermekünket. Fizikailag és idegileg is nagyon megviselt bennünket.

Amit elértünk a sok tanulással és szorgalmas munkával: van egy hitellel terhelt házunk, amit még a gyerekeink is fizetni fognak; a diplomás lányunk nem keres 100.000 Ft-ot havonta; az érettségizett, jó szakmájú fiunk minimálbérért dolgozik; én a rengeteg tanulás és tudás mellett sem találok munkát vidéken; a párom hajnali 4-től este 8-ig dolgozik, hogy aprópénzt kereshessen. Tudja azt, amire azt mondják: az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés.

Szóval, nem mindenki olyan szerencsés, mint Ön. A fővárosban ugyanazért a munkáért 3-4-szer annyit fizetnek, mint vidéken. Pedig a vidéki ember is dolgozik, ennie is kell, és gyereket szeretne tisztességgel nevelni. Csak nem mindegy, hogy hol lakik.

Egyet azért még a figyelmébe ajánlanék: a szerencse forgandó! Ön is járhat úgy, ahogyan én és családom. Akkor biztosan Önnek sem lesz mindegy, hogy pénzt vagy utalványt kap a gyermekei neveléséhez.