A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

#574: - Re: Re:

Nem tudományos műről van szó? Már főiskolai, illetve egyetemi szinten is elvárás a tudományosság valamilyen fokának a bemutatása, nyilván nem a nagydoktori szintet kell produkálni, de egy faliujság cikknél azért többet. Az MTA-nak azért van tennivalója, mert a témavezető, az oponensek és a bírálóbizottság tagjai a tudományosság képviselői, és mint ilyenek képesek voltak lealacsonyodni a "dolgozat" szintjére. Az ő tudományos tekintélyük is lenullázódott.

A plágium sem bizonyított. Ez így van. De ahhoz, hogy ezt a tudományokban járatlanok is megértsék, definiálni kell, hogy mi is a plágium.

1§ Plágium az, ha valaki más munkáját, szellemi termékét, találmányát részben vagy teljesen eltulajdonítja és saját neve alatt publikálja.

2§ Schmitt Pál egy feddhetetlen, minden kritikán és bírálaton felül álló ember.

3§ Amennyiben Schmitt Pál plágiumot követ el, úgy automatikusan életbe lép a 2§.

#577: - Re: Re: Re:

"az op[p]onensek és a bírálóbizottság tagjai a tudományosság képviselői, és mint ilyenek képesek voltak lealacsonyodni a "dolgozat" szintjére. Az ő tudományos tekintélyük is lenullázódott."

Ezt azért nem mondanám ilyen biztosan. Ha a bírálóbizottság felfedezi, hogy egy doktori értekezésben bizonyos részek más forrásból származnak, de ez nincsen idézőjelekkel is egyértelművé téve (vagyis a szerző úgy állítja be, mintha azt ő írta volna), akkor ezt természetesen kötelessége szóvá tenni, és ha a másolás (azaz: "puskázás") nagyobb mértékű, akkor erre hivatkozva köteles elutasítani a dolgozatot. A bizottságnak azonban nem kötelessége felfedezni a plágiumot, és utólag sem lehet rajta számon kérni, hogy mért nem vette észre. Hogy ez miért van így, annak egyszerű a magyarázata: bármennyire ismerje is valaki az adott téma szakirodalmát, mindent senki sem olvashatott, pláne úgy, hogy még fel is ismerje az olvasott szövegben, hogy az éppen melyik szövegnek a másolata vagy fordítása. Éppen ezért van az, hogy bármikor fedezik fel később a plágium tényét, annak alapján utólag vissza lehet vonni a (kis)doktori címet, hiszen annak sem lehet időhatárt szabni, hogy a megvédéstől számítva mennyi időn belül kell felfedezni a plágiumot, lévén hogy ez sokszor a véletlenen múlik. Schmitt Pál kisdoktorija esetében pedig már csak azért sem kellene a bírálóbizottságot "lenullázni", mert a plagizált mű (vagy legalábbis az egyik) nem is jelent meg könyv formájában, tehát nem volt általánosan hozzáférhető, így nagyon méltánytalan lenne azt számon kérni a bizottság tagjaitól, hogy miért nem ismerték azt is.

#578: - Re: Re: Re: Re:

A bíráló bizottság annak ellenére fogadta el a dolgozatot, hogy egyébként elfogadhatalan hibákat is felfedezett, pl. helyesírási hibákat olyan mennyiségben, ami már nekik is sok volt. Hogy a plágiumot nem kötelességük felfedezni? Aki már egyszer is bírált el szakdolgozatot, disszertációt, az rendszereint megnézi a szakirodalom felsorolását, és azt, hogy abból mit és hogyan használt fel a jelölt.

#579: - Re: Re: Re: Re: Re:

Én már bíráltam el disszertációt, nem is egyet, de sohasem vettem kézbe minden egyes hivatkozott művet, kivétel nélkül, hogy aprólékosan végigbolhászva őket szövegszerű egyezésekre vadásszak. Szúrópróbaszerűen megnéztem néhány hivatkozott művet, hogy lássam, hogyan hivatkozik a jelölt a forrásokra, nem reprodukálja-e azokat szövegszerűen, jól értelmezi-e a hivatkozott állításokat, és ha semmi gyanúsat nem találtam, úgy vettem, hogy valószínűleg a többi esetben is hasonló a helyzet. De ennek alapján azért nem merném azt mondani, hogy egyik disszertációban sem lehettek szabálytalanul átvett szövegrészek, mert, mondom, én nem nézhettem meg az összes hivatkozott munkát külön-külön. (Mondjuk nehéz is lett volna, mert ezekben nem 21 forrásmunkából állt a bibliográfia, hanem legalább tízszer annyiból.)

#580: - Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Ahány oponens, bíráló, annyi módszer. Az oponenseket azért és úgy jekölik ki, hogy járatosak legyenek a témában, ismerjék a szakirodalmat, és a témában elismert szaktekintélyeket, fórumokat, eredményeket. Ha ezekután a jelölt talál egy vadonat új forrást, az fel kell, hogy tünjön, azt illik megnézni egyrészt  azért, mert az hátha valami zseniális, másrészt lehet, hogy az oponens is tanul valamit belőle.

#582: - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

opponens

#584: -

Ha valaki tejesen tájékozatlan, és azzal sincs egészen tisztában, hogy mi az, amihez itt hozzászól (ill. amibe beleszól), az még nem elég ok arra, hogy mindjárt SENKIHÁZI-zni is kezdhessen.

#584: -

Azon túlmenően, hogy Georgiev 1987-ben készült el az anyagával, nincs kizárva, hogy ő követte el a plágiumot és ehhez SP dolgozatát sem szégyelte felhasználni.

#587: -

Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

#588: - Re:  

 Akár többször is, hogy a felheccelt bírkák is meghallják...

#589: -

Ha a kedves sürgölődő okvetetlenkedő negyedszerre is belövi ide ezt a bejegyzést, legalább a "meállni"-t kijavíthatná "megállni"-ra, úgy még lenne is valami értelme...

#589: -

Ezt azért Schmitt Pállal is egyeztetni kellett volna. Ő ugyanis egyszer már nyilvánosan elismerte, hogy 180 oldal "törzsanyagot" Georgiev anyagából átvett.

#573: -

De hiszen pont azt csinálja! Én a helyében (bár ez az állapot nehezen elképzelhető, nem elnöki értelemben) a nyilvánosság elé állnék, megkövetném a nemzetet azért, hogy ilyen helyzetbe hoztam, fiatalabb kori melléfogásomra hivatkoznék, hogy nem mértem elég jól föl a dolgok jelentőségét, majd azonnali hatállyal lemondanék. Többé semmilyen közszereplést ezután nem vállalnék.

#283: - Bazsa György, a MAB elnökének nyilatkozata!