#414: Kozma Szilárd - Re: Re: Re:  

1. Kedves Kozma Szilárd, szólítson nyugodtan "Kedves Hozzászóló"-nak, de azt is elfogadom, ha Fórumtársnak vagy Vitapartnernek becéz (ennél tovább ne menjünk).

2. Egy kérdés: ha Ön soha nem tanulhatta iskolában vagy egyetemen a magyar nyelvet, honnan tudja, hogy mások sosem fedezték fel korábban, amit Ön?

3. A gyakorlati valóságra valóban rá ehet érezni statisztika nélkül is, de csak ráérezni lehet, csak megközelítőleg és csak nagyon szűk merítésben. Nem tudom ki ön, hol él, de ha mondjuk Gyergyóban figyelgeti meg a környezetét és érezget rá az erdélyi összképre, akkor nagyon mást érezhet, mint hogyha Déván él, Aradon, Zilahon vagy Máramarosszigeten. Félő, hogy az ön "kis, térségi megfigyelései" egyben kistérségiek is, tehát egy szűkebb területen reprezentatívak, de más jellegű, hagyományú, etnikai és szociális összetételű vidékekre már nem igazak.

4. A Fidesz-túlsúlyt én nem vitattam, erre ráadásul vannak is felmérések. A magyar nyelvet iskolában és egyetemen is tanult emberként viszont mást értek politikai nézet, ideológia, értékrend, és megint mást pártpreferencia alatt. Ugyanaz az adott személy (nevezzük Kedves Marika néninek) szavazhat egyik választáson a baloldali-liberális Gyurcsány Ferencre, a következőn pedig a konzervatív-jobboldali Orbán Viktorra. És most kapaszkodjon meg: ettől Kedves Marika még lehet, hogy valójában, a lelke mélyén konzervatív baloldali vagy liberális jobboldali értékeket dédelget titokban, csak épp nem talált olyat, aki az ő értékrendjét hitelesen képviselné. Én pusztán ennyit írtam, és ezért nem gondolom, hogy egy adott párt szimpatizánsainak a számából automatikusan következtetni lehet az általa képviselt értékrendet osztó emberek számára. És habár nem szavaznának a jelenleg létező konkrét baloldali pártokra, elképzelhető, hogy van annyi baloldali érzelmű, értékrendű erdélyi magyar ember, aki szívesen olvassa, hogy akár egy egész darab balos újságíró is elférjen az erdélyi magyar médiapalettán. 

5. Az RMDSZ-ről írt véleményével azonosulni tudok, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a jelenség a politika sajátja, és többé vagy kevésbé, de minden létező pártot jellemez: a populistábbakat inkább (ezek tudatosan mondanak nagyot a kampányban), a kevésbé populistábbakat kevésbé, de utóbbiakra is igaz, hogy nem sikerülhet mindent megvalósítaniuk a programjukból. Kampányban mindenki ígér, kampány után meg mindenki hátradől egy kicsit. Melyik politikai párt csinálja ezt másként, ön szerint?

6. Mondja már meg, miért érdekli ennyire a nemem, Szilárd? Ne feledje: önnek felesége van! Na jó, viccet félretéve: nem értem, miért akarja a nemem szerint megítélni, amit írok? Más értéke van a gondolataimnak, ha nő vagyok, mint ha férfi? 
Mivel nem szoktam gyalázkodni és sértegetni senkit, jobb szeretem név nélkül kifejteni a gondolataimat ilyen fórumokon - így a gondolatot önmagában ítéli meg, aki olvassa, nem aszerint, hogy pl. férfi vagy nő, egy vagy négy gyerekes apa vagy anya, három vagy nyolcmacskás gazdi, idős vagy fiatal, szegény vagy gazdag, közismert ember vagy névtelen senki írja őket. Ez a jó oldala az internetes anonimitásnak - a rossz meg, amikor ugyanezt személyeskedésre, gyalázkodásra, támadásra használja valaki. 

