Mentsük meg a Várat!
FELELŐSSÉGGEL A VÁRI VISSZAÉPÍTÉSEKRŐL
Kérdés: elképzelhető, hogy ma Magyarországon jól körüljárt szakmai érvek és jogos társadalmi érdekek okán politikai döntések módosuljanak? (Az írást a Bp.I. kerület Dísz-tér 2. sz. telkével a közelmúltban történtek inspirálták)
Történeti-, építészeti-, gazdasági-, funkcionális szempontokat figyelembe véve megkérdőjelezhető, ami eddig (és ami ezután) a Várban történt (és történni fog).
A hatvanas években, az építészeknek köszönhetően a háborúban megsérült polgárvárosi épületeket a visszaépítés során az ott kialakult léptékben építették újjá (Pénzügyminisztérium, Korona Cukrászda épülete), és a foghíjtelkek beépítése is ezt a léptéket követte. Ezeket az új épületeket az építészek korszerű építészeti elvek mentén tervezték, figyelembe véve annak az időszaknak a műemlékvédelmi elveit és előírásait. A nem lakó-funkciójú épületekbe pedig kizárólag kulturális funkciók kerültek. A Palotát bizonyos visszabontások után visszafogott külső arculattal állították helyre (építették újra), funkcionálisan pedig tökéletesen átírták: a Nemzeti Galéria, a Széchényi Könyvtár és a Történeti Múzeum kapott benne helyet, átadva ezzel a Palota tereit a közönségnek. A Vár egésze a lakosságé és az idelátogató polgároké volt.
Most egy ezzel ellenkező irányú folyamatnak vagyunk szemtanúi anélkül, hogy erről a lakosság jó időben hiteles tájékoztatást kapott volna. Építészeti, városképi hatástanulmányok sem készültek. Ma már világossá vált, hogy a cél a Vár 1944 előtti állapotának visszaépítése.
A megkezdett vári rekonstrukció már visszaépült elemei: a Lovarda és az Őrségépület, elkészült a Várszínház és a Karmelita kolostor átalakítása, az előtte húzódó sétány magánkertté alakítása és a Miniszterelnökség kiszolgáló épületének felépítése. Kivitelezés előtti fázisban van a Külügyminisztérium régi épületének visszaépítése a Dísz tér 2. sz. telkén és a Pénzügyminisztérium régi állapotának visszaállítása a Szentháromság téren. Úgy hírlik, hogy ezenfelül még tervbe van véve a Hadügyminisztérium, a Teleki-palota és az Andrássy-palota visszaépítése is.
Az újraépítések több ponton is megkérdőjelezhetők:
- Szakmailag hamis eljárás, ahogy ezek a visszaépítések történnek. Azaz, hogy egy minden szempontból korszerű igények szerint épülő ház (funkció, szerkezet, technológiák) elé egy száz évvel korábbi homlokzat kerüljön, ami ellentétes az építészet alapvetésével. Hasonlatos ahhoz az képtelenséghez, hogy valaki egy önjáró autót oldtimer ruhába akarna öltöztetni.
- Történeti és művészettörténeti okon sem magyarázható a valóságos építészeti értéket nem képviselő „motívumok” újra építése, különösen abban az esetben, mikor az épületek több, mint 70 éve elpusztultak. Ez az eljárás ellenkezik az Unesco világörökséggel kapcsolatos állásfoglalásával. Most már látható, hogy a Lovarda és az Őrség épületének visszaépítése milyen kedvezőtlenül változtatta meg a Vár délnyugati látképét.
- A felépítendő épületek keletkezésük idejében sem voltak korszerűek, letűnt stílusban, letűnőfélben lévő birodalom hatalmi szimbólumaiként, s nem funkcionális okon születtek, méreteik túlhaladták a Várhegy és a meglévő épületállomány kialakult jó arányát. Ezeknek az intézményeknek a feltelepítése tökéletesen meg fogja változtatni a Vár eddigi - a lakhatásról, a kultúráról szóló - életét (a naponta feljáró több ezer alkalmazott, a szükséges protokolláris tevékenységek, az ünnepnapokon bezárt, halott épületek, közlekedés).
Kérdés:
Amikor a lakosság aránytalanul nagy százaléka él a létminimumon, mikor védendő városrészek pusztulnak, mikor az egészség-, és oktatásügy komoly segítségre szorulna: helyes-e, hogy a pénzünket nem a jövőbe fektetjük?
Aki felelősséget érez a városért, az országért, kérjük, írja alá!
Nagy Iván, Sylvester Ádám, Roth János, Sugár Péter, Vincze László, Getto Tamás, Magyar Péter, Lázár Antal, Winkler Barnabás, Batár Attila, Mátrai Péter, Csomay Zsófia, Karácsony Tamás, Stempel Jan, Pazár Béla és Tomay Tamás építészek, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai