A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

#140: - Re:  

 A gond az, hogy itt különféle tudományterületek, vagy éppen az utca embere, vagy éppen egy noname tanár, vagy útkaparó hőbörög és tudományos hivatkozásokat kér számon! Pedig, aki széles látókörrel megáldottan ismerős a tudomány világában és nem csak a vacak kis filozófus, vagy történész világát ismeri, az tudja, hogy a tudományos hivatkozások tudomány-területről területre változnak. Sőt, egy-egy területnek a hivatkozási és dolgozat-, vagy cikkírási szokásairól, hivatkozási szabályairól szakcikeket, dolgozatokat, könyveket írnak.

Önök, akik láthatóan alig látnak még ki a doktori címeik mögül, pl. filozófusként hogyan mondanak véleményt egy sport-történeti dolgozatról, miközben ott egészen más szakmai szabályok vannak érvényben? Vagy akármilyen címnélküli fizikusként hogyan állíthatják, hogy 1992-ben nem jól írta a jelölt a sport-történeti hivatkozásokat?

Egyszerűen kinevettetik magukat. Azért nem csatlakoznak ide komoly emberek, pl. akadémikusok, mert komoly emberek ezt az ügyet szakmai szempontok miatt nem vállalhatja fel. Nem veszik észre, hogy a HVG és Kálmán Olga csak pénzt keres ezzel az üggyel és hasznot hajtanak a hataloméhes és hatalomat vesztett ballib tábornak?

A tudomány védelme elsősorba az MTA feladata, mert ott vannak erre kompetens emberek. Az egyetemek védelme a Rektori Tanács feladata, mert ott vannak erre alkalmas, széles látókörű, több területet is ismerő emberek. Ez itt csak egy gittegylet, egy parasztlázadás, hataloméhes ballib politikusok által felheccelt jóindulatú fajankók. Meg vagyok döbbenve azon, hogy a saját munkájukban kiválót nyújtó szakemberek mennyire ostobák tudnak lenni a való életben. Alekosz Önökhöz képest észkombájn!

Nem mellesleg: Önök szerint hogyan lehet megírni egy olyan dolgozatot, amely sporteseményeket, sporteredményeket dolgoz fel, vesz számba? Járható útja ennek, hogy minden egyes eseménynél, helyezésnél, embernél, értekezletnél hivatkozások sokaságát adja meg? Olvastam egyszer egy ilyen művet, amiben a hivatkozások több oldalt tettek ki, mint maga a dolgozat. A szerző szerint csupán azért választotta ezt a formát, mert egy történelmi vitát szeretett volna egyszer és mindenkorra lezárni. Ha nem lett volna az a konfrontatív helyzet, eszébe sem jutott volna ezt a formát választani, ami miatt majdnem elbukott a védésen, mert szonte olvashatatlan, szinte értékelhetetlen volt a dolgozata. Az átláthatatlanság miatt a bizottság tagjai nem tudtak vele mit kezdeni a védésen.

Mondom, amennyiben Schmitt dolgozatát vizsgálni akarják, akkor minden olyan dolgozatot újra kell vizsgálni, amit ez az egyetem minősített!