Egyik hozzászóló írja: Kérem valamennyi kollégát, ha nem politikai céljaik vannak, ne csatlakozzanak ehhez a rémálomhoz! Nos, az alábbi indokok alapján egyetértek:

- Először is, ha valaki diszlexiás (nem tudom, Köztársasági Elnökünk az-e), nem azt jelenti, hogy ne tudna egy kisdoktorit összehozni. Szeretve tisztelt atyai barátom, John L. Rhodes, a véges félcsoportok Krohn-Rhodes féle (matematikai) elméletének egyik megalapítója (a másik K. B. Krohn) a Berkeley-i egyetem professor emeritusa diszlexiás, de attól még nemzetközileg elismert világhírű tudós. Ezért - ám nemcsak emiatt - az erre való hivatkozással történő gyalázkodást (a HVG-jét is) visszautasítom.

- Másodszor, nem egy PhD értekezésről van szó, hanem egy 1992-ben írt egyetemi doktori értekezésről, melynél a szakmai-tudományos követelmény nagy mértékben alatta marad(t) a PhD-vel szemben állított követelménynek, hiszen abban az időben a kandidátusi értekezés képviselte azt a színvonalat, amit ma egy (erős) PhD értekezés. Ezen a szinten az alapkövetelmény a téma szakirodalmának színvonalas feldolgozása és némi önálló tudományos munka. Terjedelem tekintetében ez az önálló munka igen sok esetben a mű mintegy 10-20%-át tette ki.

- A HVG többek között ezt írja: „Schmitt disszertációjának fennmaradó részei – összesen kb. 35 oldal (az olimpiai mozgalom bemutatása, a televízió, illetve a gazdasági tényezők szerepe, végül a jövő olimpiai programja, illetve néhol egy-egy beszúrt megjegyzés) – nem a bolgár kutatók köteteiből való átvételek”. Nos., 215-nek a 35 mintegy 16 százaléka, s ha hinni lehet a HVG-nek, a többi 180 oldal sem szó szerinti ,másolata az eredeti műnek.

- Végül, de nem utolsó sorban ez is olvasható a HVG-ben: „A MOB akkori elnöke ismerte a két kötetet, dolgozatának irodalomjegyzékében mindkét művet meg is említette, a címüket azonban nem franciául, hanem magyar fordításban adta meg – holott a két kötet nincs magyarra fordítva –, ráadásul Georgiev 1987-es munkájának kiadási helyéül Lausanne helyett Bulgáriát jelöli meg. Viszont Schmitt 1992-es dolgozatában sem láb-, sem végjegyzetek nincsenek, így nem derül ki az sem, hogy idéz-e egyáltalán, és ha igen, mit idéz Georgiev könyvéből.” Visszautasitom, hogy a szerző ezeket az apró pontatlanságokat (ha ugyan annak tekinthetőek) súlyos bűnként tünteti fel. Az értekezés szerzője idézte a művet, ez a lényeg.


Dr. Dömösi Pál egyetemi tanár MTA doktor (72 művemet idézi a Mathematical Reviews, egy társszerzős monográfiám jelent meg az USA-ban, azaz nnémiképp kompetens vagyok).

#128: -

Önnek bizonyára igaza van, azonban a petíció egyetlen dolgot kér, ha jól olvastam, egy hiteles kivizsgálást a meglévő, hivatkozott szabályok alapján. Én is ezt, s csak ezt szeretném. A vizsgálók nyilván nem a nagydoktorit kérik majd számon, hanem azt vizsgálják, VIZSGÁLHATJÁK, megfelelt-e az 1992-ben a kisdoktorival szemben támasztott feltételeknek a mű. Ennyi.

#128: -

Kedves Professzor Úr!

Az Ön által felsorolt követelményeket ("Ezen a szinten az alapkövetelmény a téma szakirodalmának színvonalas feldolgozása és némi önálló tudományos munka.") már 1990-ben is az egyetemi diplomához várták el. A szakdolgozatomra akkor azért kaptam négyest, mert -- bár a szakirodalmat nagyon jól feldolgoztam, rendszereztem az ismereteket stb. -- nem volt benne "eredeti gondolat" (a tanárom véleménye). A barátaim a pár évvel  később írt kisdoktorijukhoz pedig "kicsit" többet dolgoztak, kutattak, publikáltak. Mellesleg a pontos forrásmegjelölést már tőlem is elvárták, még a diplomamunkához is.

Egy tanár, aki nem írt doktorit (se kicsit, se nagyobbat), csak tanított, fordított, tolmácsolt

 

#128: -

Másképp emlékszünk a múltra. Nekem már a 80-as években írt szakdolgozatomban is folyamatosan kellett hivatkoznom, hogy mit honnan szedtem, hogy el lehessen különíteni, hogy mi az, amit már mások megírtak, és mi az, amit én tettem hozzá. Nem az olvasó dolga kinyomozni az irodalomjegyzék alapján, hogy a szerző szövegében mi honnan származik. Nemcsak most van így, már a nyolcvanas években is így volt. Legalábbis olyan egyetemeken, amelyeket jogosan neveztek egyetemnek.

Komolyan állítja, hogy a hivatkozások hiánya "apró pontatlanság"? Megáll az eszem!

#128: -

Tisztelt Dr. Dömösi Pál!

 

Mivel az ön által felsorolt problémák döntő többsége a HVG cikkére vonatkozik, talán nem lenne haszontalan, ha hozzájuk fordulna észrevételeivel. Amennyiben pedig egyes hozzászólásokra kíván reagálni ezt megteheti úgy is, hogy azokra válaszol, megkönnyítve ezzel a leírtak értelmezését. Például azt is, hogy miért utasítja vissza a diszlexiára hivatkozással törénő gyalázkodást, amikor a szó nem is szerepel a petícióban.

#128: -

furi, hogy éppen egy esetleg megérdemelten doktor veszi védelmébe a másolót. 1979-ben végeztem közgázon nem vagyok doktor. Az én időmben bizony sok idézet került be a diplomamunkákba saját munkaként. Nem is ezzel van a baj. Csoporttársaim közül lett kandidátus olyanból, akinek önálló gondolata talán sose volt, doktor több is mennyi mögött van munka talán mindegy is. De ha holnap elkezdenének arról hablatyolni, hogy csak a tisztességes munka vezet eredményre, meg keményen kell dolgozni és a haza fényre derül. Akkor én lennék az első, aki ha tehetném lebuktatnám őket. Mert rendben van hogy loptak, nem tudta ezt akkor megitélni, vagy csak lusta volt (vagy elnéző) aki megitélni tudta volna. De nehogy már valaki aki lopott mondja meg, hogy mi az erkölcsi nagyság. És kérem, ha Ön érdemes arra a címre amit visel, vesse ki azt aki érdemtelen. (hogy jól jár vagy járt az annyira nem érdekel), de hol a minta amit követni kell? A most még köztársasági elnők (csupa kisbetű). Akkor szarban van Magyarország. Innen csak lefelé vezet út. Meneküljön ki merre lát.

Maradok tisztelettel, mert Ön lehet, hogy ért valamihez. De kérem, hogy tudással alátámasztott tekintélyét ne kölcsönözze érdemtelenek támogatására.