7. Azt hiszem, nem ismerem eléggé a csíki sztorit ahhoz, hogy igazán véleményt nyilvánítsak benne. Ha ez megnyugtatja, az én ízlsemtől is nagyon távol áll, amikor egy újságíró állatnak nevez egy csoportot (nemcsak azokat, akik aktívan részt vettek a bántalmazásban, de azokat is, akik csak "hallgatnak"), ez nekem is sok, és a kollektív bűnösségre hajaz. Ugyanakkor az tutifix, hogy az önbíráskodás nem igazolható semmivel, bűncselekmény. Ha ezekről a dolgokról nem objektívan tudósítottak, az sajnálatos, de létezik Országos Audiovizuális Tanács, ott kell panaszt tenni. 

8. Léteznek különböző újságírói műfajok (tudja, hír, tudósítás, tárca, pamflet stb.), ezeknek pedig más-más követelményei vannak. Van köztük objektív és szubjektív műfaj is. Hírt pl. objektíven kell írni, jegyzetet, pamfletet kevésbé. Ha a híradások szubjektívek, az égbekiáltó hiba, de ha egy újságíró egy véleménycikkében szubjektív, az elfogadható. Persze az állatozás az szerintem sem fér bele egyikbe sem - de ez ízlés dolga is. 

#421: - Re: Re: Re: Re:  

 "Mondja már meg, miért érdekli ennyire a nemem, Szilárd? Ne feledje: önnek felesége van! Na jó, viccet félretéve: nem értem, miért akarja a nemem szerint megítélni, amit írok? Más értéke van a gondolataimnak, ha nő vagyok, mint ha férfi? "  

- Ezt megmondhatom én is. Bár, felettébb furcsa, hogy egy ilyen egyetemi szinten művelt személynek az, hogyan nem jut eszébe, hogy míg egy internetes felület lehetőséget ad arra, hogy vállaljuk, illetve elrejtsük magunkat, addig nyilvánvaló kellene, legyen, hogy egy magát felvállaló személlyel szemben okoskodni teljes anonimitásban az abszolút nem fair. Hiába na, sok mindent taníthatnak az egyetemeken, de öntudatot, moralitás igényességet már egyre ritkábban.

Ha valaki szeretne vitatkozni egy fórumon annak csak akkor van értelme, ha a felek vállalják, hogy kik is ők, hiszen sok esetben már az eldönti a vitát, hogy az adott személynek eleve nincs hitele az adott témában. Mivel semmilyen tudás nem független a valóságtól, a realitástól, ezért igenis számít, hogy egy családos ember, vagy gyermek nélküli-e aki előáll valamilyen véleménnyel. Egy gyermektelen ember pl. sok esetben kevésbé képes felelősen gondolkozni és társadalmi kérdésekben helyes álláspontot felvenni. Lásd Angela Merkel-t, akinek nincsenek gyermekei, unokái, akiket kicsit is félthetne, hogy egy iszlamista bevándorló megerőszakol stb.

Egyedül a félelem lehet indok arra, hogy valaki ne vállalja fel magát. Ön viszont nem ezt írta, hanem azt, hogy jobb szereti félrevezetni a vitapartnereit az által, hogy rejtőzködik és nem lehet tudni, hogy kicsoda ön és lehet-e hiteles amit ír. Személytelenül információt közölni abszolút visszaélés az információ közlési lehetőségekkel, mondom, amennyiben nincs megfélemlítve - hiszen még egy taxis telefonszámot sem feltétlenül vesz biztosnak az ember, ha annak forrása bizonytalan, nem még ha összetettebb valóságismereti kérdésekről van szó.

