#9894: Lukrécia - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Akkor mesélek mégegy jellemző történetet. Az illető operatőr volt a TV-nél. Már ő sem él. gyakran forgatott rekláámfilmeket Sándor Pállal. Történt egy alkalommal, hogy a tévés kollégákkal buliztak, mindenki jócskán berúgott és a kollégák elkezdtek durván "goj"-ozni. Röpködtek a becsmérlő, gúnyos megjegyzések általában a nem kiválaszott néphez tartozókról. Az ismerősöm sem volt józan és ezért nem működtek az életösztönei, ezért felháborodottan kikérte magának az ott elhangzottakat. Kínos csend lett és attól kezdve megfagyott körülötte a levegő és Sándor Pál sem hívta többet dolgozni.

Egy alkalommal megkérdezte tőle:

-Mondd Palikám, te nem a munkám minősége miatt stzerettél korábban velem forgatni?

Sándor Pál csak annyit válaszolt:

-Ti keresztények is lehetnétek egy kicsit összetartóbbak!

És ez egy nagyon jellemző történet. Lehetnek neked is olyan zsidó barátaid, akiknél nem számít, hogy goj vagy, de a legtöbb zsidó szemében te mindig csak a hitsorsosok után következel. Csökkent értékű embernek számítasz hozzájuk képest. Ezt mondjuk megtapasztalhatodm pl. egy zsidó HR-esnél, aki nem Téged vesz fel az adott munkahelyre, hanem egy sokkal bénább zsidót.

Szóval elég összetett dolog ez. van bennem némi előítélet, de azt a barátomat semmivel sem szerettem kevésbé, mintha őskeresztény lett volna.

#9897: filiszteus - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:  

 Hát akkor egy ellenpélda:

Volt nekem egy osztálytársnőm, első általánostól jártunk egy osztályba. Az apja egyedül nevelte, az anyja meghalt fiatalon. Jómódúak voltak, a mai eszemmel tudom, hogy milyen egy viszonylag fiatal embernek, akár férfi, akár nő, társ nélkül élni. Harmadik gimisek voltunk, amikor az apja szerelmes lett egy büszke goj nőbe (direkt írtam így). A nő felrúgott mindent a gazdag élet reményében, otthagyta a családját, elvált és a barátnőmékhez költözött. A barátnőm mindent elkövetett, hogy az apja hagyja abba ezt a kapcsolatot, nem sikerült. A lány zsigerből érezte, hogy a nő nem szereti az apját, őt meg pláne. Egyszer tanúja voltam egy családi veszekedésnek, amikor a nő lila fejjel ordította az apjának, akkor már férjének, hogy: neked kuss, neked nem osztottam lapot, ne pofázz, én goj vagyok, te senki vagy. Ma is a fülemben csengenek a szavai. Ennek a nőnek 6 általánosa volt, de goj volt, a pasi kétdiplomás, 5 nyelvet beszélő ember, vezető beosztásban. Én ott, akkor hallottam először a kifejezést, hogy "goj", addig nem is tudtam, mi az. Ezek az emberek aztán több évtizedet leéltek egymás mellett, nem is tudom, miért. Szörnyű légkör uralkodott náluk mindig. Sajnáltam a barátnőmet, neki is borzasztó lehetett. 

Sándor Pál (Palika) sógornője egy időben kolléganőm volt, nem kell a családot bemutatni. A kolléganőnek nem volt fontos a származás. Az ő esetében egyedül az ego volt fontos.