A villát, ahol ma Gyurcsány büdöskomcsi féreg lakik, Sebestyén Aladár, a Weiss Manfréd Művek egyik igazgatója építtette 1936-ban, Grünwald Rózával kötött frigyének 25. évfordulója alkalmából. Az első világháborúban tanúsított hősiességéért többszörösen kitüntetett Sebestyén Aladárt először zsidó származása miatt lakoltatták ki a saját házából, majd az ötvenes években államosítás címszóval a Rákosi-féle népi demokrácia tette rá kezét a vagyonára.
..

Sebestyén Aladár a harmincas években fogott bele a villaépítésbe. Az ingatlan tulajdoni lapja szerint a korábban még Rézmál dűlőként ismert Szemlőhegyi úton 25 ezer pengőért váltotta meg a 42. szám alatti telket, ahol egy főgimnáziumi tanár, egy színész és családjaik laktak. Ahogy Sebestyén István emlékezik, az eredeti tervek szerint nagybátyja szerényebb hajlékot szeretett volna – építészeti dokumentációk most is megvannak –, de felesége nagyobbra vágyott, és az ő kívánsága döntött. Így aztán egy hatalmas, elegáns kúria lett a végeredmény, amit a család egyedül nem is igen tudott belakni. A feleség, Grünwald Róza (akit mindenki csak Rózsi néninek hívott) egyik lánytestvére, Margit, annak férje, Schnitzler Sándor és fiuk, Palika is beköltöztek a házba, és még így is bőven elfértek.

Sebestyén Aladár és a rokonság mindössze 1944-ig élvezhette az egy élet munkájából felépített villát. Április 28-án, a német bevonulást követően a birtoklap szerint az ingatlant a faji törvények alapján nyilvántartásba vették, és Sebestyénéknek el kellett költözniük a budapesti gettóba. A várva várt felszabadulás életben találta mindnyájukat. A Szemlőhegy utcai villa azonban bombatalálatot kapott, a házban randalíroztak az oroszok is, a Sebestyén-kúria bútorai, műtárgyai megrongálódtak.
A háború után a család fellélegzett: nekiláttak a ház renoválásának. Mire befejezték a munkát, el is vették tőlük a házat. Az ötvenes években jött az államosítás. Sebestyén Aladárt – miután kitűnő vezető volt – hagyták dolgozni. Szükség volt a hozzáértésére: a korábbi igazgató a Ferroglobus főosztályvezetője lehetett. A maga építette villában azonban nem maradhatott. A Szemlőhegy utcai ház akkor már három család lakhelye volt, ugyanis akkorra már Sebestyén Aladárné unokahúga is odaköltözött férjével, Flank Józseffel és két kislányukkal.

1952-ben azonban egyik pillanatról a másikra mindhárom családnak ki kellett költöznie. Abban szerencséjük volt, hogy az ingóságaikat magukkal vihették, nem úgy, mint a kitelepítettek. Csakhogy a Szent István körút 24. alatt kiutalt társbérletben, ahol kezdetben a három családnak élnie kellett, nem volt hely a villa összes bútorának. Sebestyén István szerint nagybátyja akkor a családon belül sok mindent elajándékozott a berendezésből és a festményekből. A társbérletben a három családnak volt ugyan saját külön hálószobája, de a nappali, a fürdő, a konyha közös volt. Ez az állapot maga lett volna a pokol, ha nem rokonokról van szó. A harmadik család Flank József feleségével és a két pici lánnyal tovább költözött a Tanács (ma Károly) körútra. Így sem lehetett könnyű, bár – Sebestyén István emlékei szerint – igazából a vidámság volt jellemző a Szent István körúti otthonra. A két férfi dolgozott, a nők pedig – testvérek lévén – ki tudtak jönni egymással a konyhában. Ám a villa elvesztését egyikük sem tudta kiheverni: egy életre szóló traumát jelentett, főleg Sebestyén Aladár felesége számára.

A közhiteles dokumentumokból nem deríthető ki, mikor került a Sebestyén-villa Apró Antal használatába. Annyi bizonyos, Apró – aki 1947–1948-ban a Dózsa György út 62. szám alatti lakásban élt – az államosítás idején már miniszteri rangban volt, s bár politikai karrierjében akadtak kisebb zavarok, ettől függetlenül kiérdemelhetett egy méltó lakot a Rózsadombon, a többi káder között.

Mint megírtuk, az Apró család a villát az 1956-ot követő megtorlás ítéleteiről elhíresült vérbíróval, Jahner-Bakos Mihállyal közösen lakta. A hátsó telekszomszéd Kádár János volt.