A személyeskedéstől abszolút nem fél, azt látom, hiszen így is többször alányúl a vitapartnerének, pl. "2. Egy kérdés: ha Ön soha nem tanulhatta iskolában vagy egyetemen a magyar nyelvet, honnan tudja, hogy mások sosem fedezték fel korábban, amit Ön?" - Ön nem szokott olvasni? Mert Szilárd igen. Elmondása szerint, a diktatúrában semmi másra nem is volt lehetősége, az udvarláson kívül, de a meghódított hölgyekkel is csak oda jutott végül, hogy maximum közösen olvastak, miután a munkahelyükről hazamentek. És ezt 17 éven át! Nem értem tehát, hogy miért tette fel a kérdését, miközben egyébként kiemelkedően széles látókörűnek állítja be magát. A hét könyvet megjelentető (plusz négy újabb megjelenésre kész könyvnek az anyaga a számítógépében) és az interneten a nevét vállaló, hosszabb regényeket és metafizikai - asztrológiai tanulmány szövegeket közzétevő társáról nem feltételezi, hogy spirituális - metafizikus íróként folyamatosan cikkeket olvas, hogy társainak a you tube-ra feltöltött előadásait nézné és vizsgálná a magyar nyelv metafizikai tartalmait is kutatva. Sőt, hogy ilyen jellegű könyvek ma is a kezébe kerülhettek... Ellenben elképzeli Mari nénit, aki egyik választáskor Fideszre szavaz, másik választáskor az MSZP-re, mert idő közben azt tapasztalja, hogy az ő értékítéletének, nézeteinek még sem felet meg a korábban preferált párt... Furcsa véletlenek ezek.

És ha nem akarna személyeskedni, nem viccelődne azzal, hogy a "vitatársa" férfi-e vagy nő, házas-e vagy sem. De míg ezt önmagáról többszöri felkérés után sem hajlandó elárulni, meggyanúsítja a másikat "viccesen", hogy bizonyára valamiféle aljas indokból érdeklődik. Miközben ön az, aki képtelen a minimális korrektséget vállalni, de már gyanúsítgat, "vicceskedve"...

"Nem tudom ki ön, hol él, de ha mondjuk Gyergyóban figyelgeti meg a környezetét és érezget rá az erdélyi összképre, akkor nagyon mást érezhet, mint hogyha Déván él, Aradon, Zilahon vagy Máramarosszigeten. Félő, hogy az ön "kis, térségi megfigyelései" egyben kistérségiek is, tehát egy szűkebb területen reprezentatívak, de más jellegű, hagyományú, etnikai és szociális összetételű vidékekre már nem igazak." - már megint feltételezget, hogy ki és milyen ember a vitapartnere, nem tudni honnan és miért gondolja, hogy a másiknak kifejezetten csak kistérségi megfigyelései vannak, és azok nem univerzálisak, vagyis egyetemesen igaza tértől és időszaktól, ami a Szilárd esetében garantáltan igaz.... Meg kell állapítsam, hogy amilyen átfogó jellegű tájékozottságot igyekszik inszinuálni, annyira előítéletes és szűklátókörű a mondanivalója... Hogyne mondjam hülyének nézi a másikat, de legalább is, nőies finomsággal - viccesen  azt érzékelteti, arra célozgat, és ha így szokott vitatkozni érthető is, hogy nem szívesen viszi vásárra a bőrét (a nevét) a saját, egyéni  meglátásaiért.

"Ha ezekről a dolgokról nem objektívan tudósítottak, az sajnálatos, de létezik Országos Audiovizuális Tanács, ott kell panaszt tenni. " - köszönjük a tanácsot, ha a petíció a szerzője egyetért vele, majd leteszi oda is ezt a petíciót. 

"Persze az állatozás az szerintem sem fér bele egyikbe sem - de ez ízlés dolga is. " - hát, ez körülbelül olyan gyenge végszó, ami az egész, a teljes erdélyi médiában elművelt, ál-liberális mellébeszélését ki is fejezi egyben. Itt az egyéni ízléseknél jóval többről: morális alapállásról van szó. Itt kisebbségi (szabadság-) jogokról, pontosabban: jogfosztottságokról van szó, illetve arról, amely esetben ezeket a jogfosztott embereket a saját adójukból állatozza, mocskolja, és vérlázító módon ezeket a jogfosztott, kihasznált kisebbséget önfényező, hatalomvágyó bunkóknak állítja be egy újságíró - tv-s szereplő személy, aki történetesen hölgy...