Gyermekeink jogaiért

Sziasztok! Az én kisfiam még ovis. Ő integrált oviba jár és szuper dolgozók veszik körül. Kapunk fejlesztést de sajnos az kevés,így magán úton hordjuk még fejlesztésre és tornára. A diagnózis,: kevert specifikus fejlődésizavar. Sajnos nem kapok semmi támogatást,még emelt családipótlékot sem. Ami a legjobban feháborított,hogy amikor bölcsödébe akartam vinni,ott elutasítottak mivel papírunk van. Így,hogy vissza tudjak menni dolgozni,családi napközibe kellett vinnem (ami nem olcsó). Ami az iskolai integrációt illeti,sajnos nincsennek felkészülve a normál iskolák. Sajnos ha a gyermeknek csak pici problémája van,akkor rakják át a kisegítő iskolákba. Mi még iskola választás előtt állunk,de ha kell akkor költözik az egész család ha szükséges ahoz,hogy sikerüljön megfelelő befogadó iskolát találni. A sérült,fogyatékkal élő személyek illetve szüleik sajnos nem sok támogatást kapnak illetve nincs megoldva az iskola utáni elhelyezésük. Sem nappali intézmény,sem munkahely nekik nagyon kevés van. Ezáltal nehezített a megélhetésük,mert a szülők vagy tudnak dolgozni vagy nem. Több nappali intézmény kellene ország szerte 23 kor után,és több munkahely teremtés számukra. Illetve ezek a személyek,gyermekek sajnos sokkal többe kerülnek mint a normál gyermekek,sokkal több anyagi támogatás kellene az ilyen családoknak.
Remélem sikerrel járunk és sikerül előre lépni valamilyen szinten.
SNI-s anyuka

4 kèrdèsre mièrt nem irták le eddig mit mennyit tettek. 2020-ig válasz egy kicsit felháborító. Most lehetetlen a helyzet a mai gyerekeknek

Gyermekem magántanuló ès semmi fejlesztèst nem kap. Minden fejlesztèst a család fizet. Tehát ez a válasz felháborít. Megfelelő suli . De az ovis èvek alatt sem kaptuk meg a fejlesztèseket, mert nem volt elèg szakember :-(

Kedves Kérdező!
A válaszaim a következőek:
1.pont: nem vagyok nagycsaládos,( talán nem véletlenül,) engem ne képviseljenek.Számomra hiteles képviselő, csak egy olyan csoport lehet aki érintett az SNI, vagy az autizmus bűvköreiben.
2.pont: autista gyermekem, "igen szerencsés", mert integrált oktatás keretében gyógypedagógus foglalkozik vele. Sajnos ez sem teljes értékű, mert egyéni fejlesztés nem kivitelezhető,csak a csoportos mivel 1 gyógypedagógus van az összes gyerekre 1 iskolában. A gyógypedagógus nem rendelkezik autista specifikus fejlesztési végzettséggel. Úgyhogy a nagy eredmények a felsoroltak hiányában el maradnak.
3.pont: általános iskolát nekünk a ped,szak.szolg. egyszerűen ki sem jelölt.(ezen utólag ők is csodálkoztak). Szépen végig rohangáltam 3 iskolát a városunkban, mire az egyikben sikerült egy fejlesztő osztályt találni.Szóval sem ki jelölés,sem segítség nem volt.Nem mellékesen nagyon megalázó helyzetekbe kerültem.Szerintem egy jól működő rendszerben ezzel foglalkoznom sem kellene. A többit a 6.pontnál.
4.pont.:konkrétan semmit nem vettem észre,Nem látom ezeket a támogatásokat.Biztos vannak belőle jó drágán számlázott programok, tréningek, meetingek, konferenciák amikre soha sem tudok eljutni.
5.pont:semmit.
6.pont:autista fiam pont most felvételizett középfokú iskolába, a legnagyobb segítség amit a ped.szak.szolg.-tól kaptunk, hogy levették róla az SNI-t, mivel a városunkban 3 közép iskolából egy sem vesz fel SNI-s diákot.Így minden kedvezménytől elestünk mint pl: időhosszabbítás,számológép használat, stb. ezek hiányában írta meg a központi felvételijét ami a normál képességű diákok számára is igen nehéz volt.Tette mindezt a Ped.szak.szolg., nem azért, hogy velünk jó fej legyen, hanem a rendszer hiányosságait takargatta, ugyanis NEM TUDNAK AZ AUTISTÁKNAK KÖZÉPFOKÚ ISKOLAI ELLÁTÁST BIZTOSÍTANI! Pontosítok, tudnak kb: 40km-re Gyógypedagógiai szakképzőben, mint kertész vagy kosárfonó.Ez a két lehetőség egy magasan funkcionáló autistának elég szerény.Mit szólnának a miniszter urak ha csemetéjüknek kellene választaniuk?+ a gyermekem állapotából adódóan kizárt a kollégiumi ellátás.Itt tartunk a beilleszkedésről még nincs tapasztalat.
7.pont:az oviban semmit nem kapott, hetente egyszer kivettem egy szabadnapot és 20 km autózva én hordtam 2 óra fejlesztésre, már akkor is SNI-s volt, az ovi eltette a háromszoros normatívát, én meg rohangálhattam.
8.pont: nem tudok.
9.pont:az alap ápolási díjat kapom,az összeg csekélysége miatt,emellett még dolgoznom kell részmunkaidőben, "szerencsére" a fiam állapota ezt lehetővé teszi. De mi van a súlyos autistákat nevelőkkel, Ők még az emelt ősszegű ápolási díjból is csak vegetálnak.
10.pont:Kevés a fogyatékos barát munkahely a tágabb környezetemben sincs ilyen, nincs róla tapasztalatom. Csak a tv-ben láttam, ritkaság számba megy ez még nálunk.
11.pont:nincs tapasztalatom, csak hallottam róla, csupa rosszat.
12.pont:semennyit.Nem tervezek már család bővítést, sem házépítést. Építettünk egy házat, Chf alapú hitelre, a kormányunk már jól megsegített, jó magas árfolyamon lefixálta. Kösz,de a kormánytól a továbbiakban már nem kérünk semmit.
Üdv Mindenkinek!

1. Természetesen nem a NOSZ fogja képviselni a szülőket amblock és egy átlag gyereket nevelő szülő minket SNIs szülőket sem tud képviselni, hisz ok, hogy egy átlag gyerek is szenved (nekem van egy lányom is, jó fejű kitűnő, de nem bírta az átmenetet alsóból felsőbe), de az SNIs visszásságok még égetőbbek. Hogy ki képviselhetne minket nem tudom, ezzel lehet, hogy nem leszek népszerű, de egész más gondja van egy autinak és mondjuk a diszes gyerekeknek, sok térren egy és ugyan az, de sok téren más.
2. Fiam Beszédfogyatékos diszfáziiás, memória és utóbbi felülvizsgálaton kérésemre a diszkalkulia gyanumat figyelemzavarral helyesbítették. 3. osztályos 3 iskolába járt eddig, az első egy állami de montessori módszerrel működött 2011-ig ez sorvad sajnos, ekkor még nem volt SNI de a montessorinak pont az a lényege, hogy a gyerek a saját tempójában tanuljon ami 2011-ben lányom osztályában még megvalósult egy másik tanítóval 2013 ban fiamnál akinek szüksége lett volna rá nem, így lemaradt. Ebben az iskolában az utazó gyógypedagógus egy aspergeres gyereknek nem segített semmit, ma ez a gyermek otthon oktatott, és köszöni jól van. Velünk is jól kitolt a hölgy mert visszatartotta a kérelmemet a Ped. Szakszolghoz, mert nem csak beszédgondja volt már akkor sem és Beszédvizsgálóba kényszerített minket, mindegy végül de akkor nagyon nagyon nem esett jól ahogy bánt velem. Fejlesztő pedagógust kapott a gyerek hosszas könyörgésemre decembertől, ezért imád olvasni. Logopédiai ellátást kapott, bár ezzel a hölgyel fiam nem volt együttműködő. Viselkedése miatt eltanácsolták a gyermeket (ha igazságtalanság éri dührohamot kap, és már megtanultam kezelni egy amerikai módszer segítségével, a suliban ezt nem fogadták el sőt...) A második iskolája egy direkt kis létszámú suli, ami a XI. kerületben nem volt -ekkor még mindig nem volt SNI amikor megtaláltam, szeptembertől vált azzá, és 2.án ott pörögtek, hogy a 2 napos iskolájába járhat-e a gyerekem. Itt ugyan megkapta a heti 3 logopédiát, az előírtat, de a nyugdíj korú hölgy versenyzett velük és fiamat pszichológushoz küldte mondván súlyosan kudarckerülő, na persze még jó, hogy ő nyer..., alapozó is volt az iskolában, azonban itt sem fogadták el igazság érzetét, nagyon poroszos volt az iskola a tanítónő felsős módszerekkel oktatott (egyes ha megmukkant az órán, mert társa rávágott a kezére), differenciálni 6 gyereket sem volt képes (Amerikai Alapítványi Iskola -ortodox zsidó). A 3. iskolája egy szegregált ADHDsoknak létrehozott intézmény a Gyermekház, ide úgy jöttünk, hogy nincs logopédus, tehát heti 3 előírt helyett heti egyet fizetek, de minden nap gyakorlunk, mint ovis korában anno, és csodásan fejlődik, a novemberben megállapított figyelemzavarát pszichológus itt el fogja elvileg látni, bár a papírra vártam hónapokig, mire kiderült, hogy technikai okok miatt nem tudják postázni, ezért lekéstem a fél évi órarend készítést, bízom benne, hogy azért kap majd ellátást, igaz a pszicho is mondta, hogy csoportos ergo nem sokat ér. Gyógypedagógus viszont foglalkozik vele, engem nem érdekel annyira hogy játszanak mert fiamnak pont ez a fontos. Itt olyan tanítónője van, aki elfgadja igazság érzetét, vita során meghallgatja őt is, itt szeret végre lenni, bár azt mondaja felsőtől váltani fog, mert az ADHDs gyerekek ha kamaszok nagyon durvák, (már most is, harmadikban) és nem akar köztük lenni. A fejlesztésre rajz óráról vitték el, és kérte, hogy ne vigyék, mert szereti az órát. Most szemműtét miatt otthon van, azért majd próbálok valamit csinálni.
3. A XI.kerületben tudom, hogy másodikig van logopédiai iskola, tehát már egy évre nem írattam be, beszédfogyatékosokat egyetlen iskola fogadhat a kerületben, ami a mi körzetink, és jó iskola hírében van, viszont 33.nak vennék fel és azt köszönöm nem kérem a memória zavarral kűzdő gyerekem már elsőben is lemaradt 29 fős osztályban. Így Zuglóba járunk. A befogadót bevittem simán elfogadták. Első alkalommal pörögtek csak az iskolán, de szerencsémre a titkárnő pont akkor írta fel a rendszerbe, hogy fogadhatnak beszédfogyatékos gyereket.
4. A pénzt nem látom, és a 8.projektről sem hallottam.
5.Tudom, hogy a kormánynak van most pár munkacsoportja, de ez csak dísz. Aki létrehozta a Gyermekházat például az ebben az iskolában ma is működik, hogy emberségesen bánnak az ADHDs gyerekekkel, ami ugye máshol nem valósul meg.
6. Még nem tudok ehhez hozzászólni, bár igaz beszédfogyatékos kóddal sok helyre többek között az első suliba sem vennék vissza.
7. Már írtam, hogy fejlesztőt bár papír nélkül fél év alatt könyörögtem ki első osztályban, másodikban volt logopédus és mozgás fejlesztés, idén a mozgást mi intézzük INPP ezért nem is lehetne alapozózni, amit már csak az elsősők kapnak az iksolában a magas létszám miatt, logopédus nincs, gyógyped és pszicho van ez utóbbit még nem kapja.
8. Nem találkoztam ilyennel. Egyébként a szülőket arról is téjékoztatni kéne, hogy a tantárgyi felmentéseket csak akkor kapja meg a gyerek, ha az igazgatónak külön leírja a szülő még egyszer, ami a szakértőiben van. Ez bürokráciai baromság, és én sem tudtam róla, saját bőrömön évvégén tapasztaltam meg.
9. Nem kapok emelt CSPt nem jár, csak a fél árú étkezés. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert férjem jól keres 4 éves kora óta jár terápiára rengeteg pénzt költöttünk már erre.
10. Nyílván nincs elég ilyen munkahely most egy kávézót nyitottak és autisták gyártanak valami csokit például. Én diszlexiás vagyok, egyetemet már nem tudtam elvégezni (akkoriban én csak a hülye gyerek voltam még nem volt ez tudott, viszont nem bírtam az anyagmennyiséget), így most munakhelyem nincs igazán, vállalkozó féleséget viszek, illetve családi kapcsolat révén tudok dolgozni szerencsésen 4 órában.
11. Ehhez sem tudok hozzászólni, tapasztalatom nincs.
12. A CSOK egy csókosoknak való kedvezmény nem a poornépnek szól ez nyílvánvaló. Jó lenne, ha az oktatást normalizálnák én ezt szeretném.

Tanárként tudom azt mondani, hogy az integrált oktatás feltétele a törvény szerint, hogy minden tanítónak és tanárnak kötelessége egyénileg fejleszteni az SNI tanulót - differenciált oktatás pl. Az a szép ebben, hogy a tanárok ehhez semmilyen tudással nem rendelkeztek, mert nem gyógypedagógiai képzésben részesültek anno és az SNI tanuló sokszor a 28., 29. az osztályban, azaz nagyon sokan vannak, akik szintén egyébként egyéni bánásmódot igényelnek. Nem mindenki SNI, akinek egyéni fejlesztés kell, a BTMN-től viszont elvették a külön órákat.
A gyógypedagógus pedig a tanítási idő után, 6/7/8. órákban jön külön az SNI tanulóhoz. Akit már lefárasztott a nap előtte. A tanórán nem biztosítanak szakszerű segítséget még asszisztens személyében sem. Nem ragozom. A törvényi feltételek is rosszak, csak arra jók, hogy hivatkozhassanak rá és rátolják a felelősséget az egy szem tanítóra, tanárra.

Milyen segítségeket szerettem volna a kormánytól? (torticollis-os kisgyerek anyja vagyok)
- Amikor (születésekor) feltűnt a fejlődésneurológusoknak, hogy gond van, ne 3 hónapra tudjanak csak időpontot adni
- a védőnők/gyerekorvosok/fejlődésneurológusok legyenek annyira képben, hogy konkrét tervet tudjanak a szülők elé tenni. (Hova vigye, mit csináljon stb.)
- A szakvélemények megszületésére ne kelljen hosszú hónapokat várni (mivel a szükséges vizsgálatokra alapból több hónapos előjegyzéssel adnak időpontot).
- Ne csak a fizetős gyógytornákat tudja ajánlani az összes szakember, mert a szülőnek, főleg ha testvérek is vannak, nincs erre min. havi 30-50 ezer Ft-ja.
- Elérhető közelségben legyen a gyógytorna, lehetőség szerint intézménybe járó gyerekek esetén jöjjön ki a fejlesztő pedagógus az adott bölcsibe/oviba/suliba. (Hiába beteg a gyerek, a kenyér ára ezeknek a családoknak sem olcsóbb. Vagyis a szülőnek dolgoznia is kell, nem tudja pld. éveken keresztül napi/heti 2-3x-i rendszerességgel távoli helyekre vinni a gyereket tornákra. )

A kérdésekre a válaszom:1/ nem értek egyet azzal, hogy a Nagycsaládosok Országos képviselete képviselje az SNI.-s gyermekek érdekeit. Szükséges a szakmai képviselet. Azon kívül, az SNI kategóriába nem csak autisták, hanem ADHD.-s SPD.-s valamint egyéb pervazív mentális problémával rendelkező családok, gyerekek is beletartoznak. Az ADHD.s gyerekek képviseletére javaslom, az ADHD. Magyarország munkatársait.
2./ Az egyik unokám ADHD.-s, a másik ADD.-s. Addig, ameddig a problémák megoldására nincs szakember képzés (az orvostól az óvónőig, védőnőig stn.) a gyermekek nevelése-oktatása, a családok megsegítése nem megoldott!
3./ Még egyszer, az SNI kategória roppant tág fogalom, és nem csak az autisták tartoznak ide. A szülők a felelősek elsősorban a gyermekük tanulásáért, életre neveléséért, ezt a jogukat a legmesszebbmenőkig biztosítani kell, a gyakorlatban is! Sem Dunaújvárosban- ott élnek az unokáim,- sem Székesfehérváron nincsenek megfelelő intézmények!
És még egyszer: tekintve, hogy nincs szakember képzés, nincs megfelelő szakember sem. Javaslom: azon szülők, szakemberek foglalkoztatását, akik megszerezték saját költségen a szakmai képesítést illetve munkájukkal, programjukkal hiánypótló megoldást tudnak az oktató-nevelési feladatok megoldásában! Javaslom még: mind az autisták, mind az ADHD,-k az SPD.-k SNI. kategóriába kerülők erkölcsi-anyagi megsegítését(vitaminok beszerzése, külön órák, egyéb megsegítő foglalkozások fizetése, látogatása!)
Tisztelettel: Márkusné Fehér Mária

"Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy Magyarországon közel négyezer (4.000) köznevelési intézménynek van jogosítványa sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók nevelésére, nevelésére-oktatására, bár tény, hogy nem mindegyik intézménynek nem mindegyik sajátos nevelési igény – típusra."

Tény, így lehet, hogy az autista gyerekemet éveken át egy középsúlyos értelmi fogyatékos osztályban tanították, bár nem középsúlyos értelmi fogyatékos. Autista ellátás, speciális osztály sajnos nem volt. Az időkerete, amit autizmus-specifikus fejlesztővel tölthetett, heti két óra. Ez az államtitkár úr szerint nyilván elegendő idő ahhoz, hogy egy középsúlyos, részben magát ellátni nem tudó, minden tevékenységében segítségre szoruló kisgyermek ledolgozhassa a hátrányait és felnőve minél inkább teljes életet élhessen?

Az ápolási díj, illetve gyes, amit a kisfiam után kaptam, nem érte el a harmincezer forintos havi összeget. Mivel napi négy óránál több időt nem tölthetett el közösségben, dolgozni esélyem sem volt. A külön fejlesztések, gyógytorna, logopédia, amit az állam nem tartott szükségesnek finanszírozni a számára, havonta körülbelül ötven-hatvanezer forint költséget tettek ki.

Valószínűleg soha nem fogok találkozni azzal az emberrel, aki meg tudná nekem magyarázni, de valóban meggyőzően, hogy hogy lehet, hogy egy Magyarországon felnövő, nem beszélő kisgyermek részére éveken keresztül egyetlen szakértői bizottság sem tartja szükségesnek beszédindító fejlesztés előírását. Hol az a bizottsági szakember, aki el tudja mondani, az autista specikifus fejlesztés, ami persze magában foglalhat logopédiát, mozgásfejlesztés és komplex fejlesztést is, az én gyerekem számára miért csak heti két órában volt elérhető. És hogy ez még cifrább legyen, az egész óvodai időszak alatt miért csak heti kétszer húsz percet kapott meg ebből, arra hivatkozva, hogy az utazó gyógypedagógust a munkája más gyermek mellé is kirendeli, és az időkeretünket sajnos meg kell osztani.

Ki fogja nekünk visszaadni ezeket az éveket?

És mi lesz azokkal a kisgyerekekkel, akik csak most kezdik az utazást ebben a labirintusban? Vajon több esélyük lesz-e egy jó életre?

 

 

 

 

 

 

 

2. pont: a fiam (figyelemzavar, autizmus-spektrumzavar) 13 éves, integrált iskolába jár. 7 éves kora óta hordom nevelési tanácsadóba, a vizsgálatokat mindig nekem kellett kezdeményeznem, és kb fél/egy év várakozási idővel kaptunk időpontot. Szakbizottsági vélemény szerint integrált intézménybe járhat, de fejlesztése, pszihológusi ellátása javasolt. Az iskolájában ezek közül egyik sem valósult meg ezidáig. Fejlesztőpedagógus van, de kapacitása nincs, gyógypedagógus, iskolapszihológus nincs. A gyerek állapota, önértékelése, következésképpen a teljesítménye és magatartása folyamatosan romlik, messze képességei alatt teljesít. 8 hónapja várjuk, hogy a körzeti nevelési tanácsadó kijelöljön számára egy pszhihológust. Saját tapasztalataimból kiindulva határozottan tagadom, hogy a gyermek az állami keretek között megkapja a számára szükséges és előírt fejlesztő és támogató pedagógiai ellátást. Lehet, hogy a hatályos jogszabályok meghatározzák a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátásához szükséges feltételeket, de a szükséges feltételeket nem biztosítják.

1. pont, nem, a NOE nem egy legitim képviselet. 

Ki képviselhetné megfelelően a szülőket? 

Rendesen működő országban ez nem lenne kérdés. Tessék megnézni hogy megy Norvégiában aztán nyomás utána, kedves kormány!

Talán fontosabb lenne, mint a stadionok.

Kedves Fórum!

Matematika fizika szakos tanárként tanítok már 30 éve. Jelenleg perben állok a KLIK-kel, több kollégámmal együtt. Amiért pereskedünk: Ismerjék el az integrált oktatás területén szerzett egyetemi végzettségünket.

Olyan általános iskolában tanítok, mely évek óta fogad sajátos nevelési igényű gyerekeket. Mióta megszereztem a fentebb említett végzettséget, sokkal érzékenyebb vagyok a téma iránt, átlátom a problémákat. Betekintettem ezen a területen a jogosultságokba és látom milyen mértékben sérülnek ezek a jogok. Mivel szülőként nem érint a téma, így nem tudok érdemben minden kérdésre válaszolni

1. Nem értek egyet. Az SNI-s gyerekek jogait szerintem szüleik, tanáraik, esetleg megfelelő jogász képviselné érdemben. Mindenképpen olyan ember, akit személyesen érint a téma.

2. Nálunk az iskolában vannak osztályok, ahol 26-32 főből 2-3 SNI-s és több BTM-es tanuló is van. Egyes osztályokban (alapítványi finanszírozású) heti két alkalommal csoportbontásban tanulnak matematikát és magyart. Itt fokozottabban tudunk figyelni rájuk. Fejlesztő óráik az iskolában vannak délutánonként.

3. Én megyei jogú városban élek. Itt elég sok intézmény van, amely fogadja a SNI-s gyerekeket.

4. Pedagógusként nem hallottam a "Nyolc Pont projekt“-ről?

5. Hallottam és tanultam külföldi jó gyakorlatokról. Nem hallottam, hogy beépítették volna nálunk.

6. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, saját tapasztalatból, hogy az alacsony osztálylétszám biztosan nincs biztosítva.

7. Nálunk az SNI-s gyerekek megkapják a fejlesztő órákat az intézményben délutánonként.

8. Az iskolákban a pedagógus dolga lenne az elfogadtatás. Sajnos sokszor nem a gyerekek érzékenységével, inkább szüleik negatív véleményével szembesülünk. Illetve rengeteg más irányú tevékenységeink miatt erre már alig jut energiánk. A médiában és közösségi oldalakon azért látni pozitív példákat is. Pl. Siketek és nagyot hallók számára megtekinthető műsorok, Sorstársak, Parlamenti közvetítéseken jeltolmácsolás. Tény, hogy többet kellene vele foglalkozni. Ugyanakkor azt tapasztalatom, hogy akinek ez nem probléma, nem foglakozik vele.

A további kérdésekre nem tudok érdemben válaszolni. Annyit szeretném még hozzáfűzni, hogy az integráció, a társadalmi elfogadás az óvodákban, iskolákban kezdődik. Az én osztályomban 3 SNI-s kisgyerek van, akiket az osztály elfogad. Szerettem volna megvalósítani az integrálási protokollt a gyermekek érdekében. A munkaidő beosztásunk miatt nem tudtunk a gyógypedagógussal egyeztetni időpontot. Ez nem normális dolog. De ez csak egy példa.

Remélem segíthettem a válaszaimmal. Sok sikert kívánok Önöknek!

1, Nem értek vele egyet, hogy a nagycsaládosok képviseljenek minket, mivel nekik teljesen más a céljuk és bár bármilyen családban élhet SNI gyermek, kevés az átfedés a témák közt. Erre sokkal alkalmasabb lenne,mondjuk az ÉFOÉSZ, vagy más hasonló szervezet.
2, 3, 4, 5, Bár a bölcsődében és az óvodában, még rendben mentek a dolgok, az én gyermekem végig szenvedte az iskolába járást, konkrétan azért, mert organikus sérültként, szociálisan hátrányos helyzetű, tanulás- és magatartás zavaros gyerekekkel járt egy osztályba, akik bántották és megalázták. Sajnos némelyik "pedagógus" is. Ez az áldatlan állapot, nála testi tünetekben, betegségben tört a felszínre. Szakmát pedig nem tudott kitanulni, mert az OKJ-s vizsga szintjétől alig könnyített tananyagból kellett volna felkészülnie. Gyakorlatilag a számára nincs megfelelő oktatási intézmény, az integrált képzés, legalábbis vidéken, nem működik. Jelenleg egy alapítványi napközibe jár, (az ellátásért fizetnem kell) nála általában súlyosabb sérültekkel együtt. Itt sincs igazán a helyén, ennél sokkal többre lenne képes, ha lenne hol és ha hagynák kibontakozni. Az alapítvány sajnos egyre kevesebb támogatást kap.
7, Fejlesztéseket kapott időnként, kisebb korban a speciális bölcsődében, később én hordtam a városban fejlesztő pedagógushoz. A szegregált iskolában is volt egyéni fejlesztés és torna.
8, Jelenleg gyermekem Tapasztalati szakértőként működik közre Érzékenyítő projektben. Én azt tapasztalom, hogy bár az iskolák viszonylag nyitottak a témára, a konferenciákon és a rendezvényeken, jobbára "magunk között vagyunk" az érintettek és családjaik szűk körében. A társadalom, egyelőre bezár a sérültek előtt. A médiában is keveset hallani erről.
9, Az ápolási díj nagyon kevés, nem, nem tudok eljárni dolgozni mellette 4 órában se, mivel gyermekem nem közlekedik egyedül, én kísérem mindenhova és csak 5 órát maradhat távol otthonról.
10, Ilyen munkahelyek csak "mutatóban" vannak. Gyermekem önkéntes munkát végez, figyelem felkeltésként, természetesen nem kap érte fizetést.
11, Otthon lakik, egyelőre nem látok esélyt arra, hogy lakóotthonba bejusson. A megyében kevés megfelelő van.
12, Szerintem nem kapunk elegendő segítséget a CSOK-ban sem. A mi munkánkat egyelőre nem becsülik meg.

Az sni-seket olyan csoport képviselje, akik ismerik az ő problémáikat, vagy ez a csoport, vagy az egyes fogyatékosságokat képviselő szervezetek, mint AOSZ, ÉFOSZ, stb...
A gyerekem integrált oviba jár. Az óvoda jóindulatának köszönhetően vele van egész nap a csoportban gyógypedagógiai asszisztens. Viszont ezen kívül az intézmény nem túl felkészült, a napirendeket, folyamatábrákat én gyártom a gyereknek, tavaly eszközöket, fejlesztő játékokat is vittem be az oviba, idén az utazó gyógypedagógus a saját gyerekei játékait szokta behozni fejlesztésekre. A szakértői bizottság által előírt heti 5 óra helyett tavaly 4, idén 3 (? de leginkább 2) egyéni fejlesztést kap, amiből 1 mozgás, kognitív. Kifejezetten auti spec fejlesztést, kommunikációs fejlesztést nem kap, pedig ez a fő cél, a szakértőiben is részletesen leírták a fejlesztési célokat. A szakértői bizottságokban nem értenek az autizmushoz. Ha a gyerek 2 perc alatt nem akar együttműködni, akkor már nem csinálnak semmit, leírják hogy nem együttműködő, nincsenek módszereik rá, hogy bevonják, vizsgálják. Ha vizuális segítséget akarunk használni, már szólnak, hogy ezt nem lehet... ilyesmi. A szakértőiben legyenek hozzáértő emberek, ne várakoztassák az autikat és mikor már szegények kivannak a várakozástól, türelmetlenek velük, nem hagyják, hogy megszokják a környezetet.
Az ép értelmű, de viselkedésproblémás autiknak, vagy olyanoknak, akik ép értelműek, de nagylétszámú osztályban nem tudnak tanulni, illetve szükségük van auti spec megsegítésre a tanuláshoz, nincsenek állami iskolák, ahol normál tanrend szerint tanulhatnak, vagy alapítványi iskolába mehetnek, vagy csak tanulásban akadályozott tanrend szerint taníthanak, és ezzel az egész további tanulásuk korlátozva van.
Ja. információkhoz is úgy tudunk jutni, hogy utánajárunk, segítség nem nagyon van, a szakértőiben is akkor jelölnek ki intézményt, ha viszünk befogadót, igazi segítséget kevesektől hallok, hogy kapnának.
"Mivel az autista tanuló 3 főnek számít, ezért biztosítva van az alacsony osztálylétszám." - idézet az emmi válaszából. Ezt nem tudom, hogy értik, hiszen ha mondjuk vagy alapból egy 27 fős csoport/osztály, bekerül 1 auti, aki 3 főnak számít, az akkor is 25 fő lesz, mitől alacsony létszám ez???
Sok sikert kívánok a munkátokhoz, és köszönjük, hogy dolgoztok értünk, a gyerekeinkért.

1.) Nem elfogadható hogy kizárják a kerekasztalból az SNI-s gyerekek szüleit. Csak olyanok képviselhetik ezeket a gyerekeket akik közelről, első kézből ismerik a problémáikat.
2.) Szegregáltan tanul. De a tapasztalatom szerint sok gyerek kiesik az integrált nevelésből, nem tudni pontosan miért, sok iskola alapító okiratában benne van az integrált nevelés annak ellenére hogy sorra esnek ki tőlük az integrált gyerekek.
3)
-Hogyan zajlott nálatok az intézmény kijelölése?
Nekünk kellett keresni, minden intézménynél kilincselni.

-Hány kilométert kell utaznotok az intézményhez naponta?
Mivel szerencsénkre Budapestenlakunk, itt találtunk iskolát, "csak" 6 kilóméterre.

-Fellebeztél már a bizottság döntése ellen?
Nem

-Elegendő iskola van a közeledben a gyermeked elhelyezésére?
A legközelebbi is kilóméterekre van, a kerületben nincs, de nem ritka az ami kb 45 percnyi autóútra van.

-MILYEN TAPASZTALATOD VAN AZ ISKOLÁK FOGADÓKÉPESSÉGÉVEL, ÉS HOZZÁLLÁSÁVAL KAPCSOLATBAN? HA VALAMI GONDOD AKADT, KIHEZ TUDTÁL FORDULNI?
Roppant változatos a kép. Hely SEHOL SINCS. Ahol van ott kiderül hogy nincs elég pedagógus (tehát végülis ott sincs hely). Az iskolák gyakran válogatnak hogy a legkönnyebb eseteket vállalják csak el. Ha be sem kerülünk egy iskolába nincs hova fordulni. Ha mégis, a hozzáállás is nagyon eltérő. Vannak akik csak szabadulni akarnak a gyerektől vannak akik lelkiismeretesek. Vannak olyan gyerekek akik végül magántanulók lesznek... ez az egész rendszer kudarca.

4) Ezt a pénzt egyáltalán nem látjuk.

5) Nem ismerem a külföldi példákat.A pedagógusok tudnának erről beszélni. Az elterjedt módszereket viszont tényleg egyre szélesebb körben alkalmazzák.

6) -7) nincs tapasztalatom

8) Társadalmi elfogadás.
Nem a NAT-ról szólt a kérdés, nem értékelhető a válasz. A gyerekorvosnál vannak pld autizmusról szóló plakátok, de ezek inkább a tünetekre koncentrálnak nem arra hogy meglássák az embert a tünetek mögött. A mádiában kimutathatatlanul ritkán jelennek meg fogyatékosok.
Ennek ellenére az elfogadottságuk szerintem jobb mint 1-2 évtizede, de ez inkább a nyugat-európai és az amerikai mádia hatása.

9) Támogatás.
Ennyi pénz éhenhalni elég. Amikor a TB-t befizettük, akkor nem azt mondták hogy az út szélén leszünk hagyva.

10-12 nincs tapasztalat

Be kell perelni az államot, az EMMIT úgy, hogy legyen legalább 100 felperes szülő és ugyanennyi gyermek-felperes. Próbapernek sem utolsó, a sajtó is felkapja.