Érintett szülőként írom, amit írok!
Az én gyermekem NEM AKAR kigyógyulni az autizmusából. Megkérdeztem, elmondta. Ő úgy szereti önmagát, ahogy van, nem akarja, hogy önmagából kigyógyítsák (pláne, hogy az autizmusnak rengeteg ELŐNYE is van, például egy olyan speciális gondolkodásmód, amit én roppantul irigylek).
Véleményem szerint roppant káros az a hozzáállás, hogy "gyógyítsuk meg" az autistákat! Ez számomra azt jelzi, hogy a szülő nem képes elfogadni ezt az állapotot, a saját gyermekét! Pedig ők azt szeretnék, ha olyannak fogadnánk el őket, amilyenek, és ETTŐL (és véleményem és tapasztalataim alapján CSAK EBBŐL építkezve tudnak LÁTVÁNYOSAN fejlődni).
Én soha nem akartam kigyógyítani a gyermekem, hanem elfogadtam olyannak, amilyen, megtanultam alkalmazkodni az ő speciális gondolkodásához, látásmódjához és csodák csodája, megtanulta kompenzálni a hiányosságait...
Ugyanezt javaslom minden érintett szülőnek, pedagógusnak: ahelyett, hogy gyógyítani akarnák az autizmust, inkább tanulják meg megérteni és elfogadni!
A világnak ugyanis szüksége van az autista elmékre, ők a feltalálók, a problémamegoldók, ők mutatnak nekünk teljesen új szempontokat, amelyekre soha nem gondolnánk. És NEM AKARNAK kigyógyulni önmagukból! Az elfogadással az összes tünet mérsékelhető, kompenzálható, de attól a gyerek még autista marad, csak megtanulja kihozni önmagából a lehető legtöbbet.
Elfogadó intézményekre szükség van, ezzel egyetértek!
Ám én azt javaslom, kedves szülők, hogy inkább fogadjátok el ezeket a kis csodákat úgy, ahogy vannak! Mert csodák! Autista csodák!

#19: FVÁ -

Szia!

Sajnos Nekem is van egy 17 éves Asperger szindrómás autista kisfiú unokám. Nagyon aranyos, nagyon kedves, és azon a területen amit Ő szeret /mindent szerelni.../ jó eredményeket ér el. Sajnos nem álmatlanságban szenved, ami sok gondot okoz az anyukájának, aki egyedül "neveli" Őt és hugát.  Ráadásul itt a kamaszkor, a "mindent jobban tudok" állapot. Amikor a végletekig felidegesítette a húga, bizony csúnyán viselkedett, de az anyuka akkor sem értette meg, hogy ezeknél a gyerekeknél az erőszakkal nem sokra megy, a kislány mellé állt. Sorolhatnám még az eddig téves nevelést, vagy éppen nem nevelést, de felesleges! A lényeg, hogy mint egyedülálló anyuka, idegileg kiborult, vagy csak elege lett a "beteg" fiából, és pszihiáterhez vitte. Az beutalta egy felnőtt intézetbe, ahol a kartonjára az agrisszivástól kezdve a kutyával való kötekedésig mindent bediktált. Nos, magyar egészségügy! Anélkül hogy egy pszihiáter is is elbeszélgetett volna a gyerekkel, elkezdték begyógyszerezni. Meg kell mondjam még, hogy a kisfiú minden hétvégén, sőt szönetekben is itt van, itt kenyérre lehet kenni, 3 éves unoka hugával is képes játszani. Nos, a nem létező agresszivitásra, szerelési mániájára, csúnya beszédére... kapott 2 féle pirulát. Az egyiket Parkinson kóros embereknek írják fel, a másikat pedig szkrizofénes betegeknek. Ez utóbbit azért kapja, hogy ne jöjjön ki rajta a Parkinson kór tünete. Nagyon szomorú vagyok, mert nem tehetek semmit, de azt tudom, hogy gyógyszerrel csak rontanak a helyzetén, az pedig hogy leszokjon a szerelésről, teljesen "zombinak" kellene lenie. /lehet hogy az is lesz a végén???!/ Ez a gyerek, igaz hogy kicsit "gyengébb" iskolába jár, de a történelmen kívűl mindene 5-ös volt, még a magatartása is! Nos, akkor agresszív, kötekedő az ilyen gyerek?! Nem tudom mi lesz a vége, ugyan is az anyuka elzárkózott minden beszélgetéstől, úgy mond nem beszél velem mert nem értek egyet vele a gyógyszert illetően. /elgondolása szerint a gyereknek egy otthonban lenne a helye!!/

Azért címeztem Neked a válaszomat, mert esetünkben éppen arról van zó, hogy a szülők nem tdják elfogadni ezt a betegséget, nem fogadják el hogy ez a gyerek nem kérte magának hogy beteg legyen, nem tudják elfogadni a hobbiját. Nem tdnak vele türelmesek lenni, sőőőőt.....! Egyébként is mit tehet egy örökmozgó, 17 éves gyerek egy panellakás egyik szobájába?! Egyetlen szórakozás a TV és a zenehallgatás, mert az olvasás sajnos nem az erőssége. Tudom hoyg ezeket a gyerekeket nem szabad sajnálni, Én még is sajnálom, mert szedi a "mérget" szorgalmasan, mert attól meggyógyul...A sírás környékez most is miatta!

Elnézést kérek a hosszú írásért, jobban nem tudtam lerövidíteni helyzetét.

 

 

#19: FVÁ -

Kedves FVÁ!

Nagyon örülünk Neked, s gyermekednek, vagyis a jelenlegi állapotának.DE!
Sajnos nem csupán Ti vagytok ebben a kategóriában, hanem sajnos sok más, egyéb, de ugyanakkor sokkal súlyosabb tünetekkel.
A Te gyerekednek vannak düh rohamai, amikor tör-zúz? Vagy esetleg vert már Téged el? Okozott a lakásban,illetve a mindennapi életben több ezer forintos kárt?
Az ellátás6 kezelés/diagnosztika kiharcolása nem azt jelenti, hogy kötelező. Ki is lehet hagyni, de ha valakinek ez kell, akkor ugyan legyen már számára elérhető, s ez által talán nem fog sok szülő elválni, idegösszeroppanást kapni, vagy esetleg öngyilkos lenni!