Le a sintértelepekkel, esélyt az élethez az állatoknak!!!

Remélem ez a hozzászólás ugyanúgy eljut majd azokhoz akik ezt a petíciót aláírták,mint ahogy hozzám is eljutott a petíció!!
Vettem a fáradságot és végig olvastam a kommenteket.Egy kezemen meg tudnám számolni mennyi volt azt értelmes hozzászólás,és ki az aki látja a probléma valódi okát.
Sajnálatos módon 4700 emberből csupán pár embernek adta ki az esze,hogy nem a telepekben kell a hibát keresni.Idéznék egy hozzászólást:
"A kóbor állatok seregét nem a gyepmesteri telepek, vagy a fenntartók termelik, hanem a felelőtlen állattartók. Na ez utóbbiakat kéne megfékezni és akkor a kérdés nem lenne kérdés."
Egy állatmenhely sem tud a végtelenségig állatot befogadni.
Ha ez a 4700 ember annyira szeretne tenni az állatok elaltatása ellen,akkor nem az interneten kéne petíciókat írogatni,hanem a felelős állattartást kéne reklámozni.De ezt mindenkinek szíve joga eldönteni.Egyébként a soproni gyepmesteri telepen 2015-ös évben még NEM TÖRTÉNT ALTATÁS,ami köszönhető egyrészt a sok "felelős" állattartónak,aki legalább arra hajlandó,hogy chip-et rakasson a kis kedvencébe,és ezáltal vissza tudjuk juttatni neki ha elkóborol,másrészt a sok örökbefogadónak,akiknek szémélyesen szeretném megköszönni a munkájukat.Szóval ha ez a 4700 ember aki tényleg a problémát szeretné megoldani,első körben örökbe fogadott volna egy állatot, akkor szerintem majdnem az ország összes gyepmesteri telepe kiürült volna,másodsorban pedig az internetes írogatás helyett arra törekszik,hogy minél kevesebb felelőtlen állattartó legyen,véleményem szerint már többet tett az ügy érdekében.Igaz ha nem lenne kóbor állat,akkor nem lenne munkám sem,de egye fene ennyit megérne smile hangulatjel
A soproni gyepmester...

Gyalázat, ami ebben az országban folyik! Nincs igazi állatvédelmi törvény, a gyepmesterek - tisztelet a kivételnek - istent játszanak, a jegyzők nem foglalkoznak az állatok sorsával... persze a probléma gyökere az emberi fejekben van, és a felelőtlenségben... De ahogy minden más, az ilyen irányú felszólalások is süket fülekre találnak: - hogy ivartalanítani kellene... hogy nem kellene állatot ajándékozni, mert megnő, rág és ugat, gyerek megunja, mert már nem "nyúzható"... kóbor lesz... - hogy nem kellene támogatni a kutyagyárakat,... hogy aki állatot szeretne, az fogadjon örökbe és ne vásároljon, hogy kiürülhessenek a menhelyek, a sintértelepek,  - hogy megoldódhasson a probléma,... - 

Emberek gondolkodjatok és cselekedjetek okosan!

Erre a celra mindent ra lehetne forditani! Nem erdemlik ezt ezek a lelkek!

#252: zoli - Gondolkodjunk!! 

 Nos.. egyik dolog nem zárja ki a másikat! ;) Kritizálni lehet.. Mindig és mindenkit, csak mert ez zöld, az kék, amaz meg lila. ;) VISZONT! Egyáltalán nem rossz kezdeményezés az a tézis, miszerint a telepek létrehozása helyett inkább a menhelyek támogatásával kellene foglalkozni. Nem minden emberre és nem minden telepre vonatkozóan, de egy gyepmesteri telep  - többségében - kényszerűségből, törvényi szabályozás miatt létrehozott "munkahely". Az ott dolgozók rájuk szabott feladatokat látnak el, kevés pénzből, ez több mint tiszta ha az ország mai helyzetét nézzük, de míg egy menhelyet többségében az azt önként vállaló, valószínűsíthetően az állatok iránti szeretetből és tenniakarásból választó emberek ezért akár plusz energiabefektetéssel is működtetnek, addig egy "állami szervezetben" a munkát csak "valakinek el kell végezni". És azt senki nem nézi hogy ez hogy van elvégezve, csak meglegyen...

Hangsúlyozom(!!), ez nem mindenkire és nem minden egyes esetre értendő, minden embert saját belső indíttatásai határoznak meg, de volt már elég rossz tapasztalatom. Tehát a logika azt diktálja, hogy a kevés pénz vs. kevés pénz egyenletben, az egyik oldalt az állatok szeretete nagymértékben erősíti. Összedobni ami van, mindig kifizetődőbb mint mindenkinek önmagában éhenhalni.. ;)

Szóval nem tudom miért is kell bárkit leszólni aki aláír egy -  főként ilyen! - petíciót! ;) Egy.

Kettespont. Valóban a felelős állattartás messzemenően gyerekcipőben jár mifelénk. De ezen ne csodálkozzunk, ha nagyanyáink még a kertvégében, láncra verve tartottak egy életen át egy vagy akár több szerencsétlen kutyát. Szerintem mind emlékezünk még rá.. -.-

A változások nem mennek hirtelen és tapsra, valóban, az egyik legfontosabb feladat az új "tanok" terjesztése, de önmagam ismétlem ha azt mondom, az egyik nem zárja ki a másikat. De a mai világban, ha valaki egy kicsit is megmozdul... valamerre, egy jó cél érdekében, és máris képenvágjuk egy "miért csak most.." vagy egy "miért ezt és miért nem azt.." negatív kritikával, akkor az tökéletes módszer arra hogy már csírájában elfojtsuk a lelkesedést, nem beszélve arról hogy ezzel megakadályozzuk hogy végül bármi is történjen! ;) Akár gyerek.. akár kutya.. akár felnőtt, épp megnyíló szemek, a motíváció a legfontosabb hogy egy épp meggyúló parázsból előbb lángocska, aztán akár erdőtűz legyen. Szerintem rossz módszer mindig másokat vádolni, inkább be kell állni a tükör elé, és megkérdezni a képtől: "Mit... tehetek... én...!!?"

És csinálni!!! ;)

És nemmellesleg hagyni hogy mindenki a maga módszerével harcoljon.. ;)

De HARCOLJON!  ;)

Szóval az én problémám a stílussal van. Amíg az emberek egymással nem képesek szimpátiával és pláne elfogadással bánni, hogy várható el az, hogy képesek legyenek az állatokkal!??

Na és valahol ITT... érdemes keresni a probléma gyökerét! ;)