Követeljük a fideszes bűnözők teljes körű elszámoltatását és büntetőjogi felelősségre vonását!

Kedves dániel IMPI ördög ügyvédje Barátom !

Egy társadalom közhangulatának SOHA nem a társadalom abszolút anyagi helyzetéhez van bármiféle köze, hanem ahhoz a relatív életérzéshez, ahogy a helyzetét megítéli.

Ha az átlagember társadalmi igazságtalanságot tapasztal maga körül, akkor frusztrált lesz. AZ erkölcsös ember ezt megváltoztatni akarja, az erkölcsöstelen ember nem a rendszert akarja megváltoztatni, hanem a rendszeren belül a saját pozícióját, bármi áron, kivéve a munkát, a tanulást és a teljesítményt. Azt elveti. Ezért tévedett Marx, mikor azt hirdette, hogy a proletár majd osztályharcot indít. A proletár nem osztálynélküli társadalmat akar, hanem helyet cserélni a gazdagokkal. Érdem és valós teljesítmény nélkül. Pusztán elvenni a másét.

Az életszínvonal mindig relatív. Egy ostromlott városban két konzerv és fél kiló kenyér birtoklása jelenti a gazdagságot. A telhetetlen, anyagias, materiális, istent, embert nem ismerő ember számára , ha három kastélya van, negyedik kell neki. Nem azért nem boldog, mert a pénz nem boldogít, hanem mert használni se tudja, mert nincs se képzelőereje, se becsülete.

Ha egy átlagprolit megkérdezel, hogy miképpen lenne boldog, azt mondja, adjál sok pénzt. Nem azért, mert valóban ez teszi boldoggá, hanem mert semmi más értéket nem ismer. És mert tudja, hogy ezt mindneki elhiszi. Boldogtalan vagy? Hát, mert több pénz kéne...ezt mindneki elhiszi. Azt, hogy akkor lehetnék boldog, ha több szertetet tudnék adni, és akkor jutnék az életben többre, ha kevesebbet hajszolnám a mammonbálványt és többet tudnék a fákkal és a felhőkkel beszélgetni, arra a prolinak a másik proli azt mondaná, hát, te hülye vagy, és a tömegembert semmi más nem érinti jobban, mint a mások véleménye. A kádári panaszkultúra évtizedek óta így működik, az egyik azt hazudja a másiknak, hogy jaj, de nehéz anygai helyzetben van, a másik bólogat, és visszasóhajtozik, aztán hátat fordítanak egymásnak, és az egyik irigykedve nézi a másik armani öltönyét, a másik meg az egyik mercedesét, és mind a kettő magában azt mondja, dögölj meg, játszod az eszed, pedig felvet a pénz, bezzeg engem.
Olcsó kifogásnak jó, arra is használják.

Aztán majd kíváncsi vagyok, hogy a halálos ágyán melyik fogja azt mondani: most meghalok, de azt sajnálom, hogy nem harácsoltam még többet, és most, hogy el kell mennem, nem tudnak még több aranyat bepakolni velem együtt a koporsóba, a férgek és a hullarablók örömére.