Nyílt levél a döntéshozókhoz és a magyar társadalomhoz...

Sajnos, a hozzászólások alapján látható, hogy a pedagógusréteg minden más foglalkozásúaknál is megosztottabb. Ha köztük nincs összefogás, ha csak egy maroknyi elszánt nép küzd az autonómiáért, azért, hogy szabadon, szabad lelkületű diákokat neveljen, akkor elveszett. Ha ő maga sem bízik abban, hogy a tanulás során önálló értékrendet kialakító felelős felnőtteket képes útra bocsátani, akkor magában sem bízik. Mert az ilyen pedagógusnak nincs világképe, nincs értékrendje, csupán szolga lelkülettel elfogadja a tartalmuktól megfosztott ígéretes szavakat, melyek felülről érkeznek, s őt magát is kiskorúnak tekintve megmondják, mi a helyes. Ez a pedagógus, ugyanígy "felülről" akarja megmondani diákjainak, mi a jó, nem bízván azok ítélőerejében, amelynek tanítása pont az ő feladata lett volna (a "leadott anyag"-on túl, azzal együtt, néhol helyett). Az ilyen tanár ugyanolyan szolgalelkű nemzedéket nevelhet csak fel (vagy sorozatos kudarcokba ütközik, még ha ezt nem is érzékeli), mint ő maga. Jól ismerem diákkoromból ezt a típust, épp azért lettem én is tanár, hogy ellenpéldát mutassak.