Ne hagyjuk! / Don't Let it happen!

NE HAGYJUK!

2014 tavaszán Magyarországon nem csak országgyűlési választások lesznek. Lesz egy súlyos évforduló is.

2014 márciusában lesz hetven éve Magyarország német megszállásának. Ekkor kezdte a magyar csendőrség, a király nélküli királyság kormányzója, Horthy Miklós tudtával, tömegesen haláltáborokba hurcolni a magyar zsidó állampolgárokat. Férfiakat, nőket, gyerekeket, öregeket. Képzeljük el, hogy Miskolc és Debrecen összes lakosát rendeletileg kirabolják és halomra gyilkolják – ekkor kaphatunk képet a szervezett népirtás méreteiről.

Ne hagyjuk ezt elfelejteni!

A rendszerváltás az új magyar demokráciát a Horthy- és Szálasi-rendszer ellenében létrejött, rövid életű magyar demokrácia örököseként határozta meg. Az a demokrácia szembefordult a nácizmussal és ítéletet mondott a nyilasok fölött.

Ne hagyjuk ezt megváltoztatni!

Magyarország vezetői új Alaptörvényükben a Horthy-rendszerrel, a náci Németország szövetségesével vállalnak folytonosságot. A szélsőjobboldallal együtt a magyar irredentizmus és antiszemitizmus emblematikus alakjainak kultuszát űzik. Ez ellentétes a párizsi békeszerződéssel, a második világháború után létrejött nemzetközi konszenzussal is. Horthy- és Wass Albert-szobrok nőnek ki a földből, a falakon Prohászka- emléktáblák fakadnak, a főváros vezetői átnevezik a náci uralom alóli felszabadulás emlékét őrző Roosevelt és Moszkva teret, miközben az ország vezetői eltüntetik Magyarország első köztársasági elnökének szobrát a Parlament mellől, és a nyilas Nyirő József hamvai előtt hajlonganak.

Ne  hagyjuk, hogy  közjogi  méltóságok,  állami  vezetők  és  választott  tisztségviselők  népgyilkosok propagandistái előtt tisztelegjenek!

A magyar kormány a közoktatásban a szélsőjobboldallal összejátszva a Horthy-korszak iskolarendszerét másolja, a  tananyagokban a Horthy-korszak történetszemléletét érvényesíti. A Nemzeti Alaptantervbe belegyömöszölik az antiszemita Wass Albertet, és központilag gyártott tantervek és tankönyvek segítségével megszüntetik a tanszabadságot.

De ez az ország, amelynek nevéből eltűnt a köztársaság szó, nem csak az ő államuk, hanem a mi országunk is.

Ne hagyjuk, hogy a szabad és sokszínű magyar iskolák szellemét megölje a központilag irányított szellemi erőszak!

Ne hagyjuk, hogy a király nélküli királyság mintájára Magyarországot köztársaság nélküli demokráciává züllesszék!

Ne hagyjuk, hogy a mi országunkba még egyszer visszatérjen a Horthy-rendszer!

Lesz itt köztársaság újra még!

DON'T LET IT HAPPEN!

The year 2014 will not only be a year of parliamentary elections in Hungary. It will also be the year of a fateful anniversary. Seventy years before, in March 1944, Hungary was occupied by Nazi Germany. That was when, with the full knowledge and consent of Admiral Nicholas Horthy, Regent of the kingdom without a king, the Royal Hungarian Gendarmerie began to round up the country’s Jewish citizens and dispatch them to the death camps. Men, women, children, the elderly. Picture for yourself: the entire population of the towns of Miskolc and Debrecen is being robbed of its possessions and massacred, all by official decree. Thinking of a horrible act of such magnitude might give you an idea of the full horror of the organized genocide that took place.

We must not allow it to be forgotten!

The new Hungarian democracy born in the regime change was defined by the legacy of the short‐lived democratic republic established after World War II. That legacy is antithetical to the Horthy and Szálasi regimes. That democracy turned against Nazism and fully condemned the Arrow‐Cross, the Hungarian Nazis.

We must not allow this stance to be changed!

The current rulers of Hungary replaced the country’s constitution and created a Ground Law for themselves which, uniquely in the world, resumes continuity with the Horthy regime, the ally of Nazi Germany. In tacit agreement with the extreme Right, they pursue a cult of the emblematic figures of Hungarian revisionism and anti‐Semitism. Statutes of Horthy and Albert Wass, the notoriously anti‐Semitic and chauvinist writer, are cropping up all over the country, the walls sprout memorial tablets of the racist Catholic Bishop Prohászka, the spirit behind the first "Jewish Acts", the names of public squares devoted to the memory of the liberation of Europe from Nazi rule, like Moscow Square and Roosevelt Square, are being erased by the leaders of Budapest, while the leaders of the country remove the statue of the President of the First Hungarian Republic, and supplicate before the memory of the Arrow‐Cross writer József Nyirő, a confirmed fascist and anti‐Semite.