1995-ben Dobrev Klára, Apró Antal unokája, a jelenlegi miniszterelnök felesége a 159 négyzetméteres házrészt 23 évesen, egyetemistaként, egyedülállóként mint szociális bérlakást vásárolta meg. A tranzakció kevesebb mint kilencmillió forintjába került a családnak, de ennek csak tíz százalékát kellett készpénzben kifizetni. A többire 25 éves részletfizetési kedvezményt kapott a szociálisan rászoruló Dobrev Klára, akinek édesanyja a legfelsőbb üzleti elit tagja volt. Amint Dobrev Klára megszerezte a tulajdonjogot, az ingatlan hasznosítási jogát 16 millió forintért eladta a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel közös családi vállalkozásuknak, a Fittelina Kft.-nek, majd indult az uszodaberuházás és a csillárlízing. Eközben Dobrev Klára édesanyja, Apró Antal leánya, Apró Piroska a vérbíró családjának 102 négyzetméteres tulajdoni részét vásárolta meg. Az ügy pikantériája, hogy Apró Piroska tulajdonjogi kérelme húsz nappal korábban érkezett be az önkormányzathoz, mint ahogy Jahner-Bakos Mihályné tulajdonjogát bejegyezték volna a nevezett önkormányzati ingatlanra.

Gyurcsány Ferenc 1996-tól lakik Sebestyénék egykori tulajdonában.

Sebestyén Aladár és családja – ahogy Sebestyén Aladár unokaöccse feleleveníti – 1956 után már egyáltalán nem reménykedett abban, hogy valaha visszakapja otthonát. Ahogy meséli, a sors fintora, hogy gimnazistaként egyszer-kétszer vendégeskedett nagybátyja egykori házában, ugyanis ő Apró Piroska gimnáziumi osztálytársa volt. Persze hallgatott arról, hogy jól ismeri ezt a helyet.
Sebestyén Aladár 1981-ben, 97 éves korában halt meg. Felesége 1981-ben, 80 évesen hunyt el. Egyetlen fiuk a rendszerváltozáskor már nagyon beteg volt, az egykor elkobzott családi javaikkal kapcsolatos kárpótlással már nem akart foglalkozni: méltatlannak találta. 1995-ben ő is eltávozott az élők sorából. Sebestyén István azt mondja: ez a történet nem egyedi, nem a pénzről, hanem a morálról, az állam elmulasztott felelősségvállalásáról és az elmaradt igazságtételről szól.

#5720: - Az elzabrált Gyurcsány-villa története 

 Patkányok tekintetében a TOP 10-ben biztos, stabil helyed van. Hogy te milxen genny alak lehetsz az életben ....

#5720: - A valakitől elzabrált  Budapest V.kerületi, 135 nm-es nagypolgári kunyhó és egy vidéki ifjú története

Zorbán Viktor,  hazánk nagyra hívatott polgára,  talán tekintettel a KISZ-ben is végzett kíváló munkájára,  a jó Isten segedelmével  és  Mihályi Gábor izraelita vallású,  V.kerületi polgármester úr asszisztálásával,  26 éves korában,  mint vidéki lakos(?!) hozzájutott egy budapesti szociális  -a sok név nélküli családtól elkobzott-  nagypolgári lakások egyikéhez, amelyet 60.000.- Ft/nm áron megvásárolt, a vételár 30 %-áért, amelynek 10 %-át kellett  -a hatályos jogszabályok értelmében befizetni-,  a fennmaradó összegre 25 éves részletfizetés járt.  Egyébként a zorbán-bányászok abban az évben igen rosszul teljesítettek,  így a gazdasági elithez tartozó öreg Zorbán párttitkár elvtárs javaslatára  az ifjú Zorbán  igénybe vette a részletfizetési kedvezményt.  Majd, ezt a valakitől elkobzott nagypolgári, de immáron öröklakást, 2002-ben 63 millió Ft-ért eladta és az új Rózsadombon vásároltak 76 millióért egy lepukkant házikót,  amit 20 millió devizakölcsönből felújíttattak.  Az az igazság,  hogy arról nincs információ,  hogy az V. ker. nagypolgári lakás eredeti tulajdonosai voltak-e olyan szerencsések,  hogy a kiemelt Sz.István krt-i övezetben kaptak é lakást, személyenként  külön hálószobával, közös nappalival, avagy nem,  hanem úgy jártak, ahogy sokan mások,  mint belvárosi nagypolgári lakástulajdonosok.     Jómagam is,  ha nem is nagypolgári,  de fele ekkora lakást vásároltam meg a Vörösmarty téren,  de előtte már nem 2-3, hanem 20 éve benne élő budapesti lakosként  -hasonló feltételekkel-,  a jogszabályoknak megfelelően,  - én speciál kárpótlási jeggyel kifizettem a  vételár 30 %-át egyösszegben és így kimaradt az életemből a részletfizetés.   A fentieket tájékoztatásul,  minden részrehajlást mellőzve,  tudomásulvétel végett közlöm.