A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

#577: - Re: Re: Re:

"az op[p]onensek és a bírálóbizottság tagjai a tudományosság képviselői, és mint ilyenek képesek voltak lealacsonyodni a "dolgozat" szintjére. Az ő tudományos tekintélyük is lenullázódott."

Ezt azért nem mondanám ilyen biztosan. Ha a bírálóbizottság felfedezi, hogy egy doktori értekezésben bizonyos részek más forrásból származnak, de ez nincsen idézőjelekkel is egyértelművé téve (vagyis a szerző úgy állítja be, mintha azt ő írta volna), akkor ezt természetesen kötelessége szóvá tenni, és ha a másolás (azaz: "puskázás") nagyobb mértékű, akkor erre hivatkozva köteles elutasítani a dolgozatot. A bizottságnak azonban nem kötelessége felfedezni a plágiumot, és utólag sem lehet rajta számon kérni, hogy mért nem vette észre. Hogy ez miért van így, annak egyszerű a magyarázata: bármennyire ismerje is valaki az adott téma szakirodalmát, mindent senki sem olvashatott, pláne úgy, hogy még fel is ismerje az olvasott szövegben, hogy az éppen melyik szövegnek a másolata vagy fordítása. Éppen ezért van az, hogy bármikor fedezik fel később a plágium tényét, annak alapján utólag vissza lehet vonni a (kis)doktori címet, hiszen annak sem lehet időhatárt szabni, hogy a megvédéstől számítva mennyi időn belül kell felfedezni a plágiumot, lévén hogy ez sokszor a véletlenen múlik. Schmitt Pál kisdoktorija esetében pedig már csak azért sem kellene a bírálóbizottságot "lenullázni", mert a plagizált mű (vagy legalábbis az egyik) nem is jelent meg könyv formájában, tehát nem volt általánosan hozzáférhető, így nagyon méltánytalan lenne azt számon kérni a bizottság tagjaitól, hogy miért nem ismerték azt is.