Public dignitaries, government leaders and elected officials of this country must not be allowed to pay homage to propagandists of mass murder!

The current Hungarian government, in cahoots with the extreme Right, is copying the school system of the Horthy era, and reverts to the poisonous view of history taught in the Admiral’s times. Works by Albert Wass and other hate mongers of the past are being crammed into the National Curriculum, while freedom of education is abolished by the aid of centrally manufactured curricula and textbooks the use of which is made mandatory.

But this country, from the name of which the word "republic" was removed, is not their state alone. It is also ours!

We must not allow the free and multicoloured spirit of Hungarian schools to be killed by centrally controlled intellectual aggression!

We must not allow Hungary to be degraded, on the model of kingdom without a king, to a democracy without a republic!

We must not allow a replay of the Horthy regime in our country!

The time will come when this country will be a republic again!

Csatlakozz hozzánk aláírásoddal is!

If you agree with our goals, please, scroll down and sign our petition.

Alexa György, ügyvezető igazgató

Andrassew Iván, író, hírlapíró

Ara‐Kovács Attila, külpolitikai szakértő

Artner Szilvia, újságíró

Barát Tamás, újságíró

Bárdos Deák Ági, énekesnő

Bauer Tamás, közgazdász

Békesi László, közgazdász

Bitó László, író

Bodor Johanna, koreográfus

Bojár Gábor, vállalkozó

Bokros Lajos, közgazdász

Boris János, műfordító

Bornai Tibor, zenész

Bozóki András, politológus, egyetemi tanár

Bruck Gábor, pszichológus

Csáki Judit, kritikus

Csanádi Judit, díszlettervező‐építész

Csányi Vilmos, egyetemi tanár

Cseresnyési László, orientalista, nyelvész

Csillag Ádám, filmrendező

Csordás Gábor író, könyvkiadó

Dalos György, író

Dávid János, szociológus

Debreczeni József, politikai közíró

Derdák András, kultúraközvetítő

Dömötör András, színházrendező

Dr. Kende Péter, ügyvéd, közíró

Erdős Virág, író, költő

Ervin Rosenberg, műfordító, Stockholm

Fábri Péter, író

Ferencz Győző, költő, irodalomtudós

Fodor Tamás, színész, rendező

Gábor György, filozófus

Gálvölgyi János, színművész

Gálvölgyi Judit, műfordító

Garai Róbert, színművész

Garai‐Édler Eszter, tipográfus

Hack Péter, jogász

Haraszty István, képzőművész

Harsányi László, társadalomkutató

Heller Ágnes, filozófus

Hodosán Róza, szociológus

Iványi Gábor, lelkipásztor

Jeles András, film‐ és színházrendező

Kálmán C. György, irodalomtörténész

Kálmán László, nyelvész

Karsai György, egyetemi tanár

Karsai László, történész, egyetemi tanár

Kerék‐Bárczy Szabolcs, közpolitikus

Kézdy György, színművész

Koltai Róbert, színművész

Koltai Tamás, kritikus

Komoróczy Géza, professor emeritus

Kornis Mihály, író

Kováts Kriszta, színművész, énekesnő

Krausz Tamás, történész

Kuncze Gábor, közgazdász

Lázár Júlia, tanár, költő, műfordító

Lévai Júlia, publicista

Lichtmann Tamás, irodalomtörténész

Ligeti Gábor, informatikai igazgató

Magdalena Marsovszky, antiszemitizmus kutató

Magyar Bálint, szociológus

Márkos Albert, zenész

Mesterházi Mónika, költő, műfordító

Nádori Lídia, műfordító

Nagy Dénes Lajos, fizikus

Niedermüller Péter, etnográfus

Orbán Júlia, nyugdíjas közgazda

Papp János, színművész

Perecz László, filozófiatörténész

Radnóti Sándor, egyetemi tanár

Radnóti Zsuzsa, dramaturg

Ragályi Elemér, operatőr

Rainer M. János, történész

Rényi András, művészettörténész

Ruttka Andrea, textiltervező

Schein Gábor, író

Schiffer Anna, ny. szerkesztő

Sirató Ildikó, színház‐ és irodalomtörténész

Soós Károly Attila, közgazdász

Szalai Erzsébet, szociológus

Széchenyi Ágnes, irodalomtörténész

Széky János műfordító, újságíró

Szilágyi Ágnes Judit, történész

Szüdi János, jogász

Tamás Gáspár Miklós, filozófus

Tillmann J. A., filozófus

Tóth Krisztina, költő, író

Töreky Zsuzsa, színművész

Ungvári Tamás, professor emeritus

Ungváry Rudolf, információs mérnök, író

Vajda Mihály, nyugdíjas filozófus

Váncsa István, újságíró

Várady Júlia, újságíró

Várady Szabolcs, költő, szerkesztő

Vörös István, író

Weininger Gabi, rendező

Závada Péter, költő, dalszövegíró

If you agree with our goals, please sign our petition below.