Összefogás Bóna Jánosért

Ez a petíció Bóna Jánosért, a XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola egykori hegedűtanáráért jött létre. Igen, egykori,
ugyanis a mindenki által nagyrabecsült tanár úrra a 2012/2013-as tanévtől nem tartanak igényt. Célunk, hogy ezzel a petícióval visszaállítsuk a régi rendet és mindenki János bácsija újra a zeneiskola falai között taníthasson.

A cél elérése érdekében kérlek Te is írd alá a petíciót és terjeszd ismerőseid között, hiszen minden egyes név számít!

Pár szó a diákoktól, ismerősöktől: 

"A mélyen tisztelt Tanár Úrért (...) kiállok én is, támogatom az indítványt! " Pázmándi Soma

"Be se iratkoztam a zenesuliba jövő évre, én más tanárhoz nem megyek.. " Szász Zsófia

" János Bácsi mellett bármikor kiállok! " Bolla Dániel 

" János bácsinak mindig volt egy-két kedves szava az emberhez. Bár engem nem tanított, mindig sokat számított a véleménye. Kiváló szakember ! " Kocsis Gréta

Végezetül, itt egy szép gondolat , amelyet a Tanár úr felesége, Bácskai Júlia írt férjéről. Érdemes elolvasni! 


"Illik-e belerúgni a sérülten fekvő oroszlánba? Illik-e hátba lőni a tehetetlen nagyvadat? Amíg ezen töröd a fejedet, elmesélek egy történetet. Egyszerű zenetanárról szól, aki a diplomázás után elfogadta az első állásajánlatot. Dolgozni kell. Messze volt az iskola, de belecsapott az igazgatónő kezébe. Majd érkezett a behívója. Katonának hívta a Haza, le is töltött 24 hónapot. Ezután kezdett a tanításba. Élete első munkahelyén négy évtizedet töltött. Odafelé másfél óra, visszafelé másfél óra utazás. Többen többször mondták-kérdezték: mért nem megy közelebbi helyre? Hívták a szomszédos kerületek iskoláiba is. De ő hűséges volt. A mindenkori gyerekekhez és a kollégákhoz.
Mit is jelent zenetanárnak lenni? Nem hangszert kell tanítani, hanem a gyereket. Nem praktikákat, hanem életbölcseletet, humánumot és a zene szeretetét. Példát mutatni? Közhely? Nem, ha a gyerekek évente több koncerten hallják a tanárukat hegedülni. Magas szinten: Schubert, Mozart, Beethoven, Paganini, Bartók- duók, triók, kvartettek, kamarazene a kollégákkal, később a saját növendékekkel is. Külföldi turnékon a Zeneiskola büszkeségei szerepelnek, a jók és főleg a legjobbak. Oklevelek, élmények, buszozás, röhögés, akárcsak a karácsonyi és az év végi bulikon. Paródiák születnek, versek íródnak, mert a hegedűtanár, akiről mesélek sok másban is tehetséges. Hatalmas műveltsége mellett nem gond a szókincsét rímekre fordítani.
Fizetség? Szóra sem érdemes… így hát minden alkalmat el kell fogadni, ha munkát kínálnak. Esténként, vagy reggelenként rádiófelvételek, színházi előadások, filmzenék, lemezfelvételek –utóbbiak a nevet is megőrzik, előbbiek nem. Külföldi- és vidéki turné, haknik, nevezd, ahogy akarod, kényelmetlen buszozások és szállodák, városok, amiknek csak a színházi-vagy iskolai öltözőjét látja. A fizetségből több hónap után automata mosógépre is telik, bár addigra mindkét gyerek pelenkás korszaka lezajlik, mosógépből ki, kézzel csavar, öblít hideggel, kézzel csavar, tereget…
Négy évtized alatt három nagyformátumú igazgató a Zeneiskola élén, sok száz gyerek, kapcsolódó szülőkkel és nagyszülőkkel, akik rajonganak a tanárukért. Volt, aki hasonló stílusban öltözködött. Volt, aki kezdetben félt a mély hangtól, amíg ki nem ismerte a bajusz alatti mosolyt.
Fél Magyarországot lemérhetné, ha sorba tenné a lejátszott kottasorokat. Évtizedekig hetente háromszor, később már hetente négyszer indul tanítani. Gondosan öltözködik. Örül, ha észreveszik az új ruhadarabjait. A növendékek beavatottak. Tudják, milyen órája vagy telefonja van a Tanár bácsinak. Ő is sokat tud a növendékekről. Bizalmas, néha intim a kapcsolat, érzi a jó kedvüket és a fájdalmukat. Sok tucat hegedű javítása vár rá, néha gyerekek elejtik, vagy összetörik a hangszert. Vele ez nem fordult volna elő, de nem vár hasonló tiszteletet senkitől. Ő az, akinek van pár kedves szava a portásokhoz és a takarító nénikhez, udvarolgat a kolléganőknek, és koncertezik mindenkivel, aki mellette akar fellépni. Ez nem csak szereplést, hanem sok ezer órás gyakorlást jelent.
Nincs délelőttje, mert későn ébred és már indul, nincs délutánja, mert a Zeneiskolában tölti, és nincs estéje, mert 8 vagy 9 óra, mire hazaér. Autóval gyorsabb, a benzinköltség a tanári fizetésből vonódik le. Hetente 4 nap 2x oda-vissza, az heti 8 út, 32 havonta. (Nem panasz, csak tény.)
Este fáradt, és örül, „jó ide hazajönni”- mondja. Minden nap van mit mesélnie. Hogyan magyarázta el a gyereknek a kéztartást, a vonótartást, mit rajzolt vagy viccelt, hogy megértsék. És hogy megértsem én is, a bölcsész-pszichológus, aki nem tanult zenét, csak imádja hallgatni. Látom, ahogy izgul a növendékek vizsgáján, látom, ahogy büszke rájuk, ők meg a tanárukra.
2010. november 7-én betölti a 60. évét. Nem érdem, csak állapot. Nem szólaltak meg a fanfárok a Zeneiskolában, semmi emlékezés. Privát azonban óriási bulit csapunk, rokonok, barátok, felnőtt növendékek műsort adnak, eszünk- iszunk-táncolunk.
És becsap a ménkű. Stroke. (mások ebbe megbénulnak, megnémulnak, veszélyes.) A kórház után egy héttel ő már vezényli a zenekarát.
Aztán másfél évig heti 2 napban jár ki tanítani. És 2012-ben utórezgésként újabb bajok. Negyven év alatt összesen nem hiányzott annyit, mint az utóbbi hetekben. Beteg. Van ilyen. Mások meg lógnak inkább. Beteg és gyógyul. Időnként betelefonál: tanít, folytatja, nyugdíjasként gyógyultan megy szeptembertől. Napi kapcsolatban van a helyettesével, naponta hívják a növendékek. Előfordul, hogy telefonon kihangosítva oktat vizsga előtt.
Majd a nagytiszteletű negyedik igazgató lapátra teszi. Nem tart rá igényt a következő tanévben. Azt állítja, hogy a kerületi önkormányzat döntése. További „nagy öregeket”, a néhai dicső múltú és nagyhírű XVI. Kerületi Zeneiskola lelkét adó pedagógusokat érinti a döntés. Ismét felteszem a kérdést:
Illik-e belerúgni a sérülten fekvő oroszlánba? Illik-e hátba lőni a tehetetlen nagyvadat? "