#9587: filiszteus - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: saskabaré 

 Én egyáltalán nem díjazom azt, hogy néhány ezer ember jókor volt jó helyen és sikerült megtollasodnia. Ebben Gyurcsány sem kivétel. Az természetes, hogy egy vezető ember kapjon többet, ha övé a felelősség. A baj leginkább az arányokkal van. Persze, hogy bicskanyitogató, amikor a 3/4 ország éhezik, akkor ezek még mindig maguknak szavazzák meg a költségtérítést, meg sok minden mást.

Pár perce beszéltem a Párizsban élő unokanővéremmel. Meséli, hogy miket írnak a kinti lapok, mennyire elítélik az orbáni politikát és a szélsőjobb előretörését. Erről is lehetne hosszasan beszélni, biztos nem osztanád a véleményét. Én nem gyűlölködök, nekem attól (lenne) suép a világ, ha különféle világnézetek, vallások szépen megférnénrk egymás mellett. Amíg ez nincs meg, marad a folyamatos gyűlölködés felszinen tartása. Ez számomra borzalmas. Etttől RETTEGEK!!. Rettegni nem csak a besúgóktól és a besúgások következményeitől lehet. Én Benned sosem láttam ellenséget még virtuálisan sem, ezért levelezek veled.

Kérdezed, hogy kell-e ilyen drága síremléket építtetni elhunyt szeretteinknek, jelen esetben a férjemnek. Igen, kell. Én vidéken élek, ahol az emberek erre sokat adnak. Ez speciel nem igazán érdekelne, az sem, hogy mit mond a családja, amikor idelátogatnak. Ő biztosan nem várná el, a halál nem is volt téma köztünk, hiszen 60 éves volt mindössze, meghalás szempontjából fiatal. Igaz, tavaly előtt volt egy olyan mondása, amikor egy szomszédunk temetésén voltunk fent, hogy ha egyszer meghal, akkor oda temessem, mert onnan olyan szépen látszik a Balaton. Persze nem gondolta, hogy egy év múlva sor kerül rá. A családja közölte a halála után, hogy viszik haza, mert nekem semmi közöm hozzá. Tudatták velem, hogy hol a helyem a családban. Miután nem engedtem, képzelheted a folytatást. Ilyen megalázó helyzetben még nem voltam, valószínűleg nem is leszek többé. Ezt a síremléket úgy csináltatom meg, hogy majd egyszer én is belekerülök és ha többé senki nem megy ki hozzá(nk), akkor is rendezetten, szépen álljon ott a helyén. Egy írkőavatást is fogok a református lelkésszel rendezni, kifejezetten szűk körben, kihagyva az ő rokonságát, akkor odaférek a síremlékhez. A temetésen ugyanis nem engedtek közel hozzá, nem engedtek a koporsó mögött menni. Másnap reggel felmentem a sírhoz, az én koszorúm félre volt dobva messze a sírtól. tudnék mesélni róla, most is felkavar, ahogy leírom. Azt hiszem, akkor fogok megnyugodni, mikor a síkő a helyén lesz és én külön elbúcsúzom tőle. Azt hiszem, ha  van túlvilág és ő látta a szerettei viselkedését, nagyon szégyellte magát. Rá nem haragszom, nem ő tehet róla. Vele ugyanezt megcsinálták egykoron, de ő megbocsátott.  Írod, hogy ő is azt mondaná, hogy az unokáimra költsem a pénzt. Hidd el, igyekszem mindent nyújtani nekik, ahol lehet, segítem őket. Azzal, hogy ezt most megcsináltatom, már nem kell majd nekik ezzel foglalkozni. Én egyébként úgy vagyok vele, hogy ha már elmentem, olyan mindegy, mi történik utánam. Végrendeletben mindent lerendezek, hogy sikerült kivásárolnom a férjem részét, semmi közöm a családjához. El sem tudom mondani, mennyire nem hiányoznak. Mikor megérkezett ide egy-egy csapat és 4 napig, mint egy cseléd, ugráltam, kiszolgáltam őket és egy köszönömöt nem kaptam soha, de az apjuk sem sokat. Ő persze majd meg reccsent értük, ez is természetes.  Na, nem ragozom, ezt a részét nem sírom vissza. A férjem hiányzik, vele jó volt élni. Egy tanult, értelmes, kultúrált ember volt, akivel sok mindenről lehetett magas szinten beszélgetni, akivel jó volt egy légtérben együtt létezni.

#9589: Vidéki, aki Lukrécia - is - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: saskabaré

"Én egyébként úgy vagyok vele, hogy ha már elmentem, olyan mindegy, mi történik utánam."

Pont erről van szó. Én nem akarom, hogy egy macerás kötelesség maradjon a gyerekeimnek a síromhoz járni. Ezért nem akarok magamnak sírt sem.

Egészségtelennek és maradinak tartom a magyarországi halottkultuszt. Különösen azt, ami vidéken folyik:

Lakóházban felravatalozott halott, nyitott koporsó stb. A zsidóknak van igazuk, amint meghalt a hozzátartozó, a Chevra Kadisha veszi gondozásába a holttestet és intézi a formaságokat, hiszen annak a testnek már semmi köze a szeretteikhez.

Mindenestre annak biztos könnyebb ezekkel a dolgokkal megbékélni, aki tud hinni a túlvilágban.