#9362: Sz. - Re: Re: Re: LUKRÉCIÁNAK! 

 Az én súlyom egy lónak sok lenne. Jordániában voltunk a férjemmel 7 évvel ezelőtt. Elmentünk Petrába - csodálatos -a híres kincstártól kellett még gyalogolni 50 fokban 5 km-et a romváros végéig, ott volt az ebédünk. Jóllaktunk, megpihentünk kicsit, irány vissza. Akkor tudatosult bennünk, főleg bennem, hogy ugyanannyi az út visszafelé is, amit gyorsan eldöntöttem, hogy én azt bizony nem tudom megcsinálni. Férjem megalkudott egy szamárra, amelyik elvitt a kincstárig, onnan már csak nem egész 2 km volt vissza. Én ott bevártam a férjemet, aki azzal érkezett, hogy találkozott a sráccal, vezette a szamarat, ő még úgy állatot nem látott vigyorogni, mint azt a rozogát, amelyik az én súlyomtól megszabadult. Én pedig folyamatosan azt éreztem út közben, hogy a szamár alattam fog kimúlni, úgyhogy én is vigyorogtam, amikor leszálltam róla és még életben volt. Meg van örökítve, le sem tagadhatnám.

#9363: Lukrécia - Re: Re: Re: Re: LUKRÉCIÁNAK!

Akkor nem erőszakoskodom tovább, se Veled, se velem.  Éppen azon gondókodtam, hogyan tudnánk lefogyni 30 kilót legalább, hogy a lovak ne dögöljenek meg alattunk. Majd kölcsönkérem a Toyota Lexust és modernkori Zorrók leszünk, azért az sem rossz... De abban hol a romantika?