A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

#485: -

A "Ballib hisztéria!" úgy értendő, hogy ha valaki elvárja a tisztességet bárkitől, akkor az már biztos jele annak, hogy ő baloldali? És értsük akkor úgy is, hogy egy rendes jobboldalit meg arról lehet megismerni, hogy az lelkesen támogat bármilyen tisztességtelenséget, ha az éppen jobboldalt van? Én ezt nem akarnám így érteni, meg is bántanám vele a tisztességes jobboldaliakat, ha ezt hinném, de másképp meg hogy lehet mégis érteni?

Ahhoz meg, hogy 1992-ben mi volt szabály, és mi nem: higgyük már el, mert tényleg úgy van, hogy az idézőjel nem "az elmúlt nyolc év" mocsok találmánya, nagyon régen ott van az a magyar írásjelek közt, és legjellegzetesebben éppen arra használjuk, hogy ha valamit valakitől szövegszerűen átveszünk (akár közvetlenül, akár fordításként), akkor azt kötelezően idézőjelbe tesszük, és ezt a szabályt még csak nem is a 90-es években találták ki, hanem sokkal, de sokkal régebben. Idézőjel nélkül idézni bármit már elég régóta egyértelműen csalásnak számít (1992-ben biztosan), hiszen aki így jár el, azt akarja elhitetni az olvasóval, úgy akarja beállítani a dolgot, hogy az az ő eredeti teljesítménye, és őt kell érte megdicsérni és jutalmazni, mikor pedig az csak másvalaki teljesítményének a jogtalan és tisztességtelen eltulajdonítása. Az idézőjel elhagyását pedig sohasem pótolta a forrás feltüntetése a szakirodalomban (ma sem, és 1992-ben sem, még kisdoktori értekezésben sem – csak hogy legyen már ez is világos), hiszen az nem mutat semmit abból, hogy milyen részek vannak onnan szó szerint átvéve a szövegben, mettől meddig, és milyen mértékű az idézés.

Legalább annyit pedig egészen biztosan kellett hogy tudjon minden kisdoktori értekezés szerzője is már 1992-ben is (pláne ha nem is tizenéves kamasz volt, hanem meglett, 50 éves férfi), hogy a dolgozatírás azt jelenti, hogy az ember ír egy saját szöveget, ő maga, és nem innen-onnan puskázza össze. Lehetetlen, hogy ezt ne tudta volna bármelyikük is, hiszen az iskolás gyermek szokott ugyan puskázni, de azt még ő is nagyon jól tudja, hogy azt nem szabad, azért is dugdossa annyira a puskát a tanár elől.

Ez ennyire egyszerű, nem nehéz megérteni, és akkor nem kellene mindenáron mosdatni a szerecsent.