MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK PETÍCIÓJA

MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK PETÍCIÓJA

Magyarországon súlyosan sérülnek a MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK alapvető emberi jogai, mint pl.: esélyegyenlőségi jog, szociális biztonsághoz való jog, betegjogok, stb. Az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát hazánk is aláírta, az abban foglaltakkal egyetértett, vállalta azt, hogy betartja és tiszteletbe tartja az állampolgárainak az alapvető emberi jogait. Minden embertársunk számára szinte a legfontosabb a szociális biztonság.

A Nyilatkozat 25. cikk (1.) bekezdésben foglaltak szerint:

25. cikk (1) Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.

Magyarországon a megváltozott munkaképességű személyek nagy része - az új komplex minősítés szerint állapottól függően - a 2012. évi minimálbérhez (93 ezer Ft/hó) igazodva, annak kb. a 30-70%-át kapják pénzellátásként. Úgy, hogy 2016. évtől ehhez az összeghez hozzáadják a januári (1,6%-os) nyugdíjemelés mértékét. A 2016. évben ez = 94.500,- Ft/hó összeg volt. Ennek az összegnek a 30%-a = 28.350,- Ft/fő/hó. A 70%-a = 66.150,- Ft/fő/hó. Tehát, állapotuktól függően havonta kb. 28-66 ezer forintból kell megélni ezeknek a súlyos betegeknek, ami a folyton emelkedő gyógyszerkiadások miatt is lehetetlen.

A 2012.01.01.-től hatályos Alaptörvénybe foglalták a nagykorú gyermek szülőtartási kötelezettségét. Elsőként, a megváltozott munkaképességű személyeken tesztelték azt, majd 2016. év nyarán a PTK is újra szabályozta a szülőtartási kötelezettség törvényi előírásait.

Az öregségi nyugdíjkorhatár alatti megváltozott munkaképességű személyek, átlag több mint 30 éven át járulékfizetők voltak. A havonkénti pénzellátásuk átlaga kb. 50 ezer forint körüli összeg, amiből képtelenség az élelem, a gyógyszerek, és a lakhatás költségeit fedezniük. Számukra nincs biztosítva a szociális biztonsághoz való jog, miközben a létfenntartási eszközeiket akaratuktól független körülmények miatt veszítették el.

Nincs rá magyarázat, hogy miért a 2012.évi minimálbérhez igazodva kapják a pénzellátásukat a betegek egy része pl. 2017.évben is, amikor az elmúlt öt évben kb. 37%-ot emelkedett a minimálbér, miközben a betegek pénzellátása csak az 1,6% mértékű januári nyugdíjemeléssel nőtt, de az is csak 2016. évtől!

A legnagyobb sérelem az életkor szerinti diszkriminációval összefüggésben az, hogy az 57 év alattiak (2011.12.31.-i állapot szerint) a rokkantságban eltöltött évek teljes időtartamát elveszítik. Elveszítik az öregségi nyugdíjhoz az addigi jogfolytonos időket (jogfenntartó szolgálati időt) visszamenőleges hatállyal is. A rokkantsági nyugdíjak megszűntetése 2012.01.01.-től - azok számára, akik régen megrokkantak már - megfoszt sok beteget az öregségi nyugdíj-jogosultságtól, vagy csak minimális nyugdíjból fognak majd ezek a súlyos betegek tengődni.

Hangsúlyosan sérelmes az is, hogy: Az aktív életkorú megváltozott munkaképességű személyek rokkantsági nyugdíját és baleseti rokkantsági nyugdíját azzal az indokkal vonták el, hogy miattuk fenntarthatatlan a nyugdíjkassza. Az új komplex minősítő rendszert rendkívüli megszigorításának a következménye, hogy a betegek visszaminősítésével felezték, harmadolták, vagy negyedelték a pénzellátásaikat. Sokan esélyt sem kapnak az életben maradáshoz, annyira kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Arra hivatkozással alakították át az ellátórendszert, hogy az majd egyszerű és átlátható lesz, miközben a döntéshozók a betegeket a kormány kénye-kedve szerint bábuként rángatja és dönt az egyéni sorsukról. A súlyos egészségkárosodott személyek közül sokan – az ellátórendszer drasztikus átalakítása miatt - emberhez méltatlan körülmények között kénytelenek élni, életük utolsó éveiben.

Az orvosi szakirodalom szerint a rokkantak mintegy 15-20 évvel rövidebb ideig élnek, mint az egészséges emberek. Az átlagéletkoruk mindössze 62 év! Ha élve meg sem érik a nyugdíjkorhatárt és évtizedeken át járulékfizetők voltak, akkor miért csak segélyes pénzellátásokat kaphatnak, amiből képtelenek a kiadásaikat fedezni?

Elképesztő az is, hogy a magyar kormány nem szorgalmazza a felmondását egy 1962.12.20.-án aláírt magyar-orosz szociális államközi szerződésnek, mely súlyos hagyatékként nehezül a magyar nyugdíjkasszára és még az egészségügyi ellátó rendszert is érinti! Az ezzel járó nyugdíjszerű kiadások éves szinten több tízmilliárdos tételt jelentenek hazánknak. Ugyanakkor, a 2017. évi költségvetés tovább spórolna a magyarországi rokkantak pénzellátásán, mintegy 2,5 milliárd forintot, az özvegyi nyugdíjakon pedig 3,5 milliárd forintot. Ha a nyugdíjrendszerünk fenntarthatatlanságával riogatják itt az embereket, akkor miért osztogatjuk a tízmilliárdokat ukrán és orosz nyugdíjasoknak ingyen, ajándékba? Miért osztogatjuk azoknak, akik ide egyetlen napot sem dolgoztak és nem fizettek egy forint járulékot se be a magyar nyugdíjkasszába? Miért vonják el, vagy csökkentik drasztikusan a súlyos betegek pénzellátását, akik a megrokkanásuk előtt átlag 33 éven át járulékfizetők voltak?

A petíció aláírása előtt tekintsen rá mindenki a még ma is hatályos 1963.évi 16. számú törvényerejű rendeletre, mely alapján, szabadon csapolhatják ma is - vadidegen országok nyugdíjasai - a magyar nyugdíjkasszát:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=96300016.TVR

Miközben vadidegen országok nyugdíjasainak ingyen magyar nyugdíjakat osztogatunk, aközben azok, akik ezt az országot építették a megrokkanásuk előtt évtizedeken át, azokat hagyják éhen halni, vagy a családjukat kényszerítik szülőtartásra a törvények által? Aki a magyarországi rokkantak méltatlan helyzete miatt, a szülőtartás ellen és a magyar nyugdíjkassza szabadrablása ellen tiltakozik, kérjük, hogy írja alá a petíciót!