A harcsák tilalmi szabályozásának módosítása

#128: Horgászom tehát vagyok! -

Nem véletlen, hogy éppen a harcsa az egyetlen kivétel a sok szabály alól. A halgazdálkodásért felelős törvény alkotói pontosan tudtak néhány dolgot, amiről Önök (nem te) megfeledkeztek. Csupa olyan dolog, amihez bizony kellő képzettség, kutatás, felmérés kell, amit a vizeket látogató horgász egyáltalán nem képes elvégezni, bármilyen sok legyen is belőle. Azt a harcsahorgászatot egyéb módon űzők is tudják, hogy a harcsa rendkívül óvatos, rejtőzködő életet él. Ezt ők is tudták és tudják ma is. Fogására az év minden más szakaszában sokkal kisebb esély van.

Természetes aggálynak tűnik, hogy mi lesz akkor a következő évi szaporulattal. Önök is ezt kifogásolják. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egyrészt az általunk fogott halak sem mind kerülnek Önök szerint "éttermekbe", hiszen a halat a horgász el nem adhatja (mert nincs rá engedélye), a konyhaasztalra pedig túl nagy, így marad a visszaengedés. Ha valaki mégis hazavisz egy ilyen nagy halat, annak számolnia kell a vele járó problémákkal - hadd legyen az ő dolga. Még mindig azt gondolhatja, hogy egy ilyen hal kifogása valami égtelen nagy érvágás a szaporulatra, mert hát nagy hal = sok ikra. Csakhogy a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű, mint ahogy azt laikusan az ember gondolná. Bőséges felmérés, kutatás igazolta, hogy a kapitális példányokkal tarkított vízterület szaporulata kisebb, mint a kisebb egyedeket tartalamzóké. Ezzel termszetesen nem azt mondjuk, hogy nosza ki a vízből a nagyokat. Ezt csak Önök állítják rólunk.

Ön még mindig azok közé tartozik, aki etikátlannak bélyegez minket és személy szerint engem. Visszautasítom amellett, hogy én nem vádoltam Önt semmivel, nem igyekeztem bűnözőként beállítani sem. Próbálja ki, látogasson el velünk (velem) az összes horgászatra (csak bírja szusszal, mert megvallom én alig) és kitartással! Amiről azt most hiszi, hogy halbánya, meg fogja látni, hogy a legkevésbé sem. Más kérdés, hogyha néhány horgász lát egy gyönyörű zsákmányt, akkor hajlamos azt irigyelni a másiktól. Nem is kíváncsi rá, hogy valójában milyen energiabefektetéssel sikerült azt kifogni. Természetesen itt a siker/sikertelenség arányra gondolok. Legyen elég annyi, hogy nagyon sokan felhagynak ezzel a módszerrel a kezdet kezdetén, mielőtt halat egyáltalán láttak volna csobogni a vízben. Pontosan tudták ezt a törvénykezők is, de minden eshetőségre felkészülve meghagyták a halgazdálkodásért felelős szervek jogkörében, hogyha szükséges, bármilyen korlátozással élhessenek. Ez a lehetőség minden hal védelmében elegendő és élnek is vele gyakran, tehát azt sem mondhatja senki, hogy embertelen módon hagyják, hogy a felelőtlen ember kipusztítsa az élővilágot.

Arról az Önök petíciója nem szól, hogy a jelenlegi törvényt be is kellene tartatni. Arról főleg nem, hogy akinek elég pénze, kapcsolata van, az nemhogy horgászbottal, de ellenőrizetlen mértékű halászattal vagy környezetszennyezéssel a vizek élővilágát fenyegeti. Erről hallgatnak. Talán mégsem érdekli Önöket? Kétlem. Remélem, hogy nem így van. Mivel aggályosnak találják a halállomány csökkenését, ránk szeretnék kenni. Ránk, akik eddig sem tehettünk mindezekről és ellenük sem, de mégis minket okolnak mindenért, hát minket is büntetnének.

Gyakran emlegetnek külhoni példákat, hogy ott hogyan szabályozták a horgászatot, de arról fogalmuk sincs, hogy milyen egyéb okok miatt volt erre és erre is szükség, ugyanakkor megfeledkeznek más, szintén külföldi horgászvizekről, ahol teljesen más a helyzet, mégis van harcsa, sőt.

Megkérem Önöket, hogy legalább olyan kulturáltan érveljenek, mint ahogyan én teszem. Nem véletlen, hogy a trágár hozzászólásokat töröltem, mert azok valóban nem tűrtek nyomdafestéket. A vitánk komolysága megérdemel annyi tiszteletet, hogy alpári stílussal nem alacsonyítjuk